Hányadán állunk – biológiai tartóoszlop (2002)

A történet a vakvezető megjelenésével kezdődött, de gyakorlati közreműködése nélkül valósult meg. A helyszín minden esetben a metró, más közlekedési jármű kizárva. A látásvesztés okán fontossá vált számomra a reakcióképesség és a koordinációs képesség fejlesztése. Nemcsak a közlekedési járműveken állva történő utazásokon lett haszna, de a gyalogos közlekedésben és a túrázásokon is. Jobb talpon maradni, mint fenékre huppanni.

Gyakorlási tereppé a metró vált. Úgy álltam háttal a nem nyíló ajtónak, hogy az üléssor bal végét lezáró résztől a jobb oldalam arasznyira legyen – bal

lábam mellett hámban feküdt a német juhász. Terpeszállásba helyezkedtem, kezemmel nem kapaszkodtam. A menetbeli egyenetlenségből fakadó instabilitást testsúlyáthelyezéssel és lábmunkával védtem ki. A vészfékezés jelentette a legfőbb kihívást. Néhány kivételtől eltekintve az üléssor végét lezáró résznek egyszer sem sodródtam neki. A balul elsült esetek a technika finomítására sarkalltak.

Egy ízben megsejthettem, vajon hogyan tekinthetett rám a többi utas. Ismerősömmel együtt utaztunk. Én az előzőekben leírtak szerint, ő pedig velem ellenkezőleg. A második megálló után megkért, hogy mivel utazásom módját rossz látni, a kedvéért valamibe kapaszkodjak meg – kérésének eleget tettem.

Következzen a vizsgaszituáció. Történt, hogy a következő megállóban kellett leszállni. Mivel a kocsi nem volt tele, ezért az ajtótól eljöttem, és a két ajtó közötti üresen lévő térség közepén, szétvetett lábbal várakoztam – a nyíló ajtónál álltak. Mivel a pozíciómat alapul véve bal irányba haladt a szerelvény, ezért testsúlyomat a térdemet kissé behajlítva tartó bal lábamra helyeztem, a megfeszített jobbal pedig nagyobb terpeszbe álltam. A megengedett legnagyobb sebességgel haladt a jármű. Váratlanul a szerelvényt szinte vészfékezéssel megállította a vonatvezető. Bal oldalamról a jobb oldalamra teljesen áttevődött a testsúlyom. Igen ám, de a bal oldalam mellett állt egy hölgy, aki, akár kapaszkodott, akár nem, teljes testsúlyával nekem vágódott — hajszál híján, hogy őt is meg bírtam tartani. Teljesen elképedtem az eseten, ilyesmit elmesélésből aligha hittem volna el bárkinek is.

Pironkodva kért elnézést tőlem a hölgy, mire:

– Semmi baj, ilyen mással is előfordult már – feleltem kissé poénízűen.