Megtagadta – Skatulya (Lengyelország)

Az észak-lengyelországi kikötőváros kényelmes felkeresését a magyar fapados új desztinációja tette lehetővé. Mivel történelmileg és földrajzilag is érdekes helyen fekszik Gdańsk, könnyen ráálltunk. A Lech Wałęsa légikikötő kijáratától a 210-es busz megállójáig kék sáv jelzést festettek fel a járdára. A járat, melynek hatvannyolc megállója van, a központi vasúti és buszpályaudvarig közlekedik. Bevett szokásunkká vált, hogy a belvárosban foglalunk szállást. Ezúttal a Milestone diákszállást választottuk. Két egymással párhuzamos, külön bejáratú, nyitható ablakú szoba, plusz előszoba konyhasarokkal, valamint saját fürdőszoba. A napi 50 eurót megérte.

Az első napra egy programot terveztünk: a közeli Szent Katalin-templomban 19 órától Chopin-koncert minden nap. Velünk együtt mintegy ötven külföldi foglalt helyet a hátsó traktusban, ahova a belépőjegy 20 euró. A pénztártól kezünkben egy jeggyel kerülhettünk beljebb. Húszas évein túl lévő kínai művésznő foglalt helyet a zongoraszéken. Egyórás koncertje inkább volt művészi elgondolású, mintsem dallamos melódiák füzére.

A repülőtértől a belvárosig tartó utazás ideje alatt világossá vált előttünk, hogy a közel félmilliós Gdańsk irigylésre méltó parkváros. A lakótelepi házakat tágas, harsogó zöld füves területek választják el egymástól. A négytíztizennégy emelet magas lakótelepeket pedig ligeterdő. A fonódó rendszerű tömegközlekedési járatok megállóiba széles járdákon juthatnak el a lakók. Nem egy villamosnak akár negyven megállója is lehet. A buszjegy a villamosjegy árának duplája.

Alkalmi utastájékoztató: Gdańskból Sopotba és Gdyniába leggyorsabb az SKM városi gyorsvasút. A belvárosból a városi strandra (Brzeźno strand) a 138-as busszal, Oliwa városnegyedbe a 15-ös villamossal érdemes utazni. A nyári szezonban a megnövekedett turistaforgalom miatt, Gdańsk, Sopot és Hel városai 2006-ban létrehozták a vízi villamosokat. A kompok három vonalon közlekednek. Érdekesség: az egész város tele hangos gyalogos közlekedési jelzőlámpával.

1980–81 között élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál dolgoztam. Az egyik szombati napra hatósági, édességipari termékekre vonatkozó kisebb áremelés volt előirányozva. Késő délelőtt lefújták. Ekkoriban a gdański Lenin Hajógyár munkásai tömegtüntetésekkel és kiterjedt sztrájkokkal nyomatékosították elégedetlenségüket. Az öntudatra ébredt munkásság ellen keményen fellépett a hatalmon lévő párt vezetője, Gomułka. A sortűz után többen vérbe fagyva maradtak az utcakövezeten. Lech Wałęsa vezetésével megalakult a Szolidaritás Szakszervezet. A villanyszerelőből a demokratikus ellenzék vezetőjévé váló fiatalember munkatársaival közösen léket ütött a szocializmus recsegőropogó bárkáján.

A Szolidaritás téren nézelődünk Katival. Velünk szemben az egykori Lenin Hajógyár felújított főbejárata. Talpunk alatt a régi időkből átmentett, erősen egyenetlen felületű bazaltkövezet. Közelben a meggyilkolt munkások előtt tisztelgő háromosztatú emlékmű: tíz emelet magas vasbetonkeresztek, tetejükben vasmacska. A másik oldalon több tucatnyi feketefehér és kevesebb színes fotó mesél a 45 éve lezajlott viharos eseményekről. Végigvettük a hiteles forrásokat, és megállapítottuk, igen, ez már történelem. Harmadik mementó az Európai Szolidaritás Központ. Külsejének rozsdás színezete a hajótest árnyalatára utal. Ötemeletes modern megjelenésű épület. Alsó szintje meglepetéssel szolgált: a kőpárkánnyal határolt, földdel feltöltött talajból több méter magas lombos fák, üde zöld bokrok és színes virágok szökkentek szárba. A zárt belső térben a továbbiakban gazdag kínálatú könyves standok. A kiállítóterek az emeleteken lettek kialakítva. Aki szét szeretne nézni ott is, belépőjegyet kell vásárolnia. A tetőteraszról rálátás nyílik az egykori hajógyár hatalmas területére. Nagyobb részén parkosított környezetben, modern lakó és irodaépületek. A régi munkacsarnokokat és az égimeszelő darukat a biztonság okán körbekerítették. Idővel sor kerül rájuk is.

Pár percre innen, keskenyebb csatorna. Partján sétálva szokatlan látvány fogadott bennünket: a csatorna felett, de a gátakon nyugodva, egy nagyjából négyzet alapú, többemeletes sátortetős épület ível át. Az előtte lévő táblára ez van írva: Malý Mlyn. A ház üresen áll. Hazatérve mibenlétének kiderítésére nyomozásba fogtunk. Az 1400-as években egy magtár épült itt, amelyet időnként átalakítottak. A második világháborút követően új épület került a helyére, jelenleg irodaház.

Világháborús Múzeum. Piros falú, üveglapokból kirakott, erősen jobbra dőlő épület. A nulladik szint az utcaszint. A mínusz egyes szinten kialakított bejárathoz az utcáról lépcsősor vezet le. Itt kapott helyet a konferenciaterem, mely teljesen üres térként jelent meg. A mínusz harmadik szinten hozták létre a szóban forgó kiállítást, de annyira fullasztó a levegőtlenség odalent, hogy többen is visszafordultak. Az épület egyik szintjén sincs lehetőség megpihenni, ablakot nyitni. Tetszetős külső megjelenése ellenére belülről egy ultramodern koporsó. A belváros és az óváros további megismerése helyett, a változatosság kedvéért, felszálltunk az érkező 10-es villamosra. Vele a végállomásig, az Új Kikötőig tartunk.

Elsődleges segítőnk a reptéren vásárolt turistatérkép, mely elsősorban a belvárosra fókuszál. Egy-két emelet magas családi házas környezetbe érkeztünk. Zöld és zöld mindenhol. Egymással beszélgető középkorú férfiakhoz fordultunk. A térképre mutatva, az 1894-ben átadott világítótorony felől érdeklődtünk tőlük. Odáig két kilométer az út. Az Új Kikötő mellett is elhaladtunk, de a zárt kerítés miatt jóformán semmit nem láthattunk belőle. Túljutva rajta, majd az öböl széle felé kanyarodva, hamarosan ott állhattunk a műemlék előtt. Keskeny, idő koptatta lépcső vezet fel a tetejére. Egymásra néztünk, és letettünk róla.

Másvalami került előtérbe. Közelben az öböl baltitengeri kijárata. Ennek ellenére érdeklődését a túlpart keltette fel a feleségemnek. Az utazások előtt elsősorban a Google Mapsból tájékozódik Kati, valamint aktuálissá váló fotók alapján készül fel vizuálisan. A kőemlékoszlop láttán ráismert a Westerplatte-félszigetre. Ám se híd, se átkelőhajó. Úszni pedig egyikünknek sem volt kedve. Másnap buszra szálltunk (ajánlott a 138-as, esetleg a 106-os).

Westerplatte-félsziget. 1939-ig Németország és Lengyelország határán fekvő, parányi lengyel katonai támaszpont. Nem militáris része közkedvelt tengeri fürdőhely, majd a világégést követően továbbra is az maradt. 1939. szeptember 1-jén, helyi idő szerint hajnali 4 óra 48 perckor a Schleswig-Holstein csatahajó váratlanul sortüzet nyitott a lengyel katonai tranzit raktárat védő helyőrségre. Ezzel kezdetét vette a második világháború. A lengyel alakulat 182 katonából, és 27 civil tartalékosból állt. Egy hétig ellenállt az elképesztő fegyverzetbeli és létszámbeli fölényben lévő támadásoknak. Wojciech Najsarek lengyel törzsőrmestert géppuskatűz ölte meg. A csata, és egyben a második világháború első áldozata lett. Minden egyes nap, amíg a Westerplatte kitartott, megalázó volt Hitler számára, aki dühöngött a késedelem miatt. Még javában ellenálltak a lengyel hazafiak, amikor a német hadsereg már Varsó közelében dübörgött. A náci fölény fokozatosan felemésztette az ellenállók erejét. Szeptember 7-én 9 óra 45 perckor a Westerplattén kitűzték a fehér zászlót. A lengyel rádiós tisztet Kazimierz Rasińskit, a németek kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték, mivel megtagadta a rádiókódok átadását. Megközelítőleg 3400 német katona vett részt az egyhetes hadműveletben, valamint több hadihajó, páncélozott katonai járművek, ötvennél több harci repülő és számtalan nehéztüzérségi üteg. A félsziget laktanyáinak és őrházainak romjai, valamint a bunkerek egy része máig fennmaradtak.

Szót kell ejteni a kőemlékoszlopról. A világítótoronytól úgy látta a sasélesszemű feleségem, hogy a műalkotáson emberarc látható. Amikor a félszigeten közeledtünk a dombocskán magasodó alkotáshoz, szintúgy. Közelről már teljesen más optikája lett. A kőoszlopon többek között két, deréktól felfelé ábrázolt férfialak vehető ki. Egyikük katona, a másik civil tartalékos.

Akkoriban és manapság is, a területre ligeterdőként kell gondolni. A partszakasz Balti-tenger felőli oldala mellett promenád húzódik. A sárga homokos partra nehézkes a lejutás, de többen is tartózkodnak odalent. A sós víz teljesen tiszta. A szeptember közepi napfürdőben többen is bemerészkedtek a lágy hullámok közé.

A szűken vett óvárosban három-négy emelet magas, skatulyából előhúzott megjelenésű, Hanza korabeli polgári házak. Homlokzatuk eltérő színű. A sátortető alatt lévő gipszstukkók is megkülönböztetik egymástól. A Długa utcán több figyelemreméltó épület, köztük az Uphagen-ház, amely egy valósághűen megőrzött 18. századi kereskedőház. Ma múzeum, amely bemutatja a korabeli gazdag polgári életet. Az Ulica Długa 71-es számú épület azon ritka házak közé tartozik, melyek épségben vészelték át a második világháborút. 15. századi díszítőelemek láthatók rajta. Akárhányszor megfordultunk a viszonylag szellős óvárosban, a kávézók és az éttermek kiülői zsúfolásig tele hangosan csevegő, nevetgélő vendéggel. Az utcákon korzózók többsége helybeli. Az egészet leghitelesebben a békebeli nyugalom jelzővel tudnám visszaadni.

Elvitathatatlan, leghangulatosabb része a lagúnák hálózata. Két hidat emelnék ki érdekességnek. Az egyik a 2017-ben átadott elforgatható gyalogos és kerékpáros híd, míg a közelében lévő másik híd felnyitható. A Sołdek második világháborús hajó belépőjeggyel látogatható. Fő vízi attrakciónak mégis a háromszintes kalózhajó számít. Három árbóckosárral, valamint csontvázzal, víz fölé kinyúló karral, továbbá rémes figurák csapatával megerősítve várja ifjú és idősebb utasait (18 euró). Egészen a világítótoronyig lehet eljutni vele, ott visszafordul. A legautentikusabb vízi alkalmatosság a tizenkét személy szállítására alkalmas, több évszázados fahajó. A körséta végén Art képkiállítás és értékesítés üzletébe tértünk be, mely ezúttal nem hozott lázba bennünket.