() ENERGIAGYŰJTŐK — hatékonyság (2014.)

Kedvenc — amúgy egyetlen — görög nyaralóhelyünkön, ha nem is ismerünk minden egyes fűszálat, de sokfelé megfordultunk már a kerekded alakú zöld szigeten. Leggyakrabban bakancsosan jártuk be, néha felültünk a ritkán közlekedő távolsági járatra, ezúttal első alkalommal, betársultunk egy bérautóba.

Egy percet sem unatkoztunk a nálunk fiatalabb házaspár társaságában. Az életmód tanácsadóként dolgozó hölgy a spontánötlet gazdagság utolérhetetlen csúcsa, férje a minden feladatra azonnal készen álló, iróniát vastagon hintő típus. Pazar kettősüket a következőképpen fogalmaztam meg nekik címezve:

- Úgy érzem magam veletek, mintha egy „Hurrá, nyaralunk!” című feledhetetlen olasz filmvígjáték mozit néznék!

Autóból ki, autóba vissza — ekként telt a nap jelentős része. Az igazsághoz hozzátartozik, homlokizzasztó napot fogtunk ki. Kívánságukra, a nap utolsó programja kedvéért elgurultunk velük egy olyan helyre, ahol a Waldorf iskola németországi képviselői, tizenkét nagyobb követ állítottak fel mértani alakzatban. Tették, miután kiszámolták, hogy azon a helyen, az ilyen meg olyan összetevők és állások alapján, az univerzumból érkező energia leghatékonyabb átadására lesznek képesek a kövek. A tettre kész pár mély meggyőződéssel beállt a kövek mértani középpontjába, és a kozmikus energiát elkezdték sejtszintig magukba szívni. Eközben tőlük pár tíz méterrel távolabb, egy padon csendesen ücsörögtünk, Katival. Sajátságosan, teljesen kilazulva éreztem magam: mintha rajtam kívül senki és semmi más nem lenne a világban — erről persze nem szóltam. Közel egy óra telt el így, szedelőzködtünk. A ránk váró negyven kilométer alatt továbbra sem unatkoztunk. Nevetgélve szálltunk ki az autóból. Egymás mellett állva búcsúzkodtunk, amikor a minden pillanatban kreatív hölgy mosolyogva elcsicseregte magát:

— Olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon!