Kisgyermekként hisztizett – pálcatánc (Marokkó)

A Szahara szélében lévő Erfudba megérkezve negyedóra maradt a szállás elfoglalására, és már szállhattunk is be a terepjáróba. Eleinte köves sivatag, majd feltűntek a dűnék. Körutunk legdélebbre eső pontján tartózkodtunk. Keletre 40 kilométerre Algéria. A csoportból négyen a mellső lábán térdelő dromedárokra ültek. Mi a többiekkel gyalogosan keltünk útra. Pár száz méter a süppedő sárgásfehér szemcsék tetején, majd fel az egyik dombra. Kényelmesen helyet foglaltunk a hátsónkon. Vártuk a naplementét. Izgalomra adott okot a felhős idő, de mivel folyamatosan lengedezett a szél, kétesélyes volt a végső kimenetel. Arcunkba kaptuk a homokot. Gyakran tűnt fel szkarabeuszbogár. Ha maroknyi homokot szórtam rá, pillanatokon belül kiásta magát alóla. A sivatagban róka, kígyó és rágcsálók is előfordulnak. A közeli magaslatot törökök szállták meg. A vállalkozó kedvű fiatalokat a berberek lepedőre ültették, és leszánkáztatták őket a dombról. Az egyik lány sehogyan nem bírt visszakapaszkodni, minduntalan lecsúszott. Belefáradva a hasztalan erőlködésbe, leült a homokba, és kisgyermekként hisztizett. Végül a mi dombunkra segítették fel a helyiek. Felgyorsult a naplemente. A felhők a turisták pártját fogva tovalibbentek. Kattogtak a képrögzítők. A horizont alá bukó napot csillagos éjszaka váltotta.

Még valamit a szállásról. A róla előzetesen megosztott fotókon álomszép mediterrán környezet, medencékkel, fás környezetben szétszórt pavilonokkal. Szinte elcsöppen az ember nyála. Kora tavasszal a medence vize kiábrándító. A bungalók külsőre tetszetősek ugyan, de belülről leromlott állapotúak.

Március elején a Szahara szélében 8 óra előtt pirkad. A nappali csillag vörösre festette a házfalakat meg amit lehetett még. Varázslatos szépsége ámulatba ejtett mindenkit. A hotel közelében lévő fosszília-feldolgozóüzemben négyszázmillió éves kőlenyomatokat políroztak. Néhányuknak ujjbeggyel utánanéztem. Majd hittem, amit mondtak. Ismét egész napos utazás következett. Szerencsére nem csak a buszablakon át nyílt rálátás a környezetre. A horizontig tartó határban kiterjedt földalatti vízvezetékrendszer bejárata előtt csoportosultunk. Lejáratát saját zsebből építette ki a tulajdonos. Ez az elképesztő szellemi és technológiai bravúr keletről származik, mégpedig Perzsiából. A XII. században épült ki. A föld felett kisebb, lábbal hajtható, palást nélküli henger alakú taposó. Segítségével a földalatti vízfolyásból a zsinór felcsévélésével, edénnyel víz vagy üledék felszínre hozható. A föld síkjától az alagút alja hat méterre – megszámoltam a mélybe levezető lépcsőfokokat, egyik magasságát megmértem arasszal és szoroztam. A mennyezetbe fejemet nem vertem be, tehát nem vakondjárat. Igen, alagút, mert egy ilyen járat akár 100 kilométer hosszú is lehet. Szerencsés esetben hálózatba szerveződnek. Iszonyatosan nagy munka lehetett kézi erővel kivájni, de mint közismert, víz nélkül nincs élet. A muszáj pedig nagy úr.

A Todra-szoros következett, mely lenyűgöző természeti szépség. Ám a függőlegesen 300 méter magas vörös hegy tövében csörgedező folyam mellett forgalmas országút. A függőleges sziklák a falmászók eldorádója. Erre a helyre feltétlenül igaz: valamit valamiért. A patak mentén rövidebb sétát tettünk. Érdemes szóba hozni, hogy a körút folyamán a hosszabb buszos szakaszok nem voltak unalmasak. Részint lehetett pihenni vagy nézelődni, másrészt, az idegenvezető mindig érezte, mikor kell a legújabb és legérdekesebb témával előhozakodnia. Munkáját mesterien végezte. Idegenvezetőnk előre szólt, hogy a következő helyen a kolduló gyerekeknek senki ne adjon pénzt, inkább valamilyen aprósággal jótékonykodjon.

Ebédelés céljából hamarosan megálltunk. A társaság zöme a falu vendéglőjébe tartott. Ezalatt a feleségemmel szétnéztünk a településen, betérve a mellékutcákba is. A vízfolyásos hasadékból pálmafák dugták ki a koronájukat – a tágabb környezet kősivatag. Az élelmiszerüzletben kétszer annyit kértek a lepényért, mint a nagyvárosban. Bármerre jártunk, rajzottak körülöttünk az iskoláskorú gyerekek. Legtöbbjük előre köszönt. Míg a főutcán a köznép számára épültek az emeletes házak, addig a hátsó fronton alacsony és dísztelen sárházak. Az ajtókon lakat. Visszatérve a buszhoz kiderült, egy tíz év körüli kölyöknek a csoportból valaki pénzt adott. A jármű mellett kezében pálcával várakozó nagy kamasz észrevette, és a jóval fiatalabb gyerek után eredt. Amit lehetett, elvett tőle, és a kezében lévő pálcával ütötte, ahol érte. Téma lett belőle.

Tinerhirbe érkeztünk. Szőnyegmanufaktúra és kereskedés a program. Berber asszonyokat foglalkoztat a főnök, akik hétfő lévén, a piacon szerzik be a természetes eredetű alapanyagokat. Kézi szövésű portéka kerül ki a kezük alól. Nem mennék bele a szőnyegfonás ecsetelésébe. A következő észrevétel idevaló. Marokkóban kiemelt szerepe van a mentateának. A házigazda a vendégét ezzel szokta kínálni. Visszautasítása illetlenség. Mennyei ital ide vagy oda, nekünk nem jött be.

Ouarzazateban, az egykori karavánok állomáshelyén ébredtünk. A szállodából való távozás követően olyan városrésszel ismerkedtünk, melyet folyamatosan karban tartanak, mint a múlt élő mementóját. Ez egy kasbah. A házak építőanyaga az agyag, ősellensége a víz. Ritka a jelentősebb égi áldás errefelé, de érkezésünk előtt pár héttel valósággal leszakadt az ég. A fedetlen vagy leromlott állapotú tetőzetű házakban jelentős kárt okozott az özönvíz. Eladó ingatlanra találtunk. Sajnos, nem volt kitéve árcédula. Betértünk az ötszáz esztendős zsinagógába. Jelenleg részben régiség bolt. A Medinából elköltözött berber zsidóság hátrahagyott tárgyai az árualapok. Belülről apró és szűk terek a vele járó szaggal, mely az orromat nem facsarta. Az emeleti részt kihagytam, mert nem volt kedvemre a lehetetlenül keskeny és alacsony belmagasságú feljáró. A földszinten a többiekre várakozva, kezemmel véletlenszerűen rátaláltam a zsinagógában egykor rendszeresített fémperselyre, mely ajándéknak megmarad az emlékezetemben.

Mindenhol nagy úr a pénz. Vajon milyen körülmények között élhetett itt a kegyúr? Taouirt erőd, amely betöltötte a vár funkcióját is. Mögötte a kiszolgálószemélyzet két méterszer háromméteres vályogsora. Feleségeivel és ágyasaival nem kellett szorongania. Élhetett, mint Marci Hevesen. A várfalba olyan furfangosan kigondolt szellőzőréseket építettek, hogy az erődítmény falán át azon belülre nem kerülhetett homok. Másnál máskor nem forgott ennyire olajozottan az észkerék. A város teljhatalmú ura önös számításból elárulta a meggyengült királyt, de idővel újra megerősödött az uralkodó, és egy fej máris elvált a nyaktól. Az árván maradt főúri gyerekek koldusbotra jutottak, de bölcs volt a király. Egyiküket idővel felemelte, és később megtette nagykövetnek Párizsba. Akár filmtéma is lehetne. Az országút túloldalán filmstúdió ráccsal lezárt kapuja. Oldalfalának támasztva hatalmas, műanyagból öntött múmiadekoráció. Ránéztünk a jegyárakra, a csoportos belépőt nem sokalltuk.