Légy kegyes

Bokor hűsében, unalmában fűszálat rágcsál ájtatos manó úr,

mi mást is tehetne verőfényes nyári délelőtt.

Dimbes-dombos lanka a szülőhazája,

fülébe tücsök népzenét muzsikálgat.

Hova is vezethetne innen sürgős útja?

Úri kényelem helyben, heuréka!

Magvas gondolatát nem feledheti,

olyanja soha nem volt neki.

Kerekded világát ösztöne szerint éli a karcsú legény,

gyomra ebéddel félig, alvásra hajtja fejét.

Fenemód rátör az érzéki csalódás,

talpára útravalót köt a vágy.

A kora délutánt imádkozva tölti Sáska őnagysága,

alakjával és testtartásával beleolvad a természet színvilágába.

Jellegzetesen meghajlított mellső lábairól,

melyek tüskések és igazi fogómarkok, mégiscsak felismerhető.

Jó étvágyú, falánk némber hírében áll,

estebédje röpképes rovarok terítéke.

Hosszú lábain, szél lengette falevelet mímelve hintázik,

ekként csalja magához estebédjét.

Fogólábaival villámgyorsan rákap,

lenyeli, és ugyanott folytatja.

Ki lepődne meg rajta?

A kalapot ő hordja.

Bősz gerjedelme hajtja ájtatos manó urat,

s mint közismert: ha feláll, az ész megáll.

Fürkésző szeme rögvest átlát a bokorágon billegő álcaszitán,

megáll, nagyot nyel, és aktualitást nyer.

Mélyen egymás szemébe néznek,

üzenetük egyazon: légy kegyes!

Izgatottan, de félő lassúsággal kerít a hím,

a szemkontaktuson egyikük sem lazít.

Vérével nem bírván, csábítójára ráveti magát ájtatos manó úr,

villámgyorsan lecsap rá a nőstény, és leharapja a fejét.

Mennyire kifordított állapot a szerelem?

Fejét vesztve is továbböklel a gerjedelem —

a vége után nem marad belőle semmi sem.

Szabadidejében nem fűszálat rágcsál gazella-imádkozósáska úrfi,

ismeretterjesztő kópiát néz a megpezsdült vérű ifjú.

Afrika déli részén más a követendő metodika,

mint egykoron ájtatos manó úr fejecskéjében valaha.

Vonzóbbnál vonzóbb gazella-sáskalányok a kandi kamera fókuszában,

de jaj annak, aki szerelemtől megittasodva berobban közibük!

Gyorsabbak a gondolatnál,

kíméletlenebbek a kínhalálnál.

Csábításuk elől kitérni vétek lenne,

mi lenne ellene a megoldás?

Ezt keresi-kutatja a céltudatos siheder,

a párzás végén győztesként diadalt kell ülnie majd, másként nem lehet.

Mily borzasztó, ahogyan ártatlannak látszó kéjtáncát lejti a sáskalány,

szinte mindig ő a gyorsabb, ebben rejlik kívánatossága.

Reakcióképességét fejleszti, startol és sprinteket fut a kéjre vágyó ifjú,

időeredménye napról napra javul.

A gyorsasághoz erőnek és kimért brutalitásnak is párosulnia kell,

élesben hibázni csak egyszer lehet, felbontható a végrendelet.

Fej fölött a súlyzó, puffan a bokszzsák, laposra döngölve a birkózószőnyeg,

domborodik az izom, nő a kitartás, erősödik a lefogásra edződő marok.

Valóban minden tudás és készség birtokosa lenne-e már?

Óvatos duhaj — életének száma nem videójáték-érték.

A párzási jelenetek részleteit kinagyítja végtelenbe,

rátalál a megoldás kulcsára, pillanat műve az egész.

Kiválasztja magának a legangyalibb, és így a kannibalizmusban élenjáró nőstényt,

szája szélén kaján mosoly, a várakozó szemében: légy kegyes.

Kíméletlenül nekiugrik, agresszíven maga alá teperi a megkövült leányzót,

a nőstény potrohán súlyos, nem életveszélyes sebet ejt.

Végletekig kiélvezi a számára biztonságossá váló helyzetet,

de az még így sem nyúlhatott pár másodpercnél tovább.

Legyen bármilyen fifikás a lerohanás, korántsem biztos a sikeres aktus,

aktivitásának végéig legalább ő diktálhatja a taktust. (Megj: a „defittség” helyett javasolt értelmesebb kifejezés)

Ebbéli tapasztalatát gavallérosan közkinccsé tette,

olvashatta mindenki:

Jóllakott nőstényt kell keresni, igyekezni kell megnyugtatni,

úgy kell becserkészni, hogy ne legyen képes visszatámadni.

Ám az evolúcióval sehogyan sem lehet kibabrálni,

résen van, ha kell, kérés nélkül menlevelet ad.

Ha egy gazella-imádkozósáska nősténynek nem sikerülne megtermékenyülve párosodnia,

megoldja a dolgot egyedül, reprodukálja magát.

A jövevények mindegyike nőnemű lesz,

azok természetes sokasodásával visszaáll a régi rend.