Felföld – nem adhat ki (Skócia)
Még otthon befizettünk a Skót-felföldet bejáró buszos körútra. A harmincas sofőr és egyben idegenvezető, iróniát vastagon hintő humoros figura lehetett – erre a jelenlévők felfelhangzó nevetéséből, és a szpíker színpadias hangleejtéséből következtettem. Előzetesen felkészültem a beígért látnivalókra, szóba kerülő történelmi eseményekre.
A terület ritkán lakott, mivel kopár hegygerincek és tőzeglápok
sorozata uralja a vidéket. Itt található a Britszigetek legmagasabb hegye, az
A Lomond-tó a Skót-felföld határán található. Az Egyesült
Királyság legnagyobb tava. Elválasztja egymástól Közép-Skóciát és a Felföldet.
A
Az Inveraray-kastély Skócia egyik legszebb és legikonikusabb kastélya, amely az ország nyugati részén, Argyll régióban található a Fyne-tó partján. Az épület a Campbell klán, pontosabban Argyll hercegének ősi otthona. Az eredeti vár a 15. században épült, de a jelenlegi kastély végleges kialakítása a 18. században kezdődött. Elegáns tornyai és magas csúcsai különleges megjelenést kölcsönöznek neki. Az épület impozáns homlokzata és a részletgazdag faragványok visszatükrözik a klán jólétét, hatalmát. A belső terek kifinomult stílusúak, freskókkal, díszlécekkel és antik bútorokkal berendezve. A nagyteremben kiállított fegyverek a középkori kardoktól kezdve a különböző puskákig terjednek. Figyelemre méltó a több ezer kötetes könyvtár is, amely bepillantást enged a család történelmébe és kulturális érdeklődésébe. Az épület szorosan kötődik az ország politikai és katonai múltjához, hiszen az Argyll hercegei jelentős szerepet játszottak a skót történelemben, beleértve a jakobita felkeléseket, és az angol–skót konfliktusokat is. A kastélyt kertek és parkok veszik körül. A zöldben sétálva a Fyne-tóra és a környező hegyekre nyílik panoráma. A kastélyt kívülről nézhettük meg, mivel csak a turistaszezonban tart nyitva.
Kilchurn-kastély. Romos épület a sziklás félszigeten az Awe-tó északkeleti végén, Argyll és Buteban. A 15. század közepén kezdték építeni a glenorchy-i Campbellek központjaként, akik a következő százötven év során folyamatosan bővítették a kastélyt. Első változata az ötemeletes toronyházból állt, amelynek udvarát külső fallal védték. Akkoriban Kilchurn egy kis szigeten állt, amely alig volt nagyobb, mint maga a kastély, és víz alatti vagy alacsonyan fekvő mellékúton lehetett megközelíteni. 1693-ban a kastély ura tervvel állt elő a felföldön fennálló feszültség megnyugtatására, és ennek részeként megkezdte Kilchurn modern laktanyává átalakítását, amely kétszáz katona elhelyezésére vált alkalmassá. Az épületet kormányzati helyőrségként is használták az 1745-ös jakobita felkelés során. 1740-ben átköltöztek az újjáépített Taymouth-kastélyba. 1760-ban a várat erősen megrongálta a becsapódó mennykő. Kilchurn használaton kívül maradt, és 1770-re romokban hevert.
A dombról pazar rálátás nyílt a dicső múlt maradványára, ahová a tőzeglápon át egy vállalkozó kedvű hátizsákos turista igyekezett.
A vulkanikus eredetű,
A magas hegycsúcsok, napsütötte hegyoldalak, a ködbe burkolódzó völgy és a tömérdek zúgópatak egész napos kikapcsolódást biztosít a természetet kedvelők számára. A jobb idő beálltával a hegymászók és a kirándulók, míg télen a téli sportot űzők keresik fel. A látogatók kerékpárt is bérelhetnek, kiépített hegyi kerékpárutakon fedezhetik fel a környéket, vitorlázhatnak a völgy tavain, illetve a patakok, valamint a folyók kiváló horgászati lehetőséget biztosítanak a lazac és pisztránghorgászok számára. Tavasszal és nyáron a vadvirágok, különösen a kékcsengő, csarabfű és szarvaskerep virágzása nyújt felejthetetlen látványt. A hely klímája a különböző májmoha, zuzmó és lápvidéki növényfajoknak biztosít élőhelyet. A Glencoe-völgynek jelentős a szarvaspopulációja. A patakok közelében vidrákkal, a hegyvidéki területeken nyuszttal és vadmacskával is találkozhatnak a látogatók.
Vajon miért nem kedvelik egymást az angolok és a skótok? A völgy leghíresebb, és egyben legszomorúbb történelmi eseménye a glencoe-i mészárlás. 1691. augusztus 27-én III. Vilmos felajánlotta a skót felföldi klánoknak, hogy elnézi nekik a jakobita felkelésben való részvételüket, ha még újév előtt hűségesküt tesznek a király számára egy elöljáró előtt. Habár a klánok még a száműzött II. Jakab parancsára vártak, a legtöbbjük végül az eskü letétele mellett döntött. Alasdair MacIain, Glencoe klánfőnöke is megérkezett 1691. december 31-én Fort William várába, hogy letegye az esküt, de azt az értesülést kapta, hogy ezt csak több mint 100 kilométerrel távolabbra, Inveraray vezetője előtt teheti le. Mac Iaian végül csak hat nappal később, 1692. január 6-án fogadott hűséget a királynak, ahol arról biztosították, hogy az eskütételét elfogadták, és így a klánja, a glencoe-i McDonald klán tagjai, teljes biztonságban vannak. Ám az akkori külügyminiszter, John Dalrymple csak az alkalomra várt, hogy a skót klánok számára példát statuáljon, és Alasdair MacIain újév utáni, azaz a határidőn túli eskütétele tökéletes ürügyet szolgáltatott számára. Február 2-án százhúsz fős katonaság érkezett a Glencoe-völgybe, a glenlyoni Robert Campbell kapitány parancsára. A McDonald klán abban a hitben volt, hogy a katonák csak egy rutinellenőrzés miatt jöttek a területükre, így tíz napig kifogástalan ellátást kaptak. Február 12-én a katonaság írásos parancsot kapott a teljes klán kiirtására, ezért egy nappal később, 1692. február 13-án 5 órakor támadásba lendültek. A klánfő, MacIain még az ágyban volt, amikor a halálos lövés érte, feleségét pedig megkínozták, aki egy nappal később belehalt sérüléseibe. A klán házait felgyújtották. A menekülőket elfogták, megkötözték, majd kivégezték őket. Harmincnyolc férfi, nő és gyerek esett áldozatul az orvul megszervezett mészárlásnak, és még többen meghaltak a közeli hegyekben, amikor menekülni próbáltak a zord skót télben.
A közel 9000 lakosú Oban jelentőségét a halászat és a turizmus adja. A Hebridák számos pontjára innen is indulnak közvetlen, menetrend szerint közlekedő járatok, valamint szezonban a bálna és delfinnéző kirándulóhajók. A város környéki vizek adnak otthont a közönséges és szürke fókáknak, akik a szárazföld közelében szaporodnak. Partjainál könnyen találkozhatunk vidrákkal – erre legjobb időpont a hajnal vagy az alkonyat. A parton és a hegyekben is vannak természeti látnivalók: történelmi jelentőségű kastélyok, ősi vallási helyszínek.
A településtől északra található a Fingal’1 Dogstone kőformáció, amely egy északír legendához kötődik. A város felett a Battery Hillen magasodik a McCaig’s Tower, mely nevével ellentétben inkább hasonlít kolosszeumra, mintsem toronyra. Manapság közparkként üzemel, ahonnan tájkép nyílik a környező szigetekre. Ide felmásztunk Katival, amelyet egy gazdag ember építtetett családja emlékére, de korai halála miatt az épület nem nyerhette el végső formáját: nagyobb átmérőjű, több emelet magas szürke gránitból megépített, illetve kifaragott körgyűrű, ahova diadalív kialakítású kapukon át lehet közlekedni.
Buszba szálltunk.
A hegyoldalakról továbbra is csak néhány fehér színű kőház világlott ki elszórtan. A tájban mindenhol magányosan vagy csoportban legelésző birkák, itt-ott hosszú szőrű jakok. A Skót-felföld mindezek ellenére erős hiányérzetet hagyott a feleségemben: elmaradt az annyira várt hullámzó zöld fűtenger magával ragadó látványvilága, és a völgyhídon átcammogó piros vagonokat maga után vontató gőzmozdony élménye is.
Kiváló programnak adná magát Skóciában a Hebridák egyik-másik
szigetének felkeresése. Oban legalább két szigettel áll közvetlen
kompkapcsolatban: a 18 kilométerre lévő Mull-sziget, és a 90 kilométerre lévő
Coll-sziget. Míg Mull összlakossága 2500 fő, addig a 22×6 kilométer kiterjedésű
Collon még kétszázan sem laknak. Glasgowtól Skye-sziget fővárosa Portree 348
kilométerre fekszik, Inverness-től 117 kilométerre. Az 1656 km2 területű
szigetet a szárazfölddel közúti híd köti össze. A közel 10 ezer lakosú vidék a
természet és a túrázás iránt elkötelezett emberek számára tökéletes választás.
Legmagasabb csúcsa