Anorexiás esőbeálló – ahol nincs semmi sem (Ciprus)

Már az is érdekes, ahogyan Ciprusra kerültünk. Általánosban tanultam utoljára földrajzot, és bár a térképet gyakran lapozgattam, de ötven év alatt sok minden kiröppent a fejemből. Így voltam ezzel a szigetország pontos helyével kapcsolatban is. Nem volt más, elő a félretett térképpel. Kisebb győzködést követően, feleségem elfogadta úti célnak. Azóta kedvenc országává vált. Ahogy lakonikusan szokta mondogatni: nincs ott semmi sem, de akár már holnap is indulhatunk, mert mindig jól érzem magam ott.

Aki Ciprusra vetődik, hamar szembesül a ciprióták és a macskák közötti megbonthatatlan barátsággal. A kóbor macskákat országszerte etetik, itatják. Mi húzódhat meg a háttérben? 2004 áprilisában az egykori kőkorszaki település temetőjében feltárt sírban, az emberi maradvány mellett macska csontjaira is találtak a régészek. Ez lett a legrégebbi bizonyíték a macska háziállatként tartására. A másik verzió, vagy éppen ráerősítés, hogy mivel számos mérges kígyó élt a tájon, az egyik uralkodó családtagja ezer egérűzőt hozatott be. Ha a kígyót a macska megkarmolja, bőre nem gyógyul be, és elpusztul.

Lárnaka az ország legrégebb óta lakott városa. Ciprus más ókori településeihez képest, amelyeket elhagytak a lakosaik, a hatezer évvel ezelőtti alapításától kezdődően ma is ugyanott létezik. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan lakták-e. Amennyiben igen, akkor a Szíriában található ugyanolyan idős Aleppóval vált válnak vetve, versenyben lehetnek a Föld legrégebb óta folyamatosan lakott település címéért.

A tengerparti sétánytól pár utcával beljebb, turista számára ideális helyen szálltunk meg Katival. A helyi és távolsági buszok, valamint a hajókikötő is sétatávolságban. A szállás kiválasztásakor mindig alapfontosságú szempont a központi elhelyezkedés. Vajon mi van ott, ahol állítólag nincs semmi sem?

Utazásunk tervezésekor nem figyeltünk oda, hogy az ortodox húsvét napjai közelednek. Ebből kisebb kavar támadt, mert a Szent Lázár-templomot és a Hala Szultán Tekkesi-t vasárnap zárva találtuk. Másodjára, immár helyismerettel felvértezve keltünk útra. A tengerparti sétány közelében, régi építésű házakkal körbevett kisebb téren áll az árkádos kialakítású Szent Lázár-templom. A kihangosított misét eleinte az utcáról követtük figyelemmel, majd beljebb kerültünk. Az oltár felett három-négy sorban festett ikonok. Érdekes a hely története. A város első püspöke az a Szent Lázár volt, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott. Lázár Krisztus után 45–63 között töltötte be a püspöki tisztet. Halála után itt, az altemplomban lett eltemetve. 890-ben megtalálták földi maradványát. Később Konstantinápolyba szállították, ahonnan Marseille-be került. Így ma a templom altemplomában csak az üres szarkofág tekinthető meg. A húsvét hétfőt követő körmenetet végignéztük. Jóformán csak idősek vonultak.

Második alkalommal jóval messzebbre igyekeztünk a szállástól. A XVIII. századi vízvezetékrendszer jelentős régészeti emlék. A Limassol felé vezető autópálya közelében családi házas környezet szélében találtunk rá. 1745-ben kezdték építeni az oszmánok, hogy javítsák a város vízellátását, és egészen 1939-ig üzemelt. Kedvelem a számokat. A fehér bottal és arasszal lemért boltív magassága közel négy méter, a két egymást követő lábazat közötti távolság ugyanannyi. A tartóoszlopok tetejében vezető csatorna külső szélessége 130 centiméter. Néhány rövidebb szakasza megmaradt hírmondónak. Ezeken túlmenően is van mit felfedezni a városban. Ezúttal a repülőtér felé vezető forgalmas főút mellett iparkodtunk. Balra lakótelepszerű apartmanházak, jobbra a négyzetkilométernyi sóstó. A sekély vizű terület kedvelt költőhelye a flamingóknak. Innenső vége bedöglött. Orrfacsaró bűzt árasztott. Túlsó végében csoportosultak a hosszú lábú madarak. A sóstó átellenes távoli sarkában pontként bújt meg a Hala Sultan Tekke. A főútvonaltól a szenthelyig tartó bekötőúttal párhuzamosan, a part szélében sétány vezet. Hosszas cipőkoptatás után, pálmafákkal és olajfákkal vegyített liget mellett elhaladva érkeztünk meg a mecsethez. Itt van eltemetve Mohamed próféta nevelőanyja, Umm Haram. Az arabok ciprus elleni hadjárata során férjét követve 647-ben járt a szigeten, és a mecset közelében halálos balesetet szenvedett. Sírja fölé 1760-ban emeltek kupolát. A körülbelül tornaterem nagyságú mecset és a minaret közelében forrás ered. A komplexum a muzulmánok legfontosabb zarándokhelyei közé tartozik. Az épület előtt girhes, beteg macskák kuncsorogtak. A tengerparttól idáig naponta néhány kisbusz közlekedik naponta.

Távolsági járatra szálltunk. A szigetország déli végében, az Akrotiri-öböl partján várt ránk Limassol. Odáig 70 kilométer hosszan szikár táj a látványvilág. Feltűnt a nagyvárosi civilizáció első jele. Amikor a szemgyönyörködtető tengerparti sétány utolsó megállójához érkeztünk, jóhiszeműen leszállásra biztatott minket a sofőr. Okára ráérezve pár másodperc maradt vacillálásra. Végül maradtunk. A végállomás a New Porton volt. Csupán az anorexiás esőbeálló és a miniatűr járdasziget jelezte az út végét. Nyakunkat behúzva szétnéztünk. Hatalmas teherhajó kikötő, lepukkant ipari környezettel a hátában. Némi hezitálást követően úgy döntöttünk a feleségemmel, nem szállunk vissza a járatra, hanem nagy bátran felderítjük a környéket. Utána pedig gyalogosan visszasétálunk a centrumba. A teherhajó kikötő magas betonkerítésében lévő réseken át alkalomszerűen belestünk az ipari területre. Néhány embertől eltekintve néptelen térség. Az úttest másik oldalán még ennél is siralmasabb a helyzet. Az egykor fúrástól, kalapálástól és élénk beszédtől hangos telepek kapubejáróin rozsdás lakat. Mivel ilyen környezetben nem jártunk még, érdemes volt nem visszaszállni a járatra.

Túl voltunk a kikötőn és a rozsdaövezeten is. A távolból megörültünk a Lidlnek. Az ortodox húsvét napjait élve, bánatunkra zárva. A motorcsónak szaküzlet előtt elidőztünk. Ilyen árudával első ízben itt találkoztunk. Gyorsan jött a folytatás. A tengerparti sétány déli végében, a kishajókikötőben lágy hullámok ringatták a Katerina nevű luxusmotorcsónakot. A tulajdonhányada felől érdeklődtem Katitól, de ő konokul rázta a fejét.

A pazar parti sétány eleje viszonylag széles. A város felől kétszer kétsávos forgalmas főút határolja, plusz egy parkolósáv. A strandolásra kijelölt rész már kórosan keskeny. Nehezen képzelhető el, hogy nyáron erre a partszakaszra kívánkoznánk lazulni. Erre még rátesz a Lacikonyhák elképesztő ételminősége is. A turisták által hátrahagyott tányérok tele ételmaradékkal. De lett okom hurráoptimizmusra is. A csoda első alkalommal Perkupa településen talált rám. A teraszon üldögélve annyira ellazultam, hogy a fejemen kívül más testrészemet nem érzékeltem. Nos, itt Limassolban, a közép-európai ember számára egzotikus fák árnyékában megpihenve, ugyanaz a fantasztikus testen kívüli érzés kezdett hatalmába keríteni. Vajon mi lehet mögötte? – mármint a főútvonal túloldalán. Hétemeletes házak között földszintesek. Negyedik emeletig felérő pálmafa, terméstől rogyadozó citromfa. Harmadik emeletig nyújtózó kaktuszfa, amely eleinte fás szárú, majd kaktusz jellegű. Élénk színű virágtengerben pompázó hibiszkuszbokor. A járda szélében hosszasan cserepes virágsor. Óriási, zöldbe boruló park játszótérrel, rendőri biztosítással. Békebeli nyugalom, leszámítva az örökmozgó lurkókat. Rátaláltunk egy buja növényzetű, napárnyékolóval komfortosított parkocskára. Jól jött a magas házak közé betűző, áprilisi nap heve ellen. Kényelmesen elhelyezkedtünk az egyetlen árnyékos padon. Van úgy, hogy minden úgy jó, ahogy van. Közben elgondolkodtam a vonzó látványú tengerparti környezet, és az irigylésre méltó lakótelepi változat között. Amennyiben a szabadidőmet nyáron Limassolban kellene eltölteni, a főút túloldalára csak fürödni járnék át. Aki átsétál a tengerpartra, annak újdonságot jelenthet a zebra kialakítása. Nem egyenes vonalvezetésű a túloldalra, hanem középen méterekkel oldalirányba eltolva, megtörve. Ezzel is csökkentve a figyelmetlen gyalogosokra leselkedő balesetveszélyt. Egyre több turistát vár a város. Három harmincegy emeletes apartmanház áll átadás előtt. Rengeteg orosz ajkú telepedett le családostól Limassolban. Saját kolóniát alkotnak.

A ciprusi ortodox húsvétot több oldaláról is megismerhettük. Mint köztudott, igazságát ugyan erősen vitatják a hazai zoológusok, de mifelénk a nyúl csoki tojást szokott tojni. Lárnakában viszont dinoszauruszhoz illő méretű műanyag tojásokkal vannak teleszórva az utcák – nehéz kiigazodni az igazságon. Az egész városra kiterjedő, napokon át tartó folyamatos petárdázás jellemezte a sötétedéstől virradatig tartó időszakot. Szállásunk utcára néző erkélyéről szemlélődtünk, hallgatóztunk. Éjfélkor megszólaltak a katolikus templomok harangjai, és bejelentkezett a müezzin is. A durranások a harangok zúgásával, és a müezzin énekével aláfestve úgy hatottak, mintha éppen kitört volna a vallásháború. Másik olvasata éppen fordítva, a vallási kiegyezés örömhangja. Az utcákon kezükben mécsessel jártak-keltek az emberek. Templomba menet vagy jövet lehettek. Felkelt a nap, sétáljunk egyet. A nálunk megszokott rácshálózatú utcaszerkezet itt a belvárosban kevésbé elterjedt. A városkép más szempontból is eltérő. Mindenféle magasságú, kinézetű és stílusú épület békésen megfér egymás mellett. Ennek az összevissza városképnek is meg van a maga varázsa, mégpedig a felfedezése, kiismerése. A másság máshol is ránk köszönt. Útba igazításért megszólítottunk egy fiatalembert. Örömmel lett a segítségünkre, és már büszkén mesélte oroszul, hogy ő egy „mix”. Ciprusi és orosz szülők keveréke. Pár nappal később élelmiszerüzletben találkoztunk vele. Mosolyogva, ismerősként üdvözöltük egymást. Nyitás előtt a kisebb boltok előtt a járdát vödör vízzel felmossa a kereskedő. Jártában-keltében senki nem dobja el a szemetet. A falfirkákat sem hiányolják a ciprióták. Viszont csalódottan fordultunk ki a Pierides múzeum kapuján. Odabent cserepek, flamingókat ábrázoló gyermekrajzok, lezárt emeleti rész. Semmi más. De legalább elénk került egy aprócska kőszobor éke, mégpedig a kifaragása óta kőkemény büszkesége.