Kiköltöztetés – a nép nevében (2015)
A magyar közrádióban a Déli krónikát megelőzően, a hazai
templomok történeti ismertetése után a templomtoronyban lévő harangok története
következik, amelyet helyszíni hangfelvétellel is alátámasztanak. Ezekből a híradásokból
tudhatjuk, hogy a harangok a toronyban laknak. Bár a konduló alkalmatosság
mégiscsak tárgy, ennek ellenére megszemélyesítik. Létezik lélekharang is, de
azok kisebb méretű öntvények.
A kádári években alig épülhetett templom az országban. A
lakótelep helyén – ahol jelenleg is lakom – az 1960-as évek előtt aprócska
kápolna állt. Az építkezés útjában állt, ezért lebontották. A helyette
megépített templomot 1984-ben adták át az egyháznak. Angyalföldön vagyunk, sík
terepen. Az Isten házának furcsasága, hogy az utcáról vagy 15 lépcsőfok
megtétele után lehet a templomtérbe belépni. A paplakot a földszinten
alakították ki. A templom előtt húzódó, kéregvasútként megépített hármas metró
utolsó szakaszát a templom átadása után pár évvel megnyitották az utazóközönség
számára.
Teltek-múltak az évek. Azóta volt pénzügyi világválság,
látványos hazai pénzkezelői összeomlás és devizahitel-csőd. Sokan váltak
fizetésképtelenné. A bankkölcsönből megvásárolt ingatlanokból többeket
kilakoltattak.
Lakókörnyezetemben magam is tanúja lehettem egy utcára
történő, látványos kilakoltatásnak. Az Isten dicsőségét hirdető harangoknak el
kellett hagyniuk a magasságos templomtornyot: utcára kerültek. Helyzetük mégsem
vált annyira siralmassá, mint a kölcsönüket fizetni nem tudó embereké, mert a
felújítás után visszatérhetnek régi lakóhelyükre. A templomtestbe beépített
liftnek köszönhetően a jövőben sem a tiszteletes úrnak, sem a híveknek nem kell
feltétlenül lépcsőt mászniuk. Máskülönben egyházi szempontból kiemelt napokon
is jó, ha tucatnyian egybegyűlnek. Központi fűtést is kapott a templom. A
leghidegebb téli időszakban a bejárati ajtót nem tárják szélesre az utcán
fagyoskodók előtt. Igaz, hétvégi zsibvásárról még nincs tudomásom.
Időközben a hármas metró itteni szakasza is erősen rászolgált a teljes körű rekonstrukcióra. Hétköznaponként félmillió ember utazik rajta. A felújítása egyre tolódik. Bár a munkálatok megkezdésekor az utazóközönséget „utcára teszik”, ezt mi nem fogjuk bánni. Mindenesetre érdekes számomra, hogy egy alig kihasználtnak tekinthető templom és egy jelentős forgalmat lebonyolító tömegközlekedési alrendszer lerobbanása, illetve megújulása közel azonos időintervallumot ölel fel.