Lépcsőházi romantika – szemérem (2017)

Bár a kilencemeletes házban szinte sosem romlik el a lift, ettől függetlenül gyakran gyalogolok az utolsó és az első szint között. Az eltelt évtizedek

alatt alig-alig fordult elő számottevő emberi konfliktus az épületben. A házfelügyelő férje öblös hangján olykor beleordította fájdalmas férfipanaszát a lépcsőházba. Rég volt, fátylat rá.

A nagy változás évekkel ezelőtt kezdődött, amikor egy anyuka a két lánygyermekével ideköltözött. Tény és való, a harmincon túli elvált nő – állítólag – addig még egyetlen nap munkával sem járult hozzá az ország nemzeti össztermékéhez, és az is igaz, hogy idegrendszerileg nem a topkategóriába tartozik. Sajnos ez meglátszott az ijedt tekintetű gyerekeken is. Az apró jelek tanúsága szerint az anyai kéz meleg simogatását nem ismerhették. Két emelettel laknak felettünk, de többször is hallhattuk a lakásunkból – ráadásul nem is nyáron, nyitott ablaknál –, ahogy az éjszaka közepén ordítva ráront a gyerekekre. De térjünk vissza a jótékony csendbe burkolózott lépcsőházba.

Fentről lefelé tartva egyszer csak hallom, amint az édesanya a 10 év körüli nagyobbik lányára ráordít: „Te szopós kurva!” Azóta eltelt négy év. A minap az utcán álló kislány és az emeleti ablakból kinéző édesanya ekként beszélgettek egymással:

– Te köcsög, te ittál a tejből!

Mire a kislány kedves hangon:

– Igen, de elmostam a bögrét!

Egy emelettel lejjebb vagyunk már. A mostanra nagykorúvá vált fiú szülési nehézségek miatt kissé sérülten jött a világra: enyhén értelmi és mozgássérült. Nincs barátja, naphosszat egyedül cselleng az utcán vagy a játszótéren. Az anyja dolgozik, a fiúra az emeleti ablakból a nagyanyja vigyáz. Alapjában véve tisztelettudó a srác, de sokan bántják a sérültsége miatt. A folytonos megalázottság érzése előbb-utóbb bajt eredményezhet. Nem könyvelhet el sikereket a lányok terén sem, ami szintén egy feszítő, orvosolandó probléma. De ezúttal is térjünk vissza a lépcsőházba.

A lakásban a nagymama nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidja az unokáját, aki meglepő higgadtsággal magyarázza, hogy az nem úgy volt. A nyolcvanas matróna hajthatatlan, mint egy cséphadaró, csak hajtja a magáét. Egyszer csak elfogy a fiatalember türelme, és ráordít a nagyira:

– Akkor szopd le a faszomat! – ezzel feltépi az ajtót, és tajtékozva kirohan a folyosóra.