Csonti – krigli sör (1971)

Cingár fiú volt Csonti. Aligha kedvelhette a sört, hiszen még csak felső tagozatba járt. Nem voltunk osztálytársak, de egy játszótéren nőttünk fel. Ügyesen kergette a labdát, de más érdekességgel is szolgált a pajtásainak: dadogott. Emiatt nem csúfoltuk, nemes egyszerűséggel tudomásul vettük a beszédhibáját. Egyszer megkérdeztem tőle: „Miért dadogsz”?

Egyszer valahonnan hazafelé tartottak az apukájával, aki megszomjazott egy pofa sörre. Betért a Dagály utca elején lévő, Gödör nevű csehóba, míg a kisfiú az utcán várakozott. Valahonnan észrevétlenül melléje somfordált egy kutya, és váratlanul felugatott. Úgy megijedt tőle, hogy utána már csak dadogva volt képes beszélni.

Tizennégy éves korunk óta nem találkoztunk, mit sem tudok róla. Egy közepes szintű dadogással el lehet élni, családot is lehet alapítani. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha apukaként megkíván egy krigli sört, az utcán nem fogja egyedül hagyni a gyermekét.