Kapásból érkezett a válasz – ótestamentum korán és bikini (Jordánia)

Nébó-hegy. A Holt-tenger észak-keleti végének közelében szálltunk ki a buszból. Gyalogosan vágtunk neki a kaptatónak, mely lazább séta. A 808 méter magas csúcsról gyakran látható a ciszjordániai Jerikó, míg ritkán Jeruzsálem. A biblia szerint Isten itt mutatta meg Mózesnek az Ígéret Földjét, és a hagyomány szerint itt temették el a prófétát. Az Egyiptomból való kiűzetést követő negyven éven át tartó vándorlás során sokan meghaltak kígyómarásban. A nép könyörögni kezdett az Úrhoz, hogy védje meg őket a hüllőktől. Mózes Isten szavát megfogadva, botra tekeredett rézkígyót készíttetett. Akit megmart a mérges kígyó, ránézhetett az eléje tartott hiterősítő ereklyére. Ha kevés kígyóméreg jutott a szervezetébe, mindenképpen életben maradt, Istenbe vetett hite pedig megerősödött. A hegytetőn nagy méretű szoboralakban jelenik meg a botra tekeredett rézkígyó motívum, ahol felkereshető a templom is. Harmadik érdekesség a kör alakú, embernél magasabb kőtömb. Mérete és formája alapján akár az eredeti szikla alteregója is lehetne, amelyet Jézus sírbejárata elé hengerítettek. Kinek-kinek hite, felfogása szerint. Kíváncsian vártam, vajon milyen tájkép tárul elénk. Ugyanaz, mintha hátraarcot tettünk volna. Persze tudjuk, évezredek alatt sokat változhat a klíma, vele együtt a vegetációs környezet is. Itt megint a hely szellemisége vált fontossá számomra.

Madaba hetvenezer lakosú város. A terület egykor a Moábi Királyság északi határvidéke volt. Közelében emelkedik a Nébó-hegy. A Szent György-templom híres padlómozaikja a felújítás és a takarítás hiánya miatt a rárakódott vastag portól szinte észrevétlen maradt. A város sétálóutcáján a parkolóig visszafelé haladva, maradt időnk szétnézni. Amennyiben felfigyeltünk egy-egy árcédula számsorára, leggyakrabban megmosolyogtuk. Elénk került egy becsületes képű gyümölcsfacsaró, aki jól látható nagyságú számokkal írta ki az árakat. 2 deciliter narancslé vagy gránátalma ára egy jod. Magyarra fordítva 500 forint vagy egy dollár (350 forint). Sorba álltunk. Az idegenvezető által ajánlott édességboltban olyan csillagászati árakat tapasztaltunk, hogy gondolkodás nélkül távoztunk. A semmi édesség kilója 20 ezer forintnak megfelelő helyi pénzbe került. Turistáktól mentes utcai környezetet kerestünk. A kárpitosok negyedében nézelődünk. A keskeny járdákra kitett felújított vagy reparálásra váró bútorokat az úttest felől kerülgettük. Pár száz méter hosszan tucatnál több műhely várta a kuncsaftokat. A különböző tematikájú üzletekben leginkább malmozással ütötték agyon az időt a kereskedők. A település eme része békebeli hangulatot sugárzott. Szívesen csatangoltunk volna távolabbra, netán mellékutcákba betérve, de várt ránk a busz.

Umm arr Rasas. Római katonai tábor volt, amely a V. században várossá fejlődött. A Holt-tengertől keletre fekvő régészeti lelőhely töredék részét tárták fel eddig. A leletek a III. és a IX. század közé tehetők. Római, bizánci és korai iszlám stílusú tárgyi emlékeket foglalnak magukba. Köztük tizenhat templomot és a római kori tábort. Az istenházak egy részének mozaikpadlója fennmaradt. Legjelentősebb a Szent István-templom díszítése. A padlón olvasható felirat szerint 756-ban adták át. A növény- és állatmotívumokon kívül a térség jelképes térképe is szerepel rajta, a főbb palesztin, jordániai, egyiptomi városok megjelenítésével. A települések között megtalálható Madaba és Amman is, ez arra utalhat, hogy a mai Jordániának ez a része eredetileg keresztény terület volt, de ekkorra az omajjádok már meghonosították az iszlám vallást a régióban. A lelőhely jellegzetessége az a két torony is, amelyek a sztilita aszketikus szerzetesekhez köthetők, akik életükből a külvilágot rövidebb-hosszabb időre kizárták, és magas oszlopok, tornyok tetejébe vonultak vissza.

Megérkeztünk a romterülethez. Egyik útitársunk rózsaborsot szedett a parkoló szélében. Megkóstoltam, de amíg a többiek ájuldoztak a finomságától, addig a számban lévő magtörmeléket gyorsan kiköptem. A parkolótól a fedett kiállítóhelyig sokat kellett gyalogolni. Pár méter magasból lehetett a hat kőműves által kirakott csempemozaikra rálátni: a mellettem álló férfi 30 × 10 méterre saccolta nagyságát. Az állat-, növény- és városábrázolások krónikaszerűen mesélnek a múltról. A készítők nevét megörökítették. Talán hat év folyamatos, precíz munkájának végterméke tárult elénk. A jelenlévők mindegyike elismerően nyilatkozott róla. A buszban elviccelődtünk a mai Szíria területe felől ideérkezett oszlopos Szent Simeon szerzetesen. Ha lett volna egy kardos felesége, az bizony egyértelműen megmondta volna neki, hogy mi mást tehetne az oszlopon való henyélés helyett – szólt valaki. Kapásból érkezett a válasz: lehet, hogy éppen az asszony nyugtalan nyelve elől menekült az oszlop magasába.