Csoda közeledett – Földre szállt Föld (Egyesült Államok)
Közvetlenül az indulás előtti napokban és útközben is, több aggodalomra okot adó hír talált ránk: a Los Angelesi Nemzetközi Repülőtér közelében, az ország legnagyobb kőolajfinomítójában több robbanást követően tűz ütött ki; az amszterdami légikikötő hetven induló és nyolcvan érkező járatát a hurrikán miatt törölték; átszálláskor a Boeing 787-es gépen a 27. sor után a 30. következett (a jegyünk a 29-be szólt).
Mindezek dacára megérkeztünk a nyugati part központjának
számító Kaliforniába. Szállásunk a nemzetközi repülőtér és Los Angeles között
elterülő 80 ezres El Segundo városka egyik hotele. Nem a több világhírű cég
központja miatt emlékeztem meg róla, hanem mert többszörösen ismétlődő,
szeletnyi pálmafás utcaképével tökéletesen szimbolizálta Kalifornia, Arizona és
Nevada államokat. Az irodaházak parkosított utcabútorokkal teleszórt idilli
környezetében a kővirágágyásokban
Los Angeles felvirágzása két alapelemen nyugszik. A belső területekről, a hegyeken át, sikerült édesvízhez juttatni, valamint az 1920-as években feltárt gazdag kőolajmezők. 1968-ban egy hotelben meggyilkolták Robert F. Kennedy elnököt, majd a helyén felépült és róla elnevezett középiskolában ma négyezer diák tanulhat. Az általános iskolásokat – jellemzően országszerte – a helyi viszonyok következtében iskolabuszokkal szállítják a tanintézményekbe. A metropolisz központjába busszal tartva élénken élt emlékezetemben a fél évvel ezelőtt tomboló kaliforniai erdőtűz emléke. Mint megtudhattuk, otthon nagyobb volt a füstje, mint itt a lángja. Ez több mint meglepett: messziről érkező hírnek érdemes utánajárni. Jobbra fent a szegények lakta városrész, melynek szélét kissé megpörkölte a lángtenger. A 2028-as nyári olimpiai játékok rendezési jogát szerencsére nem a magyar főváros, hanem Los Angeles kapta. Pár évvel a játékok kezdete előtt, szinte az összes sport és rendezvénycsarnok készen áll. Az egyetemi és más kollégiumi szálláshelyek összessége lesz az olimpiai falu. Egyedül a játékok főútvonalának kiépítése várat magára. Ez pedig annyi hátralévő fáradtság a rendezők számára, mint favágónak a döntés előtti utolsó fejszecsapás.
A kétszer nyolcsávos kora délelőtti zsúfolt autóút bal oldalán, igaz egymástól szellősen beépítve, de Amerikára jellemző világvárosi látkép, de telibe. Másvalamin is elámulhattunk. Irigylésre méltó zöld parkok egymásutánja, szinte már túlméretezetten széles járdák, de sehol egy fia lélek sem. Mi több, utcán parkoló autó maximum délibáb. Igazi falanszterjelenet, már ha az egészből kivonjuk a városba igyekvő vagy onnan távozó országúti cirkálók árját. A felhőkarcolókkal teleszórt üzleti negyedbe minden nap 200 ezren tartanak munkába. A járművek helye a mélygarázsban, netán felhőkarcoló hetedik emeletéig. Onnantól akár a hatvanadik emeletig irodák és lakások. A nálunk fellelhető legnagyobb alapterületű élelmiszerüzletbe itt egy helyi halandó a kis mérete miatt be sem tenné a lábát. Gyanítom, nem egy hétre vásárolnak, hanem hetekre. Aki így tesz, sok dollárt takarít meg. A jenkik nem a tízes számrendszerben gondolkodnak, hanem a dolláréban: mi fizetődik ki legjobban. Mert ha nem is mindegyikük, de többségük mégis csak megdolgozik a fizetéséért, amely számára nemcsak a jelen biztosítéka, hanem egyben jövőjének záloga is.
A város központjának számító téren világosodtam meg róla – színházak, könyvtárak, városháza, irodaházak, bankok valóban pazar gyűrűjében –, hogy a levélfújó gép amerikai találmány. Vitathatatlan, hülyeséget is kilehet találni, de ekkora baromságot világszerte eladni, na ahhoz már érteni is kell. Az Európából először idevetődő embert mindezek alaposan mellbe vágják. Mi nem ezekhez a méretekhez vagyunk szokva, és nem ehhez az életritmushoz. Nyelünk egyet, és kíváncsian várjuk a következő utcasarkon túli élményeket.
Los Angeles nem egy klasszikus világváros, hanem 88 önálló
alváros összessége. Területén szigetszerűen bárhol előfordulhat pénzes vagy
átlagos önálló közigazgatási egység. Erre legyen példa a városközpontnak leírt
kerület és a vele szomszédos óváros. Fényűző Amerika helyett konszolidált
európai környezet, egyben szegényebb miliő. Szélében ráutaló flórajelként
megismerkedhettünk a fojtófügével. A gazdafát szép lassan körbenövi az invazív
növény, és magába fojtva feléli. Az állatvilágban ehhez hasonló eset az
imádkozósáskáé. Annyit még az óvároshoz, hogy 1781-ben a spanyolok tizenegy
kevert fajú család negyvennégy tagját idetelepítve tették le a város fizikai és
biológiai alapját. Leghosszabb közútja
A közeli bolt bejárata előtt markát tartó hajléktalan, aki csak a kezében golfütővel megjelenő tulajdonost észlelve volt hajlandó felszívódni. Sajnos rengeteg a fiatal drogos, és korosztálytól függetlenül az utcalakó is. Többségük sátorozva tengeti életét. Legalább a mediterránon tehetik. Az úttest túloldalán, a járdában Oscar-díjasok neve. Igen, az már egy másik világ, a filmvilág csillagaié. Nem szívesen lennék a helyükben. 650–3400 m2-es kertes ingatlanokat laknak. Egyikük-másikuk megérhet akár 34 milliót is. Magas kerítéssel védett luxusbörtönök. Érdekes, tanulságos és egyben elszomorító a bevásárlóutcájuk kreáltsága. Egy-egy világcég szalonjába naponta hat híresség kap meghívót belépésre. Mást nem fogadnak. Odabent tucatnyian tesznek a csillag egójáért. Megéri, egy egyedi, például Észak-Olaszországban varrt ing ára 25 ezer dollár.
Más erők is osztják a várost, mint például a Szent András-törésvonal. Igen, a földrengés. A hosszasan elnyúló lemezvonalak ütközési helyének környezetében az épületek széltében és hosszában terjedelmesek, felfelé nem törekednek. Néhány éves döbbenetes emlék, hogy egy többemeletes ház alatt földrengés hiányában is megnyílt a talaj, és emberestől, bútorostól együtt belezuhant. Sokan az itt játszódó filmekbe esnek bele. Nekem már Colombo felügyelő is az agyamra ment. Híres utcák, nevezetes hotelek, ikonikus rendőrkapitányságok: Beverly Hills, Sunset Boulevard, Hollywood. 2500 kilométeres buszos utazásunk során Los Angeles csak egy állomás volt a sok közül, így csak karcolni tudtuk a felszínt a feleségemmel, amely megtapasztalásnak, értelmezésnek éppen elegendőnek bizonyult. Szétnézhettünk volna az Universal Studios fullos kirakatvilágában, de Katival mi a város egyik szegletének magánakciós felfedezését részesítettük előnyben.
A piros metró vonala környékén lófráltunk. Emberi környezett, ismerős arcok néztek vissza ránk. Ferrarik nem suhantak el mellettünk, csak tucatautók. Egyszer csak fenemód megélénkült a feleségem. A járdán velünk szemből, egy járókelőket ügyesen kerülgető, négy keréken guruló, közepes hátizsák nagyságú „service” feliratú csoda közeledett. Gondolva rám, hogy megmutathassa nekem, amikor a jármű Kati mellé ért, ő nyakon akarta csípni, de az fürgén kitért előle, és folytatta GPS-vezérelt útját: ez is Amerika. Miután elmúlt a hüledezésünk, eltöprengtünk rajta, mi a csoda lehetett: termékkiszállítási szolgáltatás, netán térfigyelőkamera? A régi építésű metró mély vonalvezetésű. A szerelvény rövid, talán három kocsiból áll. Tervezik az óceánpartig kiépíteni, és remélik, ekkor már tömegek fogják használni. Sötétedés után kevesen veszik igénybe: ez is Amerika.
Los Angeles–San Diego: irány dél, San Diego. A nyugati part
legdélebbre eső városa és Los Angeles között húzódik a Long Beach. A kedvező
természeti adottságú partszakasz miatt hosszasan elnyúló teherhajókikötők és
üdülőparadicsomok világa. 300 ezer embernek nyújt biztos megélhetést. Vele
párhuzamosan kétszer nyolcsávos autópályán
1848. február 2-án a mexikói–amerikai háborút lezáró béke értelmében San Diego és Kalifornia északi része, illetve Arizona, Texas, Utah és Új-Mexikó, valamint a mai Colorado és Wyoming jelentős része az Egyesült Államok fennhatósága alá került. Még meg sem száradt a tinta a dokumentumon, máris özönlöttek a kincsvadászok a nyugati partra a néhány nappal a békekötés dátuma előtt kitört kaliforniai aranyláz következtében. Az óváros – ahol megszálltunk – az öböltől jóval beljebb terült el. Hátrányát felismerve, a vízpart felé terjeszkedett. Az 1900-as évek elejére fényűző, gázlámpás várossá nőtte ki magát: az egykori kandelábereket meghagyták utcadísznek. A második világégést követően a város stratégiai szerepe felértékelődött. Jelentékeny haditengerészeti támaszpont jött létre. San Diego déli, mexikói oldalán található a 2 milliós Tijuana. Gazdasági szempontból egy városnak tekinthetők. Első számú felvevőhelye az eladásra szánt amerikai autóknak, és felvevőhelye a dokumentáltan ideérkező minimálbéres mexikói munkaerőnek. Rajtuk kívül más népcsoport tagja a mezőgazdaság területén nem rúghat labdába. A meleghez és kétkezi monoton munkához szokott emberek felülmúlhatatlanok. Manapság konténerházakban laknak, amelyek bárhova telepíthetők.