Helyetted estem el – szemléletbeli különbség (2024)

Egy nagyobb csoport tagjaiként, Katival együtt betértünk a városi botanikus kertbe. A kora őszi időjárás ellenére a proteák szerelmeseinek nagyot dobbanhatott a szíve: a fától a bokrokon át a szálas virágokig bezárólag óriási változatosságban burjánzottak. Velük ellentétben én a legbehatóbban a szalonnafa termésével foglalkoztam. Mivel előszeretettel fogyasztják az afrikai elefántok, vettem magamnak a bátorságot, és beálltam alkalmi ormányosnak. A lédús termés íze savanykás, ami a forróság ellen jó ómen lehet számukra. A növénytenger sűrűjéből dinoszaurusz- és ragadozómadár-szobrok kandikáltak ki, amelyekkel a bemutatott növények és állatok egyidejű, közös, ősi idejére utalhatott a kert megálmodója. Utunkba került egy forrás, amelynek vize a lábunk alatt, a járókövek között csordogált tovább. Alig értünk túl rajta, az utat előlünk néhány honfitársunk elzárta. Egyikőjük alaposan meglepett a közlésével:

– Helyetted estem el – mondta.

Nem értettem, miért esett el helyettem, mert hát, ha van kedvem hozzá, hobbiból is eleshetek, más helyettem való elesésében pedig nem lelem örömömet. Persze tudtam én, hogy ezzel a szamársággal a fehér botomra utalt.