A földi mennyországba kerül – csao drájver (Palermo)

Palermo védőszentje a normann családból származó Santa Rozália. Pompában élhetett volna a fejedelmi udvarban, mégis a szentek életét választotta. Monte Pellegrino barlangjába vonult vissza. 1166-ban ima közben érte a halál. Jobbjában feszületet tartva találtak rá 1624-ben. A fertőző betegségek védőszentje lett. A közel hatszáz méter magasan lévő kegyhelyhez a 812-es városi busszal lehet eljutni. Útközben kaktuszerdőnek beillő, dús vegetációjú tájban gyönyörködhetünk. A barlang szája elé templomi bejáratot húztak fel. A természetes kőkupola alá kürtőn át jut be a fény és a levegő. Érdemes szemügyre venni a mennyezetre felerősített, a csapadékvíz elvezetését szolgáló technika absztrakt hatású kialakítását. Az üreg mélyében üvegkoporsó. Szarkofág tetején fekvő szoboralakban látható a szent szűz. Kijőve az emlékhelyről, aki nem rest hegynek felfelé tartani, pár száz méter után több kilátópontot érinthet. Rálátás nyílik az indigókék Tirrén-tengerre és a városi kikötőre is. Domboldalban sétálunk. Több elhagyatott ház is csalogat magához. Egyikükben pár napja mintha narkósok tobzódtak volna. Szikrázó napsütés, 18 Celsius fok. Nyíló sárga virágtenger körülöttünk. Dongó száll virágról virágra. Kellemes, erős növényillat csapja meg az orrunkat, talán rozmaring lehet. A tövisek fájdalmas szúrásától felszisszenünk. Szemből favágók érkeznek. Egyikük ránk köszön. Útbaigazító táblák jelzik a közeli magaslati pontok távolságát. Megcélozzuk a legtávolabbit. Előbb vastag, kidőlt fatörzs torlaszolja el az utat. Később a csúszós kövek okoznak gondot. Emelkedik a terep, egyenetlen a talaj, a csapás szűk. Beláttam, túrabot nélkül felelőtlenség továbbmenni.

Nem tudom, hogy ezer Palermóba látogató turista közül vajon hányan keresik fel a Marionett múzeumot? Élénken él emlékezetemben, amikor az angyalföldi Kender Juta gyár kultúrtermében, télapó ünnepén óvodásoknak bábelőadást rendeztek. Első szerelmem, Jutka, fejecskéjét a vállamra hajtva izgulta végig a történetet. Térjünk vissza az eredeti színtérre. Az első emeleten az elvarázsolt erdő világa fogadja a látogatót: sötét fák, boszorkányok, kígyó, jó és rossz manók, papagájok foggal, bagoly, denevér. Díszes kompánia. Indulhat a jó és a rossz örökös harca. Távolabb ördög bibliáját forgató bábok, hátukban kibicelők. Ez is életszerű. Méteresek lehetnek a figurák. Következnek a sarok kompozíciók. Kínai sarok: sárkány, bábok. Indiai sarok: arannyal díszített sárkány, zenélő bábok. A színházteremben a fal mellett két sorban különböző országok katonái álltak feszesen. Meglepett a bábelőadás paravánjának kicsinyke mérete. 130 centiméter magasan volt az alja, és 2 × 1 méter a kerete. A játszófelület célját szolgáló deszka mélysége fél méter. A színpadot nyolc lámpa világította meg elölről. Mindkét oldalon egy-egy verklizongora. A jobboldalit pár másodpercre sikerült megszólaltatni – bődületesen jó a hangja. Jött az újabb csoport és az előadónak mennie kellett. Havonta egy előadást tartanak. 9 órakor nyit a múzeum. Órával később érkeznek a szervezett csoportok, félórás váltásban pörögnek. Általános iskolásokról beszélek, alsósokról. A XXI. században gyermekkínzás a bábozás történetét szóförgetegben előadni. Feleannyi információ is elegendő lenne számukra. A maradék negyedórában óriáskivetítőn bábelőadás részletet kellene eléjük tárni. Röviden összegezve, jó-jó, de nem az igazi.

Archeológiai múzeum. Ez az a hely, ahol jelképesen előre kőbe van vésve, hogy mi lesz látható. Mivel a mai Szicília hamar bekerült a népek tengerének körforgásába, emlékének gazdag nyoma maradt. A régi görögök, punok és rómaiak tárgyai láthatók. Innen mégsem ezekre fogunk emlékezni. Az egyszintes, árkádos kialakítású épület a belvárosban búvik meg. A nem várt csoda akkor éri a gyanútlan látogatót, amikor megérkezik a második udvarba. Még januárban is az édenkert érzetét kelti. Pálmafák, banánfák és mindenféle virág, mely a mediterrániumban otthonos. A növénytengerben szökőkutak, sétaterek és kényelmes padok. Aki ide beveti magát, akár egész napra is, a földi mennyországba kerül. Ezt lehet fokozni még. Vajon hogyan? Az édenkertből ki kell kukucskálni az egyszintes árkádos épületmatuzsálem felé, és máris a múltban, a történelem kivételesen békés pillanatában érezhetjük magunkat – az árkádok alatt a nagyobb méretű kőgyűjtemény darabjait helyezték közszemlére.

Legvégül az engem „Csaó, drájver!” üdvözléssel köszöntő fiatalember barátnőjének üzenek:

– Szerintem a taslit nem érdemelte meg a barátod.