Ébresztő

Az álom álmában egy ismeretlen női arc jelent meg. Feje búbjától a nyaka alsó vonaláig vált láthatóvá. Bájos vonásai lenyűgöző, letaglózó és rabul ejtő erőt árasztottak – plátói szerelembe hajszoló, incselkedő hatással. Az ágyból egy csuromvizesre izzadt férfi kelt ki. Az eszmélés pillanata leírhatatlanul boldog, lebegő érzéssel ajándékozta meg: talpától a feje búbjáig vibrált benne a mámor libabőre. Az előszobafogashoz lépett, magára kapta a ballonkabátját, és a vágy az utcára űzte. Ahogy telt az idő, a libabőrös dudorok egyre gyorsabban simultak vissza a bőrébe, de az érzékiségtől már nem bírt szabadulni. Sóvár szemmel leste a mellette elhaladó járókelők arcát. Villamosra szállt, az ajtó csukódott. Kutató tekintete révbe ért. Alig gördült ki a jármű a következő megállóból, a férfi a leszállási oldal ajtójához lépett, félig szembefordult vele, és nadrágja lehúzott slicce mögül előkapta ágaskodó hímvesszejét. A rajta lévő ballonkabát részben takarta alsótestét, ám így is feltűnt az utasoknak. Az egyik hölgy előresietett a villamosvezetőhöz, és szóvá tette a szokatlan viselkedést. A jármű középső ajtaja menet közben váratlanul feltárult, és a kitérőnél a villamos nagyot rántott oldalra. A magával elfoglalt férfi a járműből a füves térségre repült, majd a robogó szerelvény ajtaja becsukódott. Snitt.

Zöld színű, hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti, kifogástalan modell volt. Vacsoraidő közeledett, baromfi illatozott előtte. A gyönyörű teremtés egyfolytában morgott, de ez nem hatott zavaróan; a férfinak kedvére való volt ez a viselkedés. Ő látszólag rá sem hederített. Mindketten felajzva várták a fejleményeket, ám eközben nem kerültek közelebb egymáshoz. Mindenre készen állt a vágy, ám a zöld szemű továbbra is hason feküdt, és nem hívta maga mellé. A férfi érezte, hogy patthelyzet alakult ki. Kissé megbiccentette a fejét, mire a nagysága orra előtt illatozó vacsora megmozdult, és szép lassan elkezdett távolodni. Az addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át. Talpra ugrott, és torkaszakadtából beleüvöltött a vágy képébe – ekkor élesen kirajzolódott a bengáli tigris dühös pofája –, majd az aléltság sötétje váltotta fel a képet. Snitt.

A zebra innenső oldala előtt lassított a mentőautó. Egy hatalmas csattanást követően a jármű hátsó, kétfelé nyíló ajtói egyszerre kivágódtak. A kocsi belsejéből a hordágy a rajta fekvő beteggel együtt kirepült az utca kövezetére. Feltárultak a mentőautó elülső ajtói is; a sofőr és a mentőorvos a beteghez siettek, pár szót váltottak vele, majd hordágyastól visszatették a járműbe. Zöldre váltott a közlekedési lámpa, és az útkereszteződésből tovarobogott a vöröskeresztes jármű – az ágyában alvó ember pedig megfordult, és továbbhorkolt.