Köszönés – a helyes út (2016)

Dorogról indult a túra. Már elhagytuk a hulladékmegsemmisítő telepet Katival, amikor a hátunk mögül lépések zaját hallottam. Egy kezében GPS-t tartó fiatalember öles léptekkel elhúzott mellettünk. Nálunk jóval fiatalabb volt, de egyetlen szó sem hagyta el a száját. Nem éreztük magunkat megbántva, de azért feltűnt a dolog. A harmincas éveiben járó férfi hamarosan letért az ösvényről, és úgy tűnt, kissé elbizonytalanodott. Mi átkeltünk a vashídon, majd az akácos következett. Lényeg a lényeg: amikor másodszor is utolért minket, már hangosan ránk köszönt, és az úti célunk felől érdeklődött. Csupán egy kis eltévedésre volt szüksége ahhoz, hogy eszébe jusson az illem alapvető szabálya.

A túra vége felé jártunk, épp lejöttünk a Nagy-Szénásról, miközben egyre több család jött velünk szembe. Ezúttal azonban kivétel nélkül mindegyik gyerek elfelejtett köszönni – sőt, nemegyszer a kedves szülők is.