Kézben tartott kormány – fültanú (2016)

A Szépjuhásznétól a Budaörsön lévő sportáruházig a piros turistajelzésen indultunk el a párommal – adjuk meg a módját a vásárlásnak! A hátizsákos turistákon kívül kerekezők is nyűtték az ösvényt. Az egyik balkanyar szegletében egy 10 év körüli kisfiú fogta a kerékpár kormányát: várta a lemaradt haverjait. Alig, hogy mellé értünk, ránk köszönt:

– Kezét csókolom! Jó napot kívánok!

Ilyen tisztelettudó köszönést én még nem hallottam gyermek szájából. Úgy éreztem, ezt valamiképpen a tudtára kell adnom. Néhány méter távolságból visszafordultam a jó nevelést kapott gyermek felé, és megdicsértem:

– Nagyon szépen köszöntél! — amit ő nyomban meg is köszönt.

Késő délután már az angyalföldi Váci út végén lévő hatalmas élelmiszer-áruház felé tartottunk. A metrótól az odáig vezető legrövidebb gyalogutat egyesek önös érdekből lekerítették maguknak, amivel a vásárlási szándékkal odatartók útját alaposan meghosszabbították. Egy idős ember igyekezett a boltba; a mellékutca jellegű úttesten nem a legszabályosabb helyen haladt át. A lassítás nélkül érkező jármű kormányát mereven tartó sofőr előbb rádudált, majd ráordított a nyugdíjasra. Visszaemlékezve a délelőtti esetre, tudtam: a volán mögött nem az illemtudó kisfiú apukája ült.