Combon lőtte magát – lomhajó (Hollandia)

Ezt az utazást kimondottan várta a feleségem. A szervezés nagyobb része mindig az ő vállát nyomja, és ehhez hozzátartozik a fotóalapú felkészülés is. Várakozással érkezett, és szerencsére mindent hiánytalanul megkapott, mely után annyira beindult. Ám ez a teljesség mégsem válhatott száz százalékossá részére. Egyvalamit nem vett figyelembe, ami ez esetben máris kettő: napfény, lombos fák. Sem egy fikarcnyi napsugár, sem egy szellő lengette falevél. Ezt pedig nyomatékosan szóvá tette előttem, célozva vele egy jövőbeli utazásra és annak évszakára.

Milyen más életképpel kezdődhetett volna az amszterdami tartózkodás, mint hogy a vasútállomástól a szállás felé tartva, a nadrágján keresztül combon lőtte magát egy padon ülő drogos. Hollandiában csak a Café Shopokban lehet hivatalosan cannabist fogyasztani. Hatóanyaga változatos termékekben fordul elő: sütemény, cigaretta, rágógumi, cukorka. Olyan bolt kirakata előtt is megálltunk, ahol ilyen sütit lehetett kapni. Eddig egyikünk sem élt a drog adta lehetőséggel, és nem is szándékozunk. Annyi értelmes dologra lehet pénzt költeni, akkor miért éppen olyan termékre fordítanánk, amely káros és veszélyes is: mértékkel fogyasztunk alkoholt.

A Rembrandt tér egyik hostelében szálltunk meg. Az aljában lévő kávézóban lehetett élni a szerrel. Előzetesen ismeretem lett a cannabis mély és átható szagáról, de akárhogyan is szimatoltam a vendéglátóhelynél, lemaradtam róla. Nem könyveltem el hiányként. Maradva a szállástémánál, az idetartó utazónak a lakóhely megválasztásakor három alapvető fontosságú szempontot kell figyelembe vennie: ágyi poloska (szinte mindenhol van); nem nyitható ablak (modernebb szállás); emeletre felvezető, nagyon szűk lépcsőház, magas és fél cipő mélységű lépcsőfokok (régi építésű szállás). A fiatal recepciós hölgytől éppen azt a szobát kértük, amelyet a legtöbb vendég kerül, a kávézó feletti kétágyasat: onnan remek rálátás nyílt a Rembrandt térre, és nem kellett annyit lépcsőzni. Más miatt is jól jártunk vele: a másik szobát nem használta senki sem, így a közös mosdót egyedül birtokolhattuk.

Az utazásra való felkészülés részét képezte Katinál a belváros körbegyalogolásának megtervezése. Nem lepődtem meg rajta, hogy ezúttal is minden flottul ment. Mint később hiteles forrásból visszaigazolódott, körsétánk a belváros legszebb részeit érintette. Az ötórás kényelmes gyalogút során sok mindent láttunk és megfigyelhettünk: Heineken Múzeum; Rijsk Múzeum; Vondel park; az egyik csatornán vízre épített szállások, kishajók ladikok és motorcsónakok. A belváros lakóházai jellemzően klinkertéglásak, de eltérő a homlokzatuk, más a díszítésük. Az ablakok és a bejárati kapuk körüli cifrázások fehérek, ezért olyan benyomást keltenek, mintha mézeskalácsházak lennének. Tetőzetük kialakítása és formája kisebb mértékben eltérhet. Két-három emeletes, keskeny frontú épületek, tetőtéri beépítéssel. Többször is rácsodálkozhattunk utcáról nyíló pinceüzlethelyiségre, egy esetben lakásra.

A lakóterületeket viszonylag gyakran szelik át a csatornák. A tíz méter szélességű barnás víz felett hidak ívelnek át, ezeken gyakran gördül át egy-két villamos vagy autó, de annál jóval több kerékpár. Hogy miből található legtöbb a kanálisok mélyén? – biciklitemetőként konzerválódott a helyiek fejében. Nem egy ízben a lakóház oldalát csatorna mosta, máshol egy privát zöld teraszra is futotta a lakónak, de ártér is meghúzódhatott az ingatlanokig. A sirály és a vízi tyúk hangjától volt hangos a vízpart.

Váratlan kijelentésével meglepett a feleségem: lomhajó. Na, az meg mi fán terem? Néhány személy szállítására alkalmas kishajóban: odaláncolt ócska kerékpár, autógumi, kerti bútorok és másféle limlom. Az egészben az volt a furcsa, hogy a tárgyakat vastagon belepte a falevél, melyből kikövetkeztethető: nem alkalmi lerakatról van szó.

Más érdekesség is szembejött velünk, igaz a fejünk fölött. A lakóházak tetőrészéből, az utcaszint fölé hosszabb rúd nyúlik ki. Végében akasztókampó, melynek segítségével az úttest szintjétől felfelé vagy fordított irányban, kisebb-nagyobb tárgyak mozgatása válik lehetővé: nagyon keskenyek és meredekek a lépcsőházak, gyakran csak csigalépcső vezet fel a legfelső emeletre.

Miután visszatértünk a hostelbe, magyarul köszönt ránk a szolgálatban lévő recepciós hölgy. A helyi egyetemen média és filmszakon tanul. Mint elmondta: jelentős kedvezmények illetik meg a kimagasló tanulmányi eredményt elérő hallgatókat. A Balatonfelvidékről érkezett ide. Amit nagyon hiányol Amszterdamban – ki hinné –, a napsütés. Miután röviden felvázoltuk előtte városnéző sétánk főbb állomásait, megjegyezte, a belső terület legszebb részével ismerkedtünk meg.

Amszterdamba való megérkezésünk után az irodától sikerült beszerezni a városnéző busz útvonalát ábrázoló nagyos térképet. Segítségével a szállásunkhoz közel lévő Albert Guyp utcai piacot könnyen megtaláltuk. Egy olyan kirakodóvásárt kell elképzelni, ahol portékájával árudája elé kitelepül a kereskedő. Hogy mi mindent lehetett kapni kulturált körülmények között, az most teljesen mindegy. Másvalami miatt hozakodtam elő vele. A pulton elhelyezett csokoládédarabokból galamb csipegetett. Az üzletből kilépő tulajdonos a szennyezett árut gondolkodás nélkül kidobta. Az eset idején a közelben nem tartózkodott vásárló, tehát nem azért tette, mert meglátták.

Az amszterdami légikikötőtől a Központi pályaudvarig – három megálló – leggyorsabban vonattal lehet eljutni. A vasútállomás tetején buszpályaudvar, a várossal ellentétes oldalon kikötő. Innen három ingyenes kompjárat közlekedik a szélesebb csatorna túlpartjára. A menetidő eltérő, de egyik viszonylat esetében sem több tíz percnél. Csak gyalogosok és kismotorosok vehetik igénybe. Mivel odaát autókkal is találkoztunk, ezért közútihídösszeköttetésük is lehet a milliós várossal.

A három sziget összevont emlékei: Straat Art Múzeum, mecset félholddal, Eye Filmstúdió, kilátópont, csarnokban bolhapiac. A városlátogatás során, ezúttal kivételesen nem terveztünk múzeumlátogatást, illetve egyet függőben hagytunk, de végül nem került sor rá. Ez az utazás a napi ötletek útja volt. A lakótelep házai megjelenésükben és színeikben is eltértek egymástól. Az erkélyeket és az ablakokat még a földszinten sem védte rács. A lakásba való belátást nem gátolta függöny. A köztisztaság ezek után magától értetődik. Egyetlen kifogásolni valóra találtam. Mivel kissé hideg volt, szerettem volna valami meleg italt inni, de a török pékségben nem lehetett kávét kapni. Az utcákon sok arabbal és feketével találkoztunk.

A Dam tér a történelmi városközpont legnagyobb tere. Főbb látnivalói: Királyi palota, Új-templom, De Bijenkorf áruház, Nemzeti emlékmű, Madame Tussaud’s Viaszmúzeum, Hotel Krasnapolsky. A nagyjából kétszáz méter hosszú és száz méter széles négyszög alakú teret a történelmi városközpont főutcája keresztezi. A térbe torkollik a város két fő bevásárló utcája is. A tértől keletre, néhány utcasaroknyira – az első híd után balra – található Amszterdam piros lámpás negyede, a De Wallen. A fül számára kedvesen csilingelő harangjátékok is osztatlan részei a városnak, mint ahogyan a templomtornyokban a nagyharangok méltóságteljes kondulása is. A főtér szélében álló, vörösfehér színű soktornyos palotának beillő áruház funkciót tévesztett. Plázának nulla. Tetszetős épületének találhattak volna hozzáillő tartalmat. A számtalan kerékpáros is tekinthető látványosságnak. Járművük egyik típusa eddig ismeretlen volt előttünk. A bicajok elejét egy vagy két gyerek számára kialakított kocsiszelvény képezi: masszív kialakítású, és biztonsági övvel felszerelt.