Díszpárnán jegygyűrű – Skatulya (Lengyelország)

Az óváros főbb látnivalói: Gdańsk első számú szimbóluma a város tengeri múltjának és dicsőségének egyik emléke, a híres Daru. 1444 óta a Motława folyó partján áll. Meghatározó eleme a település látképének. A középkori Európa legnagyobb kikötői daruja fénykorában 2 tonna áru 11 méter magasba emelésére volt képes. A fejünk fölött lévő fagörgők láttán, némi fantáziával megtoldva, elképzelhető a szerkezet működése. A Długi Targ középpontjában áll a város egyik legismertebb szimbóluma, a Neptun-szökőkút. Az 1633-ban felállított bronzszobor a tenger istenét ábrázolja. A Szent Mária-templom Gdańsk városának ikonikus jelképe, és Lengyelország legnagyobb téglából épült istenháza. A szenthely építése a 14. században kezdődött, és több mint százötven éven át tartott, míg elnyerte végleges formáját: 105 méter hosszú, 66 méter széles. Befogadóképessége mintegy 25 ezer fő – ezek a számok elgondolkodtatók, ha figyelembe vesszük, hogy az építkezés idején a városka lakossága csupán néhány ezer főre korlátozódott. A bazilika külseje a balti téglagótika jellegzetes példája, vörös téglából épült fehér mészkő díszítőelemekkel. Legfelismerhetőbb része az északnyugati sarokban álló 76 méter magas harangtorony, amelyről körpanoráma nyílik a városra. A tetejébe vezető 408 lépcsőfok mindenki számára kihívást jelent. Isten eme házában több mint harminc oldalkápolna található, amelyeket gazdag gdański kereskedőcsaládok és céhek finanszíroztak. Ezek ma a város egykori elitjének síremlékeit, címereit és adományait őrzik. Különleges látványossága a 14. századi csillagászati óra, amely 1470-ben készült. Ez a bonyolult szerkezet nemcsak az időt mutatja, hanem a Nap, a Hold és a csillagok mozgását is, valamint egy automatikus figurajátékot is életre kelt, amely a nap bizonyos szakaszaiban megeleveníti a bibliai jeleneteket. A templom akusztikája kiváló, amit a hatalmas, százötvenhét regiszteres orgona megszólalása kiemel. Rendszeresen tartanak orgona-hangversenyeket. Ritkán fordul elő, hogy egy fontos épületnek legyen tapintható változata is. Nos, a bejárat előtt van egy kicsinyített mása, fémből.

Az Artus-udvar eredete szintén a 14. századra nyúlik vissza, bár a ma látható épületet a 14–17. században emelték, miután az eredeti faépület leégett. Közvetlenül a Neptun-szökőkút mellett áll, és évszázadokon át a város kereskedelmi elitjének találkozóhelyeként szolgált. A főbejárat két oldalán négy szobor áll, amelyek az Igazságosságot, a Bőkezűséget, a Bölcsességet, és az Egyetértést jelképezik. Az épület igazi kincse a nagy terem, amely méretével és díszítésével kitűnik. A 12 méter magas terem falait reneszánsz és barokkfestmények, fafaragások, valamint díszes szőnyegek borítják, amelyek bibliai, továbbá mitológiai jeleneteket, azon túl pedig a város történelmének fontos eseményeit ábrázolják. A faragott bútorok meseszépek. A helyiség legkiemelkedőbb látványossága az óriási reneszánsz kályha, amely 1546-ból maradt ránk, és 10,64 méter magas. Az 520 gazdagon díszített csempe portrékkal, címerekkel és allegorikus ábrázolásokkal díszítettek. A kályha tetején látható alakok a keresztény erényeket, valamint ókori filozófusokat és politikusokat ábrázolnak. Érdemes figyelmet fordítani a terem további részleteire is, mint például a mennyezeten függő hajómodellekre, vagy a falakon látható festményekre. A Neptun-szökőkút mellett lévő főbejárat zárva szokott lenni, az attól balra eső oldalajtót kell keresni. 1939. szeptember 12-én, egy kiállított fotó tanúsága szerint, itt járt Adolf Hitler, miután csapatai megkínlódva elfoglalták a Westerplattét.

A Központi Vasúti Pályaudvarról – a 3-as vágányról – az SKM gyorsvasúttal Sopotba tartunk, hogy onnan Gdańsk felé visszagyalogolva további emlékeket gyűjtsünk. A 17 perces út 1,7 euróba kerül. Leszállni a második Sopot feliratú vasútállomáson kell.

Sopot fürdővárosi működését 1808-ban kezdte, majd 1823-ban megnyitották a város első gyógyfürdőjét. Az egészségi javulásra vágyó fürdőzők megjelenésével nemcsak a város ma is látható arisztokratikus arculata épült ki, hanem egy másik fontos nevezetesség is létesült: itt található Európa leghosszabb faszerkezetű mólója, amely 511,5 méter hosszan nyúlik a tengerbe, kis kilátóteraszokkal. A műtárgy felkeresésére belépőjegyet kell váltani. Kerekes-székesek és a hozzájuk hasonló helyzetű látogatók előnyben. Végében vendéglő, ahonnét továbbhaladva lépcsőn kell lemenni a kalózhajónak álcázott étteremhajóig.

A vasútállomás aluljárójából kijőve első érdekesség a Krzywy Domek, azaz a Görbeház nevű bevásárlóközpont, ami első ránézésre ellent mond minden építészeti előírásnak. A tengerpart felé tartva fás környezetben békebeli, erkélyes, verandás villák. A főtér közelében art kiállítóhely, de a nyitásig nem időzünk egy órányit. A már ismerős Európa bajnok mólóhoz érkeztünk. Balra Gdynia felé lehetne sétálni, jobbra Gdańsk felé. Induljunk arra.

Gyönyörű napsütés és 22 Celsius fok meleg a klímakörnyezet. A széles, sárga homokos tengerpart fokozatosan benépesül. Van, aki térdig áll a vízben, másvalaki erőteljes karcsapásokkal Svédország partjai felé tart. Tervének megvalósulásához ezúttal is sok sikert kívánunk. Legtöbben napfürdőznek. Eleinte úgy voltunk vele még, hogy az épített környezet olyan, mintha Nyugat-Európában lennénk, de nem, annál különb. Ugyanis Kati kritikus szeme semmilyen kivetnivalót nem fedezett fel. A széles kerékpárutat és az ugyancsak kényelmes járdát zöld sövény választja el egymástól. Balra, a homokos fövény felé teraszos vendéglők ízlésesen megterített asztalokkal. Környezetük is mutatós. Az épületek között pallón lehet lejutni a partra, ahol pénzérmével vehetők igénybe a mosdók. A sétaút másik oldalán szintén éttermek. Azokon túl, három-négyemeletes szállodák, apartmanházak. A gyalogos és kerékpárutat teljes hosszában árnyékban lehetett megtenni. 2,2 kilométerrel távolabb Gdańsk feliratú tábla jelezte a városváltást. Ettől eltekintve mit sem változott az irigylésre méltó környezet. További negyedóra múlva újabb információs tábla követte: a villamoshoz jobbra kell tartani. Rövid séta után a 2-es, a 6-os és a 8-as villamosok külső végállomásához érkeztünk.

Kezünkben turistatérkép, de többnyire járókelőktől érdeklődtünk utunk következő célállomása felől. A vasúti vágányok fölött áthaladtunk, melynek tényét a hely-beazonosítás szempontjából helyesen ajánlotta figyelmembe a feleségem. Megéheztünk, megszomjaztunk. Nagyobb élelmiszerboltból ízletes harapnivalóval és egy üveg „Táncos” sörrel tért vissza Kati. Még a rendszerváltás előtti időkből ismertem ezt a sörfajtát, amelynek címkéjén piros és kék ruhás nő és férfi táncol. Annak idején kevésbé komáltam, a mostani íze viszont mindkettőnknek bejött. Útra keltünk. Éppen ott kérdeztünk rá az Oliwa-katedrális helyére, ahol egy járda elágazott a park felé.

Oliwa Gdańsk legelegánsabb városrésze. Legismertebb látnivalója a katedrális. A cisztercita templomot a 13. században alapították. 107 méter hosszú, háromhajós, gótikus alaprajzú istenháza. A falakon korabeli freskók és festmények maradványai. Kincse a monumentális orgona, amelyet a 18. században épített Johann Wilhelm Wulff mester. A hangszer 7876 sípos. Különleges zenei élményt nyújt. Nemcsak robosztus hangjával, hanem látványvilágával is magával ragadó – a mozgó angyalfigurák, csillagok és harangok, igazi barokk látványosságot jelentenek az orgonakoncertek alatt. Nyáron naponta kétszer, 11 és 15 órakor tartanak rövid orgonabemutatókat, amelyek során a hangszer teljes hangzásvilágát, valamint vizuális effektusait is bemutatják. Szombaton kora délután érkeztünk meg eléje. Odabentről orgonajáték hangja szüremlett ki, gyorsan beljebb kerültünk. A program utolsó percét megcsíptük, de ez még így is jó volt, mert legalább megtapasztalhattam az orgona bődületes hangerejét. A koncert egyébként telt házas volt és fizetős. Kijőve, magányosan várakozó vőlegényre figyeltünk fel. Közelében fiúcska, kezében díszpárnán jegygyűrűk. Kezében menyasszonyi virágcsokorral érkezett valaki. Miután bentről kijöttek a koncertlátogatók, a vőlegény bement a templomba.

A városnegyed egyedi hangulatát fokozza az oliwai Patakvölgy, amely a városrészen keresztülfolyva természetes zöldfolyosót képez. A folyam mentén sétálva, régi vízimalmok maradványait, és festői hidakat fedezhetünk fel. Visszamentünk abba a villamosmegállóba, ahol emlékezetes ebédünket egy órával ezelőtt elfogyasztottuk. Begördült a 60-as egykocsis nosztalgiajárat, amely csak hétvégéken keringi be a város eme részét – buszból ugyanilyen a 600-as Mercedes típusú járat. Szerencsénkre a következő célállomásig helyből, a 12-es villamossal a végállomásig kellett utazni.

Ha Zaspa, akkor Monumental Galery. Mert ami igaz az igaz. Külföldön sem hagyjuk magunkat kisemmizni. Már a villamosból is feltűnt, amiért idejöttünk. Ettől függetlenül a fő csapásirányra rá kellett találni. Sikerült. Ovális alakban, tizennégy emelet magas lakótelepi környezet. Aki ekkor kezdi el keresni a több tízezer m2 alapterületű art kiállítóteret, az gyorsan szálljon vissza a villamosra. A Monumentál Galery nem más, mint az előttünk magasodó, a rendszerváltás előtti korból való, de azóta teljeskörűen felújított zöld környezetben lévő lakótelep. Hatvan épület oldalfalára lettek absztrakt és figurális képek felmázolva. Igen, így is lehet és milyen jó is. Néhány festmény színét erősen kifakította a nap, máshol lombos fák gátolták az akadálytalan rálátást. De ennek ellenére nem lehetett okunk panaszra. Húsz-huszonöt falfestményre lett rálátásunk. Megjelenésükkel átfestették a régi szürke negyed hangulatát.

Az alkotásokról ezúttal nem árulok el semmit: tessék repülőjegyet foglalni.