Antibébi – testközelből (2005)

Második kötetem főszereplői – két kivételtől eltekintve – valamilyen szinten sportoltak, de velük együtt mindannyian az élet bajnokai is voltak.

Az egyik nyilatkozó fiatalember esetében a két kar szinte teljes hiányáról beszélhetünk: egyik vállából csupán egy apró kézcsökevény nőtt ki. Mivel a lakásomon beszélgettünk, természetesnek tartottam, hogy felajánljam a segítségemet a mosdó használatához – szükség is lett rá. A fiú azonnal elnyerte a szimpátiámat. Sportteljesítménye is figyelemre méltó: ő úszta át elsőként a Balatont karok nélkül. Mivel közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk, feltettem neki a megkerülhetetlen kérdést: „Megkérdezted valaha, miért születtél kar nélkül?” A gyors válasz nemleges volt.

A fiatalember életkorát visszaszámolva az adott évből, eszembe jutott valami. Akkoriban nagy port kavart – és a Magyar Rádió 168 Óra című riportműsora is részletesen foglalkozott vele –, hogy az egyik svájci gyógyszergyár fogamzásgátló tablettájának mellékhatásaként világszerte megnőtt a végtaghiánnyal született gyermekek száma azoknál a nőknél, akik korábban ezt a szert szedték. Némi gondolkodás után beleegyezésével megosztottam vele az általam feltételezett okot, és rákérdeztem, hallott-e már erről. Nemmel felelt. Csendben végighallgatott. Nem reagált rá.