Döglött egér – mintapélda (2017)

Akarata ellenére alkalmi gyermeknevelésre adta a fejét a párom. Vendégségben járt. Az apuka, ha külföldön dolgozott, othonától hónapokra távol volt, ha

idehaza, estére hazaért. Az anyuka roskadozott a feladatok terhe alatt. A nagyobbik kislány ötéves, okos és erős jellem. A hároméves húga olyan, mint a

születésnapra porcukorral és fahéjjal szépen feldíszített tejbegríz.

A terített asztalnál a két gyermek és Kati ült. Mindhárman melegszendviccsel csillapították éhségüket. Gondolt egyet a nagyobbik lány, bohóckodásra adta

a fejét. Szájából kilógatta az étel felét, miközben a fejét le-föl mozgatta. Mi sem természetesebb, elkezdte utánozni a hugi is. Semleges hangon megszólalt

a párom:

– Úgy nézel ki, mint egy kutya, akinek a szájából kilóg egy döglött egér!

A kislány szájából a falat az előtte lévő tányérra pottyant, az arcán zavart döbbenet ült.

– Éhes vagy még?

– Nem! – vágta rá az alkalmi kutyus.

– Jó, akkor elviszem a tányért a pultra – és tette, amit mondott.

Hamarosan megszólalt a hoppon maradt kislány:

– Éhes vagyok! Szeretném, ha visszaadnád a vacsorát!