Kvagga – Rezervátumország (Dél-Afrikai Köztársaság)
Fokváros felé tartva pár órás kitérőt tettünk az Addo Elefánt Nemzeti Parkba. A fehérek errefelé is olyan elánnal húzták meg a vadászpuskák ravaszát egykor, hogy az idő előtti jobblétre szenderülést alig néhány ormányos úszhatta meg. Erre rátett, hogy a tájat betelepítették narancsfával. Lédús termésére hamar rákaptak földünk legnagyobb szárazföldi emlősei. Meglett az újabb problémaforrás. A telepesek megbíztak egy vadászt, hogy ritkítsa meg az állományt: egy év alatt száznál több négylábú bánatára. 1920-ban létrehozták a mára 2000 km2-re bővült rezervátumot. Néhány nősténnyel és egy hímmel indítottak – a vadállományt további fajok betelepítésével gazdagították. A géntechnológia felhasználásával a kihalásból újra életre keltett kvagga is színesíti a palettát. Kanyarodjunk vissza az ormányosokhoz. Az egyetlen elefánthímnek éppen az ereje lett a veszte. Az első kerítések nem bírtak a többtonnás emlősök vehemenciájával. Az újabb ötlet közel tökéletesnek bizonyult: a hat méter hosszú vas tartóoszlopokat két méter mélyen beásták a földbe. Igen ám, de ezt is kidöntötte a korelnök, és kiszabadult a parkból. Visszacsalogatására sok mindennel megpróbálkoztak a szakemberek, mindhiába. Utolsó ötletük, a kilövés, megtörtént. Azóta egyik oszlopot sem fordították ki a helyéből. Ma már tizenegy csordában hétszáz ormányos rója a tájat.
A már jól ismert kialakítású platós teherautón indultunk a nyomukba. Keresésükkor nem kellett szemet mereszteni. Egyesével vagy csoportosan érkeztek az itatóhoz. A járműtől pár méterre elsétált egy félig letörött agyarú hatalmas nőstényelefánt mázsás bébijével. Nem kerültek elénk oroszlánok, de egy távoli bömbölés foszlányát mintha hallani véltem volna. A tájat beterítő bozótos embernél magasabbra nőtt. Egyszer csapott orromba a zöld és az elefántürülék szaga. Innen is elégedetten távozhattunk.
Következett a Tsitsikamma Nemzeti Park. Két helyen is
kiszálltunk a buszból. Az országúton átvezető hídnál a kanyon mélysége
Festői lagúna partján fekszik a jómódúak kedvelt üdülővárosa, Knysna, a Dél-Afrikai Köztársaság legnagyobb őshonos erdejével körbevéve: összefüggő örökzöld ma már csak délen, a tengerparti övezetben, és keleten, a peremhegység legcsapadékosabb keleti lejtőin fordul elő. A versenyidőszak befejezése után ideutazik például a svájci teniszező Roger Federer is, akinek egyik családi ága délafrikai eredetű.
Tekintsünk vissza a közelmúltra. A kikötő közelsége vonzotta az európai vadászokat, akik alaposan meggyérítették a vadállományt. Az utolsó erdei elefánt mellett a fokföldi oroszlánt is kilőtték. Szintén a fehérek mohóságának eredménye, hogy a környék keményfáját maradéktalanul kitermelték. Helyette építettek vasutat, amellyel a kikötőbe fuvarozták a faárut. A személyszállításra is használt vonalat a 2006. évi földcsuszamlás használhatatlanná tette. Felújítására nem került sor. Másvalami is mesélt a múltról. Például a torony nélküli anglikán templom. Kívülről nagyobb lakóházra emlékeztet. Távolabb 20. század elejei Kereskedőház.
De nemcsak a szárazföldön érdemes nézelődni. Hajóra
szálltunk, és a lagúna bejáratát védelmező sziklákig csorogtunk. A víz mindkét
szélében függőleges zöld hegyek magasodtak. Itt-ott egy-két turistacsapás.
Hosszasan nem lehet ereszkedni rajtuk, mert egy ponttól a fejesugrás
következne. A hegy felsőbb részében luxusvillák. Egyike 10 millió euróért kelt
el a közelmúltban. A hajómotort leállította a kormányos. A nyílt vízre való
kijutás helyén mindkét part szélében sziklafal magasodik. A hajóval járható
vízi út szélessége a kijáratnál
Fokváros felé robogunk. A buszból óceánparti dűnék és homokos part a panoráma. Közelében fehérek által lakott kerítés nélküli ingatlanok – a közelben nincs fekete város. Pazar kilátópont függőhíddal, amelyen át a partra lehet lejutni – ezt viszont nem ajánlják senkinek sem. Több sikeres rablás helye. Másik oldalon zöld hegyek csábítanak kirándulásra. Időközben a főútról mellékútra tért a sofőr. Irány Oudtshoorn, a struccbárók egykori fellegvára.
A távoli időkben Szahara felől érkezett ide napjaink legnagyobb testű futómadara. Természetes környezetben évi tizenöt tojást rak a tojó, kicselezve – a kutya, de a strucc sem tud számolni – évente hatvanra képes a tenyésztőtelepeken. Másfél évesen kerül vágóhídra. A hím tolla a díszesebb. Régen tollát női kalap mellé tűzték. Az autó megjelenése hátrányosan érintette a tollkereskedelmet. A hölgy fején a kalap mellé tűzött strucctoll nem fért el a személygépkocsiban. A világháború is jelentősen csökkentette az iránta való keresletet. Ma elsősorban karneválok kelléke. Sokakat meglephet, de a legerősebb állatbőr a struccé. Cipőt is készítenek belőle. Tojásának űrtartalma huszonnégy tyúktojásénak felel meg. A belőle készített rántotta emberi fogyasztásra alkalmas. Három kilométer hosszan képes hetvenöttel futni. Hangja hasonlít a többi nagyobb testű futómadáréhoz, a nanduéhoz, az emuéhoz: doboló, dürrögő.
A múltat idéző hotel, amelyben megszálltunk, két érdekesség miatt is emlékezetes marad számomra. Huszonegy éves korában erre járt a későbbi II. Erzsébet királynő, aki egy csésze ötórai teára betért ide. A másik, hogy strucchúst ettem besamelmártással. Elégedetten álltam fel a vacsorázóasztaltól. A strucchús vörös hús, ennek ellenére a szárnyasok húsához tartozik. A 18. századi miliőt árasztó épület kívülről és belülről is messzemenően elnyerte a feleségem tetszését.
Talán nem meglepő már, de ebben a kisvárosban is előre felhívták figyelmünket a javasolt sétaútvonalakra. A szállodával szemben lévő mellékutcába többedmagunkkal tértünk be. Végében feketék piaca, markettel. Érdekes, hogy egyik-másik üzletben olcsóbb a kóla, mint az ásványvíz. Visszafelé jövet egy bedrogozott, hangoskodó fekete okozott némi izgalmat a hölgyek körében.