Mindenki jól jár vele

– Meg kellene írni ezt a történetet – vetette fel a porszívó.

A szőnyeg és a papucsok csak elhúzták a szájuk szélét.

– Ugyan, ki hinné el? – tamáskodtak.

– Akár elhiszik, akár nem, érdemes lenne megpróbálkozni vele – nyomult a porszívó.

– A realista típus csak nevetne rajta – érvelt a szőnyeg.

– A kevésbé realista meg minket nevetne ki – toldotta meg egyhangúan a két lábbeli.

– Látjátok, így legalább mindenki jól jár vele – vont mérleget a porszívó.

A történetet a könyvespolcról fülelő népmesegyűjtemény tanácsára végül mese formájában írták meg:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy porszívó, egy kétszer három méteres szőnyeg és egy pár papucs. A porszívó azon volt, hogy tisztán tartsa a szőnyeget, a pár papucs pedig azon, hogy minél többet taposhasson rajta. Ez a diszharmónia mégsem keltett viszályt közöttük. A papucsokba a lakás tulajdonosa bújtatta a lábát, a takarítás pedig hetente ismétlődő rituálévá vált. A megszokás nagy úr.

Történt egyszer, hogy bár a papucs továbbra is minden nap elláthatta a feladatát, a porszívó valamilyen rejtélyes okból használaton kívül került. A szőnyeg így nem tisztulhatott. Szóvá is tette a rátaposó papucsnak: vajon hova tűnhetett a porszívó? Délután megkapta a választ: továbbra is a megszokott helyén parkol a gardróbban. Idővel azonban a papucsnak is egyre kevesebb dolga akadt a lakásban. Mindhármuk helyzete kezdett reménytelenné válni.

– Mi a fene van a tulajjal? – tudakolta a gardróbból a porszívó.

– Egész nap döglik a kanapén – tudósított a papucs.

– Szerintem nem lát – lepte meg mindkettőjüket a szőnyeg.

– Honnan veszed?

– Tegnap leejtett valamit, és a tenyerével tapogatózva kereste rajtam.

– Még jó, hogy mi nem veszíthetjük el a látásunkat, hiszen nincs is szemünk – okoskodott a papucs.

– Attól még elég szarul érezheti magát – jegyezte meg a porszívó.

Teltek-múltak a napok, de nem történt változás. A trió tagjai kezdték elveszíteni a reményt.

– Valamit mégiscsak tennünk kellene a saját érdekünkben! – dobta be a szólabdát a porszívó.

– Én a teljes méretemmel támogatom a felvetést – válaszolta a szőnyeg.

– Mi pedig megpróbálunk utánajárni a dolognak – kontrázott a két papucs.

Eközben az ágyon hanyatt fekvő tulajdonos mozdulatlanul bámulta a plafont.

Váratlanul megszólalt a gondolatok átadására mindig kész könyvespolc:

– Sugalljátok neki, hogy a nyakába szakadt probléma megoldásának kulcsa hármótokban rejlik!

Zavar támadt az érintettek körében.

– Bennem? – hitetlenkedett a szőnyeg.

– Képes lennék én ilyesmire? – álmélkodott a porszívó.

– Mi csak egyszerű posztólelkek vagyunk – értetlenkedett a két papucs.

Mérgesen toppantott egyet a könyvespolc, mire a rajta lévő kötetekről vastag porfelhő szállt fel. Ez hatott.

– Elviselhetetlen ez a por! Ideje munkához látni!

– De nincs, aki kézbe vegye a feladatot – tanakodtak a tárgyak, és nem jutottak dűlőre.

Érezte a könyvespolc, hogy elkél a segítség. Kéréssel fordult a találós kérdések gyűjteményéhez, hogy állítson össze egyet az előállt helyzetre. Nem kellett sokáig várnia, hamarosan megtudta, mit kell a tulajdonos fejébe ültetnie: „Hogyan tudnám a szőnyeget kiporszívózni úgy, hogy egy szál pihe se maradjon rajta?”

Kisvártatva felállt a megvilágosodott tulaj. Előkapta a gardróbból a háztartási gépet, a két papuccsal széltében három egyenlő részre osztotta a szőnyeget, és határozott mozdulattal bekapcsolta a porszívót.