Korlátlan szabadság – Földre szállt Föld (Egyesült Államok)
Az Egyesült Államok tíz leggazdagabb városának egyike San
Diego. A vele való ismerkedést kezdjük a
A USS Midway az USA haditengerészetének kiszuperált, jelenleg a San Diegó-i kikötőben múzeumként működő repülőgéphordozója. Részt vett a délvietnámi és a Sivatagi vihar hadműveletekben is. 2004-ben hajózott be végső kikötőjébe. A múzeumként működő hadihajón a látogató szabadon bejárhatja a hangárszintet, a repülőfedélzetet, a torony tiszti eligazítóját, valamint a rádió és radarszobát – ahol öbölháborús térképek, felvételek, hangüzenetek fogadják –, továbbá a kapitányi lakrészt. A repülőfedélzeten a USS Midwayen szolgálatot teljesítő vadászgépek, AWACS-típusú légtérellenőrző repülőgép, bombázók és helikopterek közül lehet mazsolázni. A látogatók beülhetnek modern vadászgépek pilótafülkéibe, repülőgépszimulátorokat próbálhatnak ki. A repülőgépirányítói és kapitányi hidat, valamint további belső létesítményeket vezetett túrákkal lehet végigjárni.
A másik kiemelkedően érdekes hely, ahova lehetőség híján el sem juthattunk volna, a városi zoo. A San Diego Állatkert a világ egyik leghíresebb parkja. Több mint 650 faj mintegy 3700 egyede él itt. Társintézménye a San Diego Zoo Safari Park. Kínán kívül itt él a legnagyobb pandapopuláció.
Az ország egész területéről nagy számban érkeznek a városba nyugdíjasok végső letelepedésre. Emiatt tervezetten épülnek nyugdíjas-öröklakások, melyek kihalásos alapon üresednek meg. Pénzügyileg minden centre pontosan kiszámolva.
Hűsít az óceán. Melegít a floridai napsütés. Gondtalan élet. Kevés olyan légikikötő lehet a földön, amely olyan közel esik a városközponthoz, mint itt. A fel és leszálló gépek szinte súrolják az épületek tetejét. Optikai csalódás, de mégis. Az ország legszebb vasútállomása a San Diegó-i. Santa Fé a neve, ahonnan Los Angeles gyorsvonattal 1,5 óra. A városközpontnak turisztikai célú látnivalója nincs. Mindössze az öböl menti sávja tarthat érdeklődésre számot. Nevezetes még a Balboa park, ahová olyan nemzetek házai kerülhettek, akik tettek valamit a város kultúrájáért, hírnevéért. A magyar ház hétvégén pár órán át tart nyitva. A közpark leghíresebb ékköve a világ legnagyobb szabadtéri orgonája. Két magyar vonatkozású személy érdemel említést a város kapcsán. Az 1848-as szabadságharc bukása után idemenekült Haraszthy Ágoston. Szőlőtermesztésbe fogott, majd polgármestere lett a városnak, a mai óvárosnak. Életének utolsó tíz évét itt töltötte Márai Sándor, aki 1989-ben ön-gyilkos lett. Hamvait akaratának megfelelően a Csendes-óceánba szórták.
November első felében elkerülhetetlenül szembejött velünk a Halloween. Az ókori mediterrániumból származó pogány ünnepi elemek idővel kiegészültek az ír nép szokásaival, az északamerikai és a nyugateurópai jegyekkel: vidám ünnepi és gasztronómiai bolondozás; töklámpás faragás; jelmezes felvonulás; beöltözős partik. Szállásunk egy klasszikus, eredeti hacienda. Nem lett volna bajunk vele, de a személyzet nemtörődömsége, és a vele járó éttermében túlfizetésre való felszólítás kiverte a biztosítékot. Közelében sírkertemlékhely: alacsony kerítéssel határolt, mintegy ötven hantnyi karbantartott terület, egyházi épület nélkül. A legrégebben született elhunyt 1813-ban látta meg a napvilágot, de árnyékvilágra költözésének dátuma eltitkolva. A karbantartott sírokra a Halloween jegyei aggatva. Közelében Horror múzeum, mely a késői időpont miatt zárva. A régi városközpont házai lakatlannak hatottak. Pontosabban, azokat félig-meddig felöltöztetett csontvázak népesítették be. Belőlük egy-két példány fel sem tűnt volna még, de ennyi szemet szúrt már. Egy helyütt pedig tömegjelenetbe mentek át a holt lelkek földi nagykövetei: száz így-úgy felöltöztetett csontváz lógott egymás mellett. Látványuktól felélénkült a feleségem. Kapta volna elő a fényképezőt, de sajna, az erős szürkülettel nem bírt volna mit kezdeni a muzeális darab. Fiatal nő és férfi éneküket gitárjátékkal kísérték a szomszédos parkban. Mi is beültünk a pár tucatnyi hallgatóság közé, és megpróbáltuk átélni az idő, és a hely szellemiségét. Közben a magam képére lefordítottam a Halloweent: szüleim és őseim eltávoztak, de félig-meddig mégis bennem élnek tovább, ezért a félig-meddig felöltöztetett csontvázarcú figurák, az evolúciós idősíkot folytonossá teszik számomra.
San Diego–Calico–Las Vegas: egész napos fenékgyötrő utazás vagy valami teljesen más következik? A hegyekből lemosott talaj feltöltött termékeny felföldet hozott létre. A sztráda mellett cégek végtelenített parkosított pálmafás telephelyei. Eleinte látványos még, aztán átmehetne unalmasba is, de mindegyik működik. És ekkor jön a dolláros kérdés: ennyi lenne belőle? – és máris van mit továbbgondolni. Világhírű a kaliforniai bor, ajánlották is a fogyasztását, de nem éltünk a vissza nem térő lehetőséggel. Errefelé kevés a csapadék. De nem is kell öntözni a szőlőt. Megterem anélkül is. A reggel és a kora délelőtt jellemzően párás, ködös. A szemeket és a leveleket vízlepel áztatja. Késő délelőtt erőre kap a napsugár, és naplementéig érleli a bogyókat. Édenkert a szőlőnek, még inkább a gazdának. Már nem számoljuk az autópálya csíkjait. A belső sávban csak olyan járművek haladhatnak sztrádajeggyel, amelyben egynél több személy foglal helyet. Itt a maximális 90 mérföldes sebességgel lehet repeszteni. Korlátozott tempó mellett a legszélső sávok ingyenesek. Azok a népszerűek. A nagy csőrös kamionok bármelyik sávban bírják a tempót a többi járművel. Városra és nyílt terepre egyaránt igaz, hogy kifinomult technikai rendszer ellenőrzi a sofőrök szabálykövetését. Ezért senki nem kockáztat. Egy másodpercen belül érkezik a büntetés, és nincs haver, akit felhívhatna. Ha valaki maga mellé az anyósülésre embernek beöltöztetett bábút tenne átverésnek, a következő ellenőrzőpontnál lebukik, és megkönnyebbül a bankszámlája.
A sztráda mellett vasúti sínek tűnnek fel. Tehervonat érkezik, és minő abszurditás: három mozdony húzza – ilyen gyengék lennének? Egy perc majd kettő és még sok, de nem akar véget érni a szerelvény. Nem csoda, 1,5 kilométernél nincs rövidebb belőle. Ezek után ki lepődne meg rajta, hogy hátulról két mozdony tolja. Arról nem is szólva, hogy az errefelé oly gyakori konténerszállító vagonok kétszintesek. Ez sem rossz, de ez még semmi. Van úgy, hogy hegynek kell tartani. Maximum 3 fokos lehet a legmeredekebb szakasz. Emiatt a magaslatokra kígyózó acélsínpár vezet fel. Gyakran előfordul, hogy az első mozdony masinisztája egyszer csak balra tekint, és száz méterrel lejjebb meglátja a szerelvényt toló utolsó mozdonyt. Aki például Európából érkezik ide, annak minden az újdonság erejével fog hatni, mert itt ugyan minden hasonló, mint nálunk, de mégis teljesen más. Mások a méretek, más a felfogás, más az egész rendszer alapja. Ebből az következik logikusan, ha Európába eljön egy jenki, ő ott fog szájat tátani. De mi most ne tegyünk így annak ellenére se, hogy oda az üde zöld táj, helyette mellénk lopta magát a sárgás sós sivatag. Néhány satnya bokor tart ellene még. Ugye nem unalmas? – na ugye, hogy nem. Van hely a sivatag számára, akkor miért ne nyújtózhatna el hosszasan a tájon? Kinézünk a szélvédőüvegen, és tuti egyhangúság. Igen, ebben éppen ez a magával ragadó: a végtelen tér. Még emlékszem a Száguldás a semmibe című amerikai filmre: akkor belém ivódott a korlátlan szabadság nagyszerű érzése. De mit kezdjünk vele most?
Calico egy felhagyott bányaváros, ma szellemváros, San Bernardino megyében. A délkaliforniai Mojave-sivatag régiójában, a Calico-hegységben található. 1881-ben négy aranyásó indult a mai Barstow-ból egy északkeletre fekvő hegycsúcs felé. Ezüstöt fedeztek fel. Megnyitották a Silver King bányát, amely Kalifornia legnagyobb ezüsttermelője volt az 1880-as évek közepén. Az ezüsttermelés csúcspontján, 1883–1885 között Calico több mint ötszáz lelőhellyel és ezerkétszáz lakóval izzadta mindennapjait. Végtelenségig kizsákmányolták a kétkezi embereket. Emlékezetes egy testvérpár esete. Spórolás céljából egy ágyuk volt. Amíg az egyik aludt, addig a másik robotolt, majd cseréltek. Addig húzták az igát, amíg össze nem kuporgattak annyi zöldhasút, hogy bízva a szebb jövőben, kereket nem oldottak. Óriási hiány volt nőből, ezért a legrandább fehérnép is búsásan arathatott. A kocsmaasztalon jobb híján férfiak táncoltak, és kaphatták a puszikat számolatlanul. Kínaiak lavórfürdőt üzemeltettek. Más volt az ára az első, a második és a harmadik lavór víznek: közben a víz nem cserélődött. Walter Knott az 1950-es években megvásárolta Calicót, és az öt megmaradt eredeti épület kivételével az összeset újjáépítette, hogy azok az 1880-as évekbeli eredeti kinézetükhöz hasonlóak legyenek. Aki idetart, ne várjon sokat: nyitott ajtajú börtön volt ez, a rabszolgaságra hajlamos vagy más kiutat maguk számára nem találó szerencsétlenek számára. De mégis. Aki itt időzik és belegondol a már ismert határtalan sivatagi környezetbe, az már nem semmi. Földönfutó emberek talpukat koptatva érkeztek ide, hogy saját levüket kiizzadva holtig dolgozhassanak. Alig százötven év telt el azóta, és mi autóval, busszal érkezünk ide kényelmesen, jól lakva vagy éppen szendvicsbe harapva.
Célt nem tévesztve robogunk a szerencsejátékok fővárosa
felé. Magunk mögött hagytuk a zordsága ellenére is oly kedves tájat.
Megélénkült a környezet. Ha nem is fák, virágok és fények, de életnek jelei.
Ilyenek az út mentén megjelenő egyszerű konténerházak, hátukban műanyag
víztározók. Nem nehéz kitalálni, szegény emberek otthona. Itt akár parkolóban
dekkoló személygépkocsiban is lehet lakni, élni. Buszunk letér egy kétszer
egysávos útra, majd egyszer csak lefékez a mexikói illetőségű sofőr.
Kiszállunk, szétnézünk, és a közelmúltban találjuk magunkat. A nemzetközileg is
híres 66-os út