Ingyenesen nézhetjük meg – Guruló idő (Egyesült Királyság)

Nem feledkezve meg a kulturális látnivalókról, keressük fel az 1824-ben megnyitott, ingyenesen látogatható National Galleryt. A 2300 vászon témakörök szerint lett csoportosítva. Az időben később készült festményeket helyhiány miatt a négy Tate képtár valamelyikében függesztették ki. Egymást labirintusszerűen követő kiállítótermek végtelennek tűnő világa, amelyek mindegyike négy irányba szétágazik. A 13. és a 20. század között készült festmények előtt semmilyen biztonsági védelem nincs. A 19. században Londonban is élő magyar Brocky Károlynak több képe is része a gyűjteménynek. Megfestette Miss Liddel, a királynő egyik udvarhölgyének portréját. Ez annyira elnyerte Viktória királynő és férjének, Albert hercegnek a tetszését, hogy ők is modellt ültek a magyar piktornak. Az 1848–1849-es magyar szabadságharc két magyar hősének, Mészáros Lázárnak és Kmetty Györgynek arcképét is vászonra vitte. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az európai festészet legnagyobbjainak képeit itt ingyenesen nézhetjük meg. Többnapos kulturális városlátogatás ékköve lehet. Igazi ajándék.

Elhagyjuk a fővárost. A régmúlt rejtélyei sokakat foglalkoztat. A Brit-szigetekre történő nagyarányú betelepülést i. e. 3100 tájára teszik a régészek. A körkörösen elrendezett kőtömbökből álló Stonehenge, és a földsáncokból álló monumentális bronzkori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 kilométerre, északra található. Kiépítése i. e. 2500 körül kezdődött, és mintegy négyszáz évig tartott. Olyan emlékmű, amely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Közelében újkőkori falu maradványait tárták fel.

A csontmaradványokból megállapítható, hogy küzdelmes életük dacára az újkőkori emberek könnyebb csontúak voltak, mint a maiak. Szénhidrátszegény étrenden éltek, és általában jó egészségnek örvendtek. A koponyaleletek 56 százalékánál tompa tárgytól származó erős ütés nyoma észlelhető, nemtől függetlenül. Az Avon folyó keleti partján, Stonehenge-től négy kilométerre délkeletre, Boscombe Down dombjain a régészek két i. e. 2500–2300-ból való temetkezési helyet és bennük egy súlyosan sérült lábú negyvenéves férfi, valamint egy fiatalabb rokona maradványait tárták fel. Az idősebb férfi sírjából a kor leggazdagabb brit leletegyüttese került elő. Volt a tárgyak között aranyból készült hajdísz, rézkés, kovakőszerszám, íjászok két kőből csiszolt csuklóvédője, fémmegmunkáláshoz való párnakő, és több Beaker stílusú agyagedény, amely akkortájt a Britszigeten nem, csupán a kontinens más részein volt használatos. A két férfi fogzománcának vegyelemzése kimutatta, hogy a fiatalabbik férfi helyben, Wessex mészkővidékén született. Társa, az „Amesbury íjász” nem ott, hanem az Alpok lábánál, a mai Németország és Svájc területén nőtt fel. A közelben további sírra is bukkantak, amelyben hét halott maradványait találták. A fogak elemzése kimutatta, hogy közülük három férfi hatéves koráig születése helyén, majd tizenhárom éves koráig másutt élt. A leletek azt bizonyítják, hogy az európai ember már az őskorban nagy területeket bebarangolt.

2003 óta a sheffieldi egyetem kutatói Stonehenge tágabb körzetében végeznek ásatásokat, különös tekintettel a Durrington Walls mintegy 450 méter átmérőjű földsáncára. A hajdan volt 30 méter széles, és a mintegy három méter magas óriási földsánckörgyűrű belsejében, valamint környékén, három körkörös gerendaépítmény állt. A leletek alapján a fából emelt körépítmények titkos helynek számíthattak. Stonehenge kőtömbjeit, egyfelől a téli napforduló napnyugtájához tájolva állították fel, míg Durrington Walls déli körét, a téli napforduló napfelkeltéje szerint építették. A Wales délnyugati részén emelkedő Preseli-hegység erősen tagolt, töredezett dolerit és palaképződményei között található a kőfejtő, ahonnan Stonehenge legelső kövei, a híres kék kövek származnak. Ám akad más különleges kőzet is a Brit-szigeteken, akkor vajon miért éppen ezeket a köveket választották, és szállították 400 kilométeren át Stonehenge-be? Miért ragaszkodtak a későbbi bővítéseknél is ehhez a kőhöz? Egy legenda szerint a Preseli-hegységben fakadó források gyógyító erejűek. A két hagyományt alapul véve, Stonehenge egyfajta őskori Lourdes-nak is tekinthető. Faszénmaradékok, haszonnövényekkel társuló gyomok virágpora, és főként, a más, távoli vidékekről származó csigaházak tanúsítják, hogy Stonehenge környékén a lakosság fát vágott, földet művelt, pásztorkodott, kereskedett. A kutatók meggyőződése szerint az emberek messzi vidékekről érkeztek ide gyógyulást keresve, amit a kék kövektől reméltek megkapni. Az erre utaló egyik jel, hogy a környéken lévő sírokban talált holttestek kiugróan nagy számban mutatják fizikai sérülések vagy súlyos betegségek nyomait. A fogmaradványok vizsgálata kimutatta, hogy az eltemetett emberek mintegy fele távoli tájról érkezett. A radiokarbon vizsgálatok alapján a kék kövek alatt felfedezett leletek kora i. e. 2300-ra tehető. A környéken talált szerves maradványok vizsgálata kimutatta, hogy ez a térség i. e. 7200-ban lakott volt.

Az újonnan felhúzott látogatóközponttól az érkezőket busszal szállítják az ásatás központi magjához, amelyet körbe lehet sétálni. Építője az újkőkori, úgynevezett Windmill Hill-kultúra népe a csatornán túlról érkezett. Ezzel megkezdődött Dél-Anglia betelepülése. A népesség szarvasagancs csákányaival ásta ki a 98 méter átmérőjű, hat méter széles és két méternél nem mélyebb árkot. Az északkeleti bejáratnál két kőoszlopot állítottak fel. Ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. Stonehenge I-et körülbelül ötszáz évig használták, azután elhagyták. Bozót nőtte be. A következő időszakban a területet az úgynevezett harangedényes kultúra népe vette birtokba, akik a bronz ismeretét hozták. I. e. 2100 körül az építményt gyökeresen átalakították: mintegy nyolcvan, egyenként négy tonna súlyú granulit oszlopot állítottak fel a terület közepén. Az itt fellelt legnagyobb kövek 9 méter hosszúak, és 50 tonna súlyúak. Látható felületeiket kőkalapácsokkal simára faragták, és ugyanígy alakították ki a gömbölyű köldökcsapokat is, valamint a hornyos csapolásokat, amelyek a külső kör keresztgerendáit rögzítik egymáshoz. Az oszlopok fölfelé keskenyednek. Visszatérve a látogatóközpontba, megtekinthető a régi házak rekonstruált másának vesszőkerítéssel határolt, kőoldalfalú és nádtetejű, kör alakú épülete. Derékban erősen meghajolva, méternyi hosszú nyíláson át lehet a belsejébe bejutni. Odabent vadon élő és háziállatra utaló részletek láthatók.

Stonehenge nagyjából egyidős a gízai piramisokkal. Mind-két építmény esetében felvetődött a kövek mozgatásának mikéntje. Az itteni elgondolás szerint a fasínekre keresztben fahengereket tettek, és arra került az akár 50 tonna súlyú kőoszlop. A helyi tárgyi bemutatóból kiindulva a kőoszlopokat háncskötelek segítségével, ezernél jóval több személy vonómunkájával szállították. Dombnak felfelé naponta egy kilométert haladhattak, lefelé akár tízet is. 30 és 400 kilométer közöttiek lehettek a megtett távolságok. Néhanapján locsogva közbeszólt a tenger is mint szállítási útvonal. Mint ahogyan a kétéves látogatótól a legidősebbekig, a móka kedvéért én is megpróbáltam háncskötél segítségével magam után vonni a kiállított többtonnás követ. Stonehenge-t a tárgyi látnivalók miatt nem érdemes felkeresni. Csalódást okozott mindkettőnk számára.