Idős asszony szája – élettapasztalat (2016)

Eddig szinte mindig bejött az édesanyám meglátása. Jóformán mindennap találkozunk egymással. Érdeklődő teremtés volt világéletében. Elmúlt nyolcvanhárom.

A második világháborút falun, gyermekként élte meg. Nagy lángja nem volt a világégésnek arrafelé. Ötvenhat Pesten talált rá. Ama bizonyos nap másnapján, hajnalban elindult a munkahelyére. Kissé meglepte őt a néptelen város meg az utcán felfordítva talált villamos látványa. Ennek ellenére elszántan tartott a Kádár utcai villamosvégállomás felé. Az előző napi eseményekről felvilágosította őt egy férfi. További úti célnak a lakást ajánlotta édesanyámnak. Nem foglalkozott a politikával, a családjának élt. Kiszámíthatóság, biztonság – ezek voltak a kőbe vésett alapelvei. Örömmel vette tudomásul a nyugdíjazást.

Pár éve mondta először, hogy 60 évesen nagyon szeretett volna unokát, de ma már úgy gondolja, talán jobb így. Egyáltalán nem látja rózsásnak a mai helyzetet, a jövőt még kiszámíthatatlanabbnak tartja. Enyhe nosztalgiával emlegeti az elmúlt évtizedek emberarcú munkaköri légkörét. Persze akkor is voltak a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget megzavaró esetek. A mai gyilkos, embertelen viszonyok taszítják őt. Van egy nagy kedvenc hazai politikusa, akit mindennap tízszer is a szájára vesz: ez az ember maga az iszony – szokta mondogatni.

Én meg úgy vagyok vele – poénra véve a dolgot —, hogy amíg ez a politikus porondon lesz, anyukám életben marad, hogy négyévente ellene szavazhasson.

A minap is becsöngettem a szüleimhez. Anyukám azzal a váratlan felütéssel lepett meg, hogy: nehogy háború legyen! – 2016-ot írtunk ekkor. Talán többen is megcsóválták a fejüket most. Lehet, hogy én is így tettem akkor. Legyen itt példának Európa. Ha mondjuk két évvel ezelőtt valaki a tavalyi nagy bevándorlási hullámot vizionálta volna előttetek, hittétek volna? Bizonyára nem. Olyan érthetetlen és logikátlan dolgok történhettek meg, amelyek már a vicc kategóriáján is jóval túlmutatnak. Vajon lesz-e háború Európában? Vagy valami, ami támadni fogja a demokráciát? Elképzelhetetlennek tűnik. Pedig tényleges, hadra fogható serege nincs az Uniónak. De még egy valamirevaló, rátermett politikusa sem. Viszont akad egy idős lakója, akinek a meglátásai eddig rendszerint bejöttek: bárcsak ne lenne igaza ezúttal!

2018-ban elhunyt az édesanyám: azóta Covid19-járvány, orosz–ukrán és palesztin–izraeli háború zajlik. Ezek után vajon mit vizionálna?