Kocsmárosok – távol egymástól (2021)

A lyukas zsebű falu gyér forgalmú főútja mellett vagyunk. A kocsma egy régi, szépen felújított, gangos parasztházban működik. A nagyobb terem csak reménykedhet a vendégekben; a boltíves átjáró mögött lévő rész a klubszoba, a kettő között pedig a talponálló és a társalgó kapott helyet. De mindez csak a körítés.

A nyílt tekintetű kocsmáros érti a módit. Bőrcipőt visel, szövetnadrágban és vasalt ingben fogadja a betérőket, télen pedig egy mellényt is magára ölt. Mindenkinek tisztelettudóan előre köszön. Az orvosnak vagy más, hasonló kaliberű vendégnek mindig kijár a szakmai ranggal megtoldott üdvözlés:

– Jó napot kívánok, doktor úr! – aztán tegezve folytatják a beszélgetést.

Számára mindig az újonnan belépő, kiszáradt torkú vendég az első. Amennyiben ezalatt a bent lévőkkel társalgott, elnézést kér tőlük, és máris perdül, hogy végezze kenyérkereső munkáját. Ő a falu és a környék mindenes csomópontja. Mindenkit ismer, minden felvetődő problémára akad hasznavehető ötlete, tanácsa. Jó stratéga. Még akkor is tesz-vesz maga körül, ha éppen nincs semmi dolga – fő a szorgalom látszata. Előfordul olykor, hogy egyik-másik falubelinek éppen lyukas a nadrágzsebe, de bejön egyet beszélgetni. Ilyenkor néhány mondat után rákérdez a kocsmáros:

– Mit innál, Józsikám?

– Nincs pénzem! – érkezik a halk válasz.

Ez a közjáték évek óta közismert reklámjelenet. Fröccs nélkül a kocsmából ő sem mehet ki. A jelképes számlán a neve mellett egy nulla jelenik meg.

– A Covid19 után visszaszállingózott a törzsközönség – mesélte –, de az öregeknek már csak a hűlt helye maradt, a fiatalok pedig egymás mellett ülve a kütyüjeikkel vannak elfoglalva. Nagyobb társaságok énekléssel egybekötött mulatozása már a múlté. Ha nem lenne fogadógép, nem lennék képes kifizetni az alkalmazottat.

A másik hörpintő jóval közelebb esik a fővároshoz. A párommal csak a „cigány kocsmája” néven emlegetjük. Amikor első ízben betértünk melegedni – egy szürke téli napon esett meg –, még az idős szülők vitték az ivót. Akkor egyedüli vendégek voltunk. A következő alkalommal a pult mögül már egy fiatalember köszönt ránk illedelmesen. Ő is fürgén mozgott, és már tette is elénk a „nem lötty” kávét. Olcsón adta. Zimankó idején a nálunk lévő dobozos tej tartalmát öntevékenyen megmelegíthettük a mikróban. A mellékhelyiség makulátlanul tiszta. Nem egyedül viszi a boltot: a jóvágású kocsmáros váltótársa a szőke hajú, fehér bőrű, csinoska, de őrmester típusú felesége. Az ivó itt is betölti a közéleti központ kulcsszerepét. Nem pénzes világfiak fényűző törzshelye ez a faluvégi kocsma, de mindenki emberként viselkedik odabent – míg a koronavírus-járvány lakatot nem tett a kocsmaajtóra.