Légy kegyes

Bokor hűsében, unalmában fűszálat rágcsál ájtatos manó úr.

Mi mást is tenne verőfényes nyári délelőtt?

Dimbes-dombos lanka a szülőhazája,

fülébe tücsökzenét muzsikál a rét.

Hova is vezetne innen sürgős útja?

Úri kényelem helyben: heuréka!

Magvas gondolatát nem feledheti –

olyanja soha nem is volt neki.

Kerekded világát ösztöne szerint éli a karcsú legény,

gyomra ebéddel félig, alvásra hajtja fejét.

Fenemód rátör az érzéki csalódás,

talpára útravalót köt a vágy.

A kora délutánt imádkozva tölti Sáska őnagysága,

testtartásával beleolvad a természet színvilágába.

Tüskés, behajlított mellső lábairól –

e gyilkos fogómarokról – mégis felismerhető.

Falánk némber hírében áll,

estebédje röpképes rovarok terítéke.

Hosszú lábain, szél lengette falevelet mímelve hintázik,

ekként csalja magához a gyanútlant.

Fogólábaival villámgyorsan rákap,

lenyeli, és ugyanott folytatja.

Ki lepődne meg rajta?

A kalapot ő hordja.

Bősz gerjedelme hajtja ájtatos manó urat,

s ha feláll a vágy, az ész megáll.

Fürkésző szeme átlát a bokorágon billegő álcaszitán:

megáll, nagyot nyel, és aktualitást nyer.

Mélyen egymás szemébe néznek,

üzenetük egyazon: légy kegyes!

Izgatottan, félő lassúsággal kerít a hím,

a szemkontaktuson egyikük sem lazít.

Vérével nem bírván, csábítójára veti magát ájtatos manó úr –

de villámgyorsan lecsap a nőstény, és leharapja a fejét.

Mennyire kifordított állapot a szerelem?

Fejét vesztve is továbböklel a gerjedelem –

a vég után nem marad belőle semmi sem.

Szabadidejében nem fűszálat rágcsál gazella-imádkozósáska úrfi:

ismeretterjesztő kópiát néz a megpezsdült vérű ifjú.

Afrika déli részén más a követendő metodika,

mint egykoron ájtatos manó úr fejecskéjében.

Vonzóbbnál vonzóbb gazella-sáskalányok a kandi kamera fókuszában,

de jaj annak, aki szerelemtől megittasodva berobban közéjük!

Gyorsabbak a gondolatnál,

kíméletlenebbek a kínhalálnál.

Csábításuk elől kitérni vétek lenne –

de mi a megoldás ellene?

Ezt keresi-kutatja a céltudatos siheder,

a párzás végén győztesként kell diadalt ülnie, másként nem lehet.

Mily borzasztó, ahogy ártatlannak látszó kéjtáncát lejti a sáskalány!

Szinte mindig ő a gyorsabb, ebben rejlik kívánatossága.

Reakcióidejét fejleszti, startol és sprinteket fut a kéjre vágyó ifjú,

időeredménye napról napra javul.

A gyorsasághoz erőnek és kimért brutalitásnak is párosulnia kell:

élesben hibázni csak egyszer lehet, s életbe lép a végrendelet.

Fej fölött a súlyzó, puffan a bokszzsák, laposra döngölve a birkózószőnyeg;

domborodik az izom, nő a kitartás, erősödik a lefogásra edződő marok.

Valóban minden tudás és készség birtokosa lenne már?

Óvatos duhaj – az életei száma nem videójáték-érték.

A párzási jelenetek részleteit végtelenbe nagyítja,

s rátalál a megoldás kulcsára: pillanat műve az egész.

Kiválasztja magának a legangyalibb – s így a kannibalizmusban élenjáró – nőstényt,

szája szélén kaján mosoly, a várakozó szemében: légy kegyes.

Kíméletlenül nekiugrik, agresszíven maga alá teperi a megkövült leányzót,

a nőstény potrohán súlyos, de nem életveszélyes sebet ejt.

Végletekig kiélvezi a biztonságossá váló helyzetet,

de az még így sem tarthat pár másodpercnél tovább.

Legyen bármilyen fifikás a lerohanás, korántsem biztos a sikeres aktus,

de a násztánc végéig legalább ő diktálhatja a taktust.

Ebbéli tapasztalatát gavallérosan közkinccsé tette,

olvashatta mindenki:

Jóllakott nőstényt kell keresni, igyekezni kell megnyugtatni,

úgy kell becserkészni, hogy ne legyen képes visszatámadni.

Ám az evolúcióval sehogyan sem lehet kibabrálni:

résen van, ha kell, kérés nélkül ad menlevelet.

Ha egy gazella-imádkozósáska nősténynek nem sikerülne megtermékenyülve párosodnia,

megoldja a dolgot egyedül, reprodukálja magát.

A jövevények mindegyike nőnemű lesz,

s a természetes sokasodással visszaáll a régi rend.