Kimerevítve tartotta – így kell ezt csinálni (Hirokitía)
Ciprus közismert nyaralóhelye Ayia Napa. A sziget keleti oldalán fekszik, közel Észak-Ciprushoz. Nyáron még az éjszakák is forrók. Fura alak lehetek. Áprilisban a szállás előtt megállva a homlokom elkezdett gyöngyözni. A házfalon erotikára utaló, figyelemfelkeltő művészi falfestmény. A szezonban üzemelő sztriptízre hívja fel a figyelmet.
A turisták lehúzása errefelé sem ismeretlen. A marketek árai a szomszédos település szupermarket áraihoz képest másfélszeresek, háromszorosak. Sok élelmiszerbolt redőnye véglegesen lehúzva. Számban alig maradnak el tőlük a vendéglátóhelyek. Érthetetlen számomra, hogy bezárt kereskedelmi egység mellett vajon miért épül ugyanolyan? Bevallom őszintén, a múltból nem tanulok én sem.
A város dombos részében szálltunk meg a feleségemmel. A belváros felé sétálva arapapagáj rikácsolt. Garázs nagyságú ketrecben három különböző színösszeállítású tollas. A legszószátyárabb csak úgy lökte a dumát. Hátizsákomban félig összeszerelve a felvevő. Pár másodpercig lamentáltam a nosza rajta akción, de elodáztam. A továbbutazás napján reggel magabiztosan lementünk a címre, de hűlt helye a madaraknak. Vártunk fél órát. Keserű szájízzel visszakullogtunk, és utazásra elpakoltam a felvevőt. Éreztem, éreztem én, hogy mire megérkezünk az arák ketrecéhez, ott fognak feszíteni. Úgy is lett. Nem mérgelődtem, mert mint ahogyan mondani szokták: a jó pap is holtig tanul, mégis hülyén hal meg. Bevillant, hogy a szezonban ezek a színfoltok késő délutántól farúdon üldögélnek a főút elején, és euróért lehet fotózkodni velük. De ne siessünk előre ennyire. Az ortodox húsvétot megelőző napokban tartózkodtunk a településen. Errefelé a miénknél nagyságrendekkel sokszínűbb a természet rendjére vonatkozó néphagyomány, mert a piros tojást tojó nyúl mellett tyúk kakassal figurák is lendítenek a gyerekek amúgy sem statikus képzelőerején. Nem beszélve a méter magas műanyag tojásokról. Itt találkoztunk először a templom körül szétszórt hangfalak jelenséggel, amely a szertartás kihangosítását célozta. Így nem csak belső hangfelvétel lett róla, hanem külső is.
Amennyiben Ayia Napa üdülőváros, akkor az ilyen települések
között az itteni főváros Protarasz. A két település és még néhány másik is, a
101-es és a 102-es körjáratokkal másfél euróért végigutazható. A 711-es busz
menetjegye ugyanannyiba kerül. Vele Lárnakától idáig és még tovább is el lehet
jutni, összesen mintegy
Lárnaka mai nevét a törököktől kapta. Időszámítás előtt XIII. században a rézbányászat miatt megjelenő görögök alapították, de az arab kalózok fosztogatásainak következtében időlegesen elnéptelenedett. Új honfoglalónak a föníciaiak tették be a lábukat, őket a perzsák, majd a görögök követték. Időszámítás előtt 58-ban partra szálltak a rómaiak. Belefogtak a település fejlesztésébe. Uralkodásuk 320-ig tartott. Ekkor több földrengés rázta meg a várost. Nem építették újjá. Kisebb helyőrségeket hagytak hátra elszórtan, akik az ország délkeleti részét védték az arab betörések ellen. A lassú, de folyamatos építkezések által a középkorra újra számottevő várossá fejlődött. A törökök megjelenése után a XVIII. századra a környék legforgalmasabb kikötőjévé vált. A múltból megérkeztünk a jelenbe. A város jachtkikötőjétől a belváros felé tartva, 20 perc sétát követően megérkeztünk a régészeti lelőhelyre, ahol római kori emlékek között gondolhattunk vissza a régi világra. Az archeológiai lelőhely tárgyi emlékei számban nem jelentősek, viszont a cipők által felvert por mennyisége annál számottevőbb. Két egyszerű gépezetet is rekonstruáltak a szakemberek. Mellettük néhány nagyobb méretű szoboralak, kövek és két darab két méter magas kőkorsó.
Egy évvel ezelőtt a véletlen folytán éppen az ortodox húsvét napjaiban szálltunk meg a városban. Vasárnap egyre fokozódott az utcai petárdázás. Estére polgárháborús csatazajjá fokozódott. Eleinte az erkélyről hallgattam, később az ágyban hanyatt dőlve. Hogyne gondoltam volna a hangfelvételre, de megint lusta voltam. Besötétedett. Szívemhez kaptam, amikor a távolban megszólalt a müezzin imára hívó éneke, majd a keresztény templom harangja. Késő bánat. Mindez akkor idéződött fel bennem ismét, amikor Córdobában jártunk Katival. A Nagymecset belsejében, a muszlimok Ibériai-félszigetről való kiűzése után, aranytól csöpögő katolikus templomot emeltek a győztesek, amely mind a mai napig aktív vallási hely. A hang és a kép összhangja életre kelt bennem. Ám másodszorra is késő bánat. Úgy emlékeztem, hogy a nagy durrogtatás és a két vallási hívójel vasárnap este szólaltak meg. Szombaton némi petárdázás előfordult ugyan, de vasárnap síri csend. Véglegesen elszállt a hang és a kép összeboronálására alkalmasnak tartott utolsó esély is.
Lárnakától északra az első település Pyla. Ékköve a csoda szép kristálytiszta vízű öböl. A föveny szélében leparkoló bérelt buszból ötven indiai fiatal rajzott szét. Távolabbi végében aprócska kápolna. Harangját bárki megkongathatja – megtettük. Indulhatott a séta a nagyváros felé. Ismert volt a ránk váró környezet. Utazásaink során ez az útvonal vált első számú kedvencévé Katinak. A mediterránium közismert növénye az agávé. Igen ám, de akkorára növőket, amelyeket itt lehet látni, máshol aligha. Ötven szálból álló, öt méter magas mini erdő. A növény szára fatörzskeménységű. Aki ismer ennél magasabbakat, nálam lehet bejelenteni.
Ragyogóan sütött a nap. Az enyhe szellő segítette a barnulást. Egyéves, pelusba csomagolt babát próbált anyukája és óvódás korú testvérei vízbe segíteni. A csöppség karjának erőteljes mozdulataival jelezte, köszöni szépen, nem kér belőle. Ám a nagyok gyakran értetlenek, ezért néha rájuk sikkantott. Ebből értettek. Ment, ment bele a tengerbe fél lábszárig, majd gyorsan visszaszaladt kacagva a biztonságos partra. Homoklapátolásba fogtak a feleségemmel. Szó nélkül is értették egymást. Épült a kortárs fantáziaszülemény. Beletette magáét a tökmag is. Telt-múlt az idő, elérkezett a felkerekedés pillanata. Éppen egy újabb legfontosabbal volt elfoglalva a baba. Útra keltünk. A papa utánunk küldött harsány hangjára hátrafordultunk, és lám, integetve búcsúzott tőlünk az emberpalánta.
Az utunkba eső apartmanok fele már az enyészeté, pedig közvetlen vízparti kapcsolattal rendelkeznek. Alig érthető az ok. A tavalyi népes bögrecsárda is zárva. Ha már ez is beadta a kulcsot, valóban nincs miben reménykedni. Kényszerűségből eltávolodtunk a középkék tengertől. Országút mellett bandukoltunk. Útszéli hirdetés előtt álltunk szájtátva: 1590 négyzetméteres villa eladó. A telefonszámot nem írtuk fel. Akit érdekelt volna, attól elnézést kérek. Túl jártunk a lárnakai teherhajó kikötőn is. Az esti húsvéti népünnepélyre csak úgy özönlött a fiatalság. Volt, aki rövid panofixbundában igyekezett, mások pántos felsőben és sortban. A csúcs mégis az a nagykorúság határán átbillent fekete hölgy volt, akivel egy hét alatt kétszer is találkoztunk. A fiatalság összes lendülete lerítt róla: minden részletre kiterjedően megtervezett öltözék, harapdálva ejtett szavak a mobilba, és telefonálás közben mind a tíz ujját kimerevítve tartotta, hogy észrevegyék a mindegyik ujján más-más színű gyűrűt – így kell ezt csinálni. A virág változatos színeivel vonzza be a körülötte döngicsélő porzókat. De egy másféle madár is tudta a dolgát. Szállásunk ablakával szemben jól kivilágított parkoló. A lámpaoszlopon varjú gubbasztott. Szárnyra kapott. A hotel ablaka alatt üzemelő vendéglő felé tartott, ahonnét csőrében salátalevéllel tért vissza eredeti helyére.