Gondolkodó – fejtörő (2003)

Kilencemeletes házban lakom. A régi szép időkben naponta egyszer lifttel utaztunk fel a legfelső szintre a vakvezetővel. Mindezt azért jegyeztem meg előzetesen, mert most az onnan lefelé vezető útról lesz szó.

Idővel a kilencedikről hiába indultam el a liftig, nem követett a kutya. Az okát eleinte nem ismertem fel, lassacskán mégis megvilágosodtam. A fejében

addigra két dolgot rakott össze: a kilencediktől fél emelettel feljebb alakították ki a gépházat. Amikor a lift megérkezett a legfelső szintre, a gépházban

megszűnt a monoton zaj, és egy nagy kattanás után síri csend lett. Ekkor kinyitottam az ajtót. Mellettem állva idővel logikailag összekapcsolta ezeket a hangokat.

A későbbiekben a következőképpen zajlott a történet: a kilencedik emeleti lakásból kijőve én lementem tíz lépcsőfokot, ő pedig megállt a lépcsősor tetején. Felhívtam a liftet. Amikor meghallotta a gépházból érkező hangos kattanást, még nem mozdult, csak miután szélesre tártam az ajtót. Ekkor lerobogott a lépcsőn, és zajosan bevágódott a kabinba.

Néha előfordult, hogy a lift eleve fent volt a kilencediken. Ilyenkor minden előzetes hanginformáció nélkül, csendben tárult fel az ajtó. Ekkor beletelt

pár másodpercbe, mire kapcsolt a német juhász. Okos fejében nagy értetlenség lehetett.