Gazdag szegények – nem irodalom (2015)

Országjárásaink során többször is találkoztunk a következő esettel: a szép cigány lánynak a fehér bőrű fiatalember nem bírt ellenállni. Az általam ismert példák egy kivételével pozitívan sültek el.

Vevőbarát alkalmazottal beszélgettünk az élelmiszerüzletben. Fehér bőre ellenére, a szülei után, cigány származásúnak vallja magát. A többségi nemzethez tartozó fiú tette a szépet neki, annak ellenére, hogy a családja ezt rossz néven vette. Házasság lett belőle. Mivel a fiú szülei nem segítették őket, ezért csak egyről kettőre lépegetve építgették az életüket és a házukat. Jöttek a gyerekek, szűk lett az épület. Alapos megfontolást követően egy annál valamennyivel nagyobb alapterületű családi ház mellett döntöttek. Mivel mindketten dolgoztak, némi hitelért folyamodtak az egyik pénzintézethez – sikerrel.

Boldogan vették birtokba az új otthont. A kölcsönt havi rendszerességgel törlesztették. Idővel örömmel vehették tudomásul, hogy a kamatot már visszafizették. Épp a tőkét csökkentették, amikor váratlanul meghalt az édesapa. Egy csapásra minden dugába dőlt. Az édesanya és a gyerekek hamarosan örökre búcsút inthettek a családi fészeknek. A készfizető kezességet vállaló nagyobbik lány az anyja tanácsára külföldre ment dolgozni – aki egyben megkérte, hogy a biztonság kedvéért ne is jöjjön vissza.

Az édesanya a másik lányával a fővárosba utazott szerencsét próbálni. Albérletbe költöztek, és napi tizenkét-tizenhat órát dolgoznak azért, hogy legyen hol lakniuk, és legyen mit enniük. Mindkettőjükről lerí az emberség. Tiszták és ápoltak. Lehetőség szerint adnak magukra, igaz, a mama szájában alig akad egy-két fog. Biztos vagyok benne, ha lenne pénze, lenne foga is.

Egykor szegény gazdagok voltak, mára az ország politikai-gazdasági összképe gazdag szegényekké tette őket. Gazdagok, mert talpig emberek maradtak, és szegények, mert rabszolgasorsba kényszerültek.