Nem semmi fickók – cserepes virág (Madeira)

A magyar fapados légitársaságtól, amennyiben a látássérült utas jegyvásárláskor egészségi állapotát bejelöli, úgy ő és kísérője ingyenes ülőhelyet kapnak. A két ülőhely nagy valószínűséggel a 36. sor a-b vagy az e-f helyekre fognak szólni. Az ablak mellett a jogosultnak kell helyet foglalnia, középen a kísérőnek. Mindezt azért jegyeztem meg, mert a c-helyen is ült valaki. Vele az út során nem beszélgettünk. Közelebbi kapcsolatba a funchali repülőtérről kijutás, és a buszra várakozás közben kerültünk vele. Lényeg, hogy ő taxit keresett. Aközben a városba menetrend szerint közlekedő busz megállójában várakoztunk. Odajött hozzánk és felajánlotta, hogy baráti alapon tartsunk vele. Az út végén a ránk eső részt ki szerette volna egyenlíteni a feleségem, de erről hallani sem akart a portugál férfi.

A Gabo Girao Skywalk nem más, mint az Atlanti-óceán fölé a sziklafalról 580 méter magasból kinyúló üvegaljú kilátóterasz. A fővárosból a külső végállomásra a 7-es busszal tartottunk. A régi építésű házak közül kimagaslottak a lakótelepekre jellemző, néhány épületből álló, szigetszerűen elhelyezkedő magas lakótömbök. Ezt a síkvidéki embernek csodaszámba menő környezetet többször is bejártuk, de erről később. A tömegközlekedést a Volvo buszok uralják: akár köhög a motor, akár nem, a fékrendszernek satunak kell lennie, és az is. Itt tapasztaltuk meg először, hogy egy sorban három plusz két ülés található. A háromüléses rész külső ülésének nincs karfája. Ez érthetetlen, mert a hajtűkanyarokkal tűzdelt utak következtében, könnyen padlón találhatja magát az utas. Lépjünk be a kilátó területére. Amikor megérkeztünk az üvegaljú kilátóhoz, amelyhez a szikla tetejéről pár lépcsőfok vezet le, ellentmondást nem tűrve megkért Kati, hogy előbb én lépjek rá, mert ha nem szakad le alattam, akkor őt is el fogja bírni. Nos, mi mást is tehettem volna, bevállaltam a nem létező kockázatot. Alattunk a mélyben a függőleges sziklafalnak csapódtak a hullámok. Milyen a kilátás? Nagyjából déli irányból tárul elénk az óceán. Akinek még a sasénál is élesebb a szeme, az a 400 km-re lévő Kanári-szigeteket is láthatná. Kelet felé tekintve 500 km-re Marokkó partjai tűnnének fel. Gyalogosan indultunk vissza a főváros felé.

Az aszfaltról levadára váltottunk. Teljes hosszúságuk közel 1400 km. Kőből megépített fedetlen csatornák rendszere, melyeket régen a cukornádültetvények öntözésére építettek. Napjainkban elsősorban a banánültetvények vízellátását segíti elő. A hegyekről összegyűjtik a csapadékot és a fölösleget levezetik az óceánba. Szélükben változatos szélességű karbantartó út, amely egyben turistacsapás is. Több száz lépcső várt ránk hosszan elnyúlóan, rámpákkal megszakítva. Burgonyával és újhagymával beültetett kiskerti teraszok tűntek fel a banánfák alig létező árnyékában. A lepedőnyi telkeket földszintes lakóingatlanok váltották. A portákról békés kutyák szemeztek velünk, míg acsarkodó fajtársaik keményen megugattak. Hogy az általunk járt levada iránya nagyjából követi az országutat, arra abból következtethettünk, hogy néhány helybeli, kezükben tömött szatyrokkal kapaszkodott felfelé a lépcsőn. Mivel Madeira lényegében síkmentes területnek tekinthető, ezért a helyieknek legalább egyszer ki kell sakkozniuk, hogy melyik buszmegállótól könnyebb a megvásárolt áruféleséget hazacipelni.

A sziklák, amelyek közrefogták a levadát, tele szebbnél szebb kaktusszal, pálmafával, valamint fehér, sárga, piros és lila színekben virágzó növényekkel. Mint látnivaló, szépszép, de itt élni, ahhoz ide kell születni. A lábamat váratlanul erősen megviselte a lépcsőzés. Az országúthoz megérkezve megkönnyebbülten vettem tudomásul a vegyes üzemeltetésű kereskedelmi egységet: élelmiszerbolt és hörpintő.

A tágabb és szűkebb természeti környezet lebilincselő. Az aszfaltcsík, amely elvezetett mellette, a 7-es járat útvonala. Mégis olybá tűnt, mintha huszadrangú bekötőút lenne. A megállóhelyet nem jelezte semmi sem. Az italbolt nem létező bejárata előtt keresztben, az élet kolbászfalatjának javát már megevett, kékes árnyalatú szemű kutya hasalt. Az előtte lévő tálba húsos ételt tett a kocsmáros hölgy. A korántsem karcsú derekú páráról kiderítette Kati, hogy egyik szemére sem lát. A kocsmaszolgáltatást vettük igény-be. Négy nyugdíjas verte a blattot. Letelepedtünk a közelükben. Régen esett jól megpihenni ennyire. Frissítőnek kólát vásároltunk. Szokásommá vált külföldön, hogy mindenhol megkóstolom. Itthon egyre ritkábban, mert pocsék. A hetvenes években a két kólafajta íze karakteresen eltért egymástól, és kiváló minőségűek voltak. Hozzá képest a maiak löttyök. Külföldön eddig a hazainál csak jobb minőségűre találtam, de azok is jellegtelenek, könnyen felejthetők.

Fájó lábam miatt nem egykönnyen álltam talpra, mégis gyalogosan folytattuk. Testközelből szembesülhettem az utak szerteágazó kavalkádjával. Itt aztán valóban képben kell lenni minden egyes kanyarral. Zsákutcába tévedtünk. Takaros családi házak között nézelődhettünk. A nyitott ablakon át pengetéssel kísért ének szűrődött ki. A közutat és a zsákutcát mély, sűrű növényzettel fedett nyiladék választotta ketté. Visszafordultunk. Hullámvasútszerű nyomvonalon törtünk előre. Mivel az eltévedést másodszorra nem kockáztathattuk meg, ezért kétszer is útba igazítást kértünk.

Camara de Lobosba az országút szélében haladva megismerhettük a gyalogos közlekedés veszélyét. Hajtűkanyar következett. A külső íven haladtunk. A hátunk mögül és szemből is személygépkocsi közeledett. Hármas találkozás lett belőle. A szemből érkező jármű előttem párcentiméterrel állt meg. A helyi úrvezetők csontra tisztában vannak a járműveik és a saját képességeikkel. Csak elvétve fordulhat elő, hogy két madeirai egymással karambolozzon. A helyi útviszonyok az anyatejjel együtt ivódhatnak zsigereikbe. Jól tettük, hogy gyalog keltünk útra.

Egykori halászfaluban kötöttünk ki. A helybeliek már csak elmesélésből ismerhetik az ősrégi mesterség csínját-bínját. Két fő érdekessége van a miniatűr településnek. Alacsony szikla lapos tetején találtunk rá az 1419-ben elsőként partra szálló portugálok hajójának élethű mására. A fedélzet felépítménye az árbóccal együtt hiányzott róla. Elképzeléséhez adaléknak, hogy a hajótest fenékborítása és a fedélzet korlátjának teteje közötti távolság két és fél méter. A kontinentális Európától körülbelül 700 kilométerre akár 35 méter magas hullámhegyek tetején lavíroztak vele. Nem semmi fickók lehettek a korabeli hajósok, de előttük ezer évekkel más népek fiai is szelték a habokat, például a Földközi-tengeren.

A másik említésre méltó momentum a Churchill-öböl. Nevét az ellentmondásos angol politikusról kapta, aki 1950-től gyakran megfordult itt, nem mint politikus, hanem mint műkedvelő festő. Kedvenc alkotóhelye volt a parányi öböl. Milyen a környezet? Bal oldalt függőlegesen alászakadó zöld sziklafal. A zavaros vizű öböl partján óceánra nyíló erkélyű apartmanok. Négy étterem áll rendelkezésre. Miközben élvezik az ízek harmóniáját, és kortyolnak egyet a vendégek, aközben fél szemmel rápillanthatnak Churchill közel életnagyságú szobrára. Mi pedig felhagyva a bakancskoptatással, elindultunk a buszmegálló felé.