Halálkaraván – Juanita (Peru)

A hegyek tengerében a mini város kiterjedése legfeljebb két négyzetkilométer. Ám óriási a különbség a két eltérő adottságú helyen élő emberek lehetőségei között. A völgy mindkét oldalában meredek, zöld hegyek csúcsosodnak. A modern városközpontban öt emeletnél nem magasabb hotelek, vendéglők és üzletek. Idekoncentrálódik a turizmus. Nem kevés emberről van szó. Az inka romvárost naponta két–ötezer látogató keresi fel. A Covid19 világjárvány óta érzékelhetően visszaesett a forgalom. A turisták egy-két éjszakára maradnak. Bőven akad munka. A biztos jövedelem miatt sokan költöztek ide Cuzcóból. Ők a hátsó fronton laknak. Az ottani boltok olcsóbbak. A házak szorosan egymás mellé épültek, de gettóérzés nem fogott el minket. Kikapcsolódásra műfüves futballpálya áll a városlakók rendelkezésére. A gyerekek egyenmelegítőben járnak iskolába. Épül a kórház is. A termálvizes fürdő bejáratánál sorban álltak a helyiek és a gyüttmentek is. A turistás városrész egyik mellékutcájában vízautomata szolgálja a szegényebbek érdekét. A főtéren a polgármesteri hivatal épülete előtt egész napon át ingyenkonyha üzemel. A patakpart napsütötte oldalán dús, buja növényzet teremt amazonasi hangulatot – innen 200 kilométerre a tájat zöld vegetáció borítja telibe. A hotel szobája és a függőleges zöld hegyoldal között éppen elfér a köveken zubogva előretörő patak. Fantasztikus hely – pedig még csak most jön a java. A két igazi csoda. Az egysávos utcában, ahol mindkét oldalon a szállodák mellett két személy szélességű a járda, vajon mi más is közlekedhetne, mint a vonat. A vele párhuzamos utca kétsávos, ezért ott két pár sín lett lefektetve. A vasút kényszerűségből átszeli a települést. Két jelképes vasútállomása van, amelyek a gyakorlatban szimpla megállóhelyet jelentenek. Éjszaka hangjelzés nélkül gördül át a vonat, napközben éles, füttyszerű figyelmeztető jelzéssel. Olyanról már hallottam, hogy a futballpálya szélében, a pálya és a nézőtér között cammog el a gőzvontatású szerelvény (Szlovákia), de ilyenről még nem. A másik csoda gyermekarcú. Az esti séta végén a főtéren kötöttünk ki Katival. Langymeleg vett körbe minket. Helyet foglaltunk egy kényelmes padon. A téren áthaladó egyik utca lejtett. Bandázó gyerekek jelentek meg. Lehettek 3–9 évesek. A nagyobbak keze ügyében roller, gördeszka. Az utca magasabb végében a tapasztaltabb kölyök a roller elejébe ült, a tökmag a háta mögé. Lábaikat v-alakban előretartva megindult a rodeózás. Volt kiabálás, sikítás, ahogy ez ilyenkor elvárható. A végén vagy ülve maradtak, vagy felborultak. Utóbbi esetben nagy kárt nem szenvedtek el. Egy-egy halálkaraván két-három járműből állt. Az út végétől futva siettek vissza a rajthoz. Előfordult, hogy a kisebb elől a nagyobb meglógott a járgánnyal. A hoppon maradt ilyenkor méltatlankodva utánaszaladt. Persze szent volt a béke. Egyik gurulás után a roller kormánya orrba vágta a kisebbet. Fájó nóziját elmélyülten dörzsölgette, aközben két körből kihagyta magát, hogy a harmadiknak ismét részesévé válhasson. Felemelő élmény volt az önfeledten játszó gyerekek által nyújtott örömforrás. Köszönet érte.

A perui út origója elméletileg a Machu Picchu. Aquas Calientesből a gyakran induló célbuszokkal (a retúrjegy ára huszonnégy dollár, és a poros turistaúton is elérhető a főbejárat). A történelmi területre a legkülönbözőbb típusú belépőjegyek válthatók. Mindkettőt érdemes előre beszerezni. Újkori felfedezését követően a romvárost sokáig szabadon lehetett bebarangolni. Napjainkban az ipari turizmus dominál. A Covid19 járvány óta naponta két-három ezer ember keresi fel. 1911. július 24-én egy tízéves kecsua fiú vezette ide az amerikai Hiram Binghamot, akit ma a Machu Picchu felfedezőjeként tartanak számon. Érdemes tudni, évszázadokkal régebbi dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a Machu Picchu neve például egy 1568-as gyarmatosítás korabeli spanyol dokumentumban szerepel, vagy hogy 1782-ben a területet megvásárolta egy spanyol parancsnok. Később egy német férfi aranybányászatra kért és kapott engedélyt. Feltételezik, hogy azért járt el így, mert megtalálhatta az inkák aranyát, és a bányászati engedély birtokában a nemesfémet szabadon kivihette az országból. Hivatalosan 1945-ben nyitották meg a területet a turisták előtt.

Kelljünk útra. A magasból fogjuk megpillantani a romvárost. A panoráma valóban lenyűgöző. Égbeszökő zöld hegyek, mély szakadékok. Az útvonal végig lépcsős. Rendszertelen és kiszámíthatatlan, ezért érdemes folyamatosan a lábunk elé figyelni. Turistabot nem vihető be a területre. Nekem, mint nem látónak, megengedték. Nélküle bajban lettem volna, mert sok hasznát nem vettem volna a fehér botnak. Így sem volt könnyű az összevissza lépcsőket menet közben fejben hibátlanul összerakni. A távolban, fejünk fölött magasan lehet megpillantani a Napkaput, amelyet a vasút 88. kilométerszelvényénél leszállva, két-három nap alatt az inkaösvényen lehet elérni. Míg Cuzcótól a romváros tömegközlekedéssel több mint száz kilométer, addig az inkaösvényen negyvenöt. Mivel az inka lába elméletileg nem érinthette az anyaföldet, ezért végig hordszéken utazott. Felvetődött kérdésnek bennem: milyen lehetett a fizikai erőnléte? Machu Picchu uralkodói nyaralóhely lehetett. Ennek megfelelően kiszolgálószemélyzet is lakta. Becslések szerint kétezer állandó lakosa lehetett. Háromszintes városról beszélhetünk: 2400 méteren teraszos földművelés folyt, alatta az inka város terült el, a legalsó szinten a kézművesek utcái. A kőházak épek, de a tetőszerkezet hiányzik róluk. Minimális lehetőség adódik a személyes tapasztalatgyűjtésre. Ez az a pont, ahol elillan a kedve a túlfűtött várakozással ideérkező látogatók többségének.

Nagy port vert fel, amikor az évezredfordulót követően, Limából helikopteren idelátogatott a spanyol kormányfő. Emiatt a területről egy alapfontosságú szakrális követ véglegesen eltávolítottak az üzemeltetők, hogy bajmentesen leszállhasson a légi jármű. Hazatérve hideget-meleget kapott a politikus, de az ügyben ártatlannak bizonyult. Miért hagyták el a települést az indiánok? – bizonyossággal nem lehet tudni. Oka lehetett akár a spanyolok által behurcolt fertőző betegségek elterjedése is. Egy biztos, eleinte nem találtak rá Machu Picchura. Aki megelégszik a kijelölt útvonal követésével és a szakszerű idegenvezetéssel, három órával később elégedetten fog búcsút inteni. Aki szükségét érzi a környezetbe történő beleilleszkedésnek és időzésnek, valószínűleg csalódottan fog távozni.