Nyomtalanul eltűntek – egybeterelt nyáj (Barcelona)

Soksok évvel ezelőtt, a körutazás alkalmával a Sagrada Família körbejárására félórát kaptak az utasok. Gaudí építészeti remekéről ekkor szerzett tudomást a feleségem. Első látásra beleszerelmesedett. Hazatérve, a mester életéről és munkásságáról szóló, fotóval gazdagon illusztrált kötetet vásárolt. Ez az utunk alapvetően a régóta dédelgetett újratalálkozásról szólt.

Barcelonát az 1992-es nyári olimpia, illetve Freddie Mercury közismert Barcelona című dala tette fel a világ térképére. A 19. század gyermeke volt Antoni Gaudí. Későbbi hírnevét megalapozta a szegényeket és gazdagokat egyaránt tárt kapukkal váró újszerű templom építészeti ötlete és kivitelezése, amely egy gazdag helyi könyvkereskedőnek köszönhető.

Mire a katalán nagyváros repülőteréről a Spanyol térre felszíni közlekedéssel megérkezik a turista, nagyjából képbe kerül a város építészetének közelmúltjával és jelenével. A lakótelepi teraszos házakat az eltérő szín, forma és méretgazdagság jellemzi. A nyúlánk szálloda tetején gombakalapra emlékeztető forma, mintha az épület lenne a szára. A belváros rácshálózatú utcaszerkezetében a 19. század végét és a 20. század elejét megidéző, páremeletes lakóházak környezete. A Spanyol tértől kezdődő Aragó út kétszer kétsávos. Közepén széles sétány padokkal, pálmafákkal. Jobboldalában szervizút osztja tovább a teret. Érdekessége, hogy a kétszer két sáv egyirányú forgalmat bonyolít le. Máshol ugyanilyen feltételek mellett a kétszer két sávon ellenirányú forgalom haladt. Ezek a megoldások részét képezhetik a gördülékeny városi forgalomszervezésnek. A járdák szélében négyemeletes, kifogástalan frontú épületek. A külső oromzatokon faspaletta, gipszstukkó. A kapubejáró lépcsőházi része márvánnyal borított, Az emeletre felvezető lépcsősor keskeny. Az ingatlanok belső falvastagsága papírvékonyságú.

Térjünk vissza a közterületre. A mellékutcák parkosítottak. A lakóépületek és a környezet rendezett. A mellékutcákon átvezető zebrához, előbb a főútvonalról a mellékutcába kell betérni, és csak tíz métert követően érkezünk meg a kijelölt gyalogos átkelőhöz. Felfestése eltér a nálunk megszokott zebracsíktól, mert a telibe festett sávok helyett a kijelölt gyalogosátkelő két szélét négyzet alakú ábrák jelzik. Rákanyarodtunk a főútvonalra. A gazdasági nehézségekről csupán egy-két bezárt üzlethelyiség árulkodott, meg az előttük lebatyuzott hajléktalancsapatok. Feltűnően sok az élelmiszerüzlet. Napközben kongnak az ürességtől. A túlnyomórészt pakisztáni tulajdonosok által üzemeltetett egységek jellemzően éjjelnappal nyitva tartanak. Számos üzletről ránézésre nem derül ki, hogy mivel áll a fogyasztó rendelkezésére. A kirakatüveg mögött a számítógép előtt ülő munkatárs látványán túl semmi más nem utal a tevékenységre.

A város legemblematikusabb része a Spanyol tér és környezete. Rajta két négyszögletes vörös oszlop mered az ég felé. Ennél is látványosabb a körforgalom közepén, a szoborkompozíciókkal gazdagon díszített óriási kör alakú szökőkút. Márciustól köpi a vizet, ősz végétől téli álmot alszik. A tér körül középületek. Adja magát a piros színű Aréna bevásárlóközpont. Negyedik emeletére külső üveglifttel lehet feljutni. Fentről körpanoráma nyílik a tágabb városi környezetre és a közelben magasodó Montjuic-hegyre. A 185 méter magas domb kulturális sport és szabadidőközpont. Nevesített és névtelen botanikus kertek szakaszolják. Elejében a most száraz szökőkút, az ókori világot megidéző oszlopokkal. A Spanyol tér felől meredek lépcsősoron tartunk felfelé. Alkalomszerűen mozgólépcső váltja. Múzeumok, színház, uszoda és olimpiai stadion, az emblematikussá vált szoborjelképpel – az épített környezet. A domb tetejéről rálátás nyílik a tengerre is. Akinek fáj a lába vagy csak simán lusta, a városban felpattanhat az 55-ös buszra.

Ha már szóba hoztam a belvárost, rögzítsünk pillanat-képet. Vajon kinek ne lenne elvárása a Katalónia térrel szemben? Addig nem is volt bajunk vele, amíg az egymást félóránként menetrendszerűen váltó utcazenészekre összpontosítottunk. Utána viszont elképedtünk a galambszaros utcák, terek, padok, köztéri szobrok és az elhanyagolt zöldterület láttán. Nem véletlenül alakult így az utcakép. A téren galambokat etető kamaszok csoportja. Fejükön, vállukon madarak billegtek. A teret körbe vevő középületek és az utcakövezet méltó a helyhez.

Szállásunk majdnem félúton helyezkedett el a Spanyol tér és a Marina utca között, ahol az Aragó útról a 433-as házszám után balra vettük az irányt. Pár utcasarkot követően megérkeztünk a Sagrada Família elé. Ezt a területet az 1800-as évek második felében csóró emberek lakták. Mint a bevezetőben említettem, az egyik jómódú katalán könyvkereskedőnek ötlött eszébe, hogy szegények és gazdagok számára egyaránt igénybe vehető templomot kellene emelni. Alapítványa révén kéthektáros területet vásárolt, ahol 1882-ben lerakták a Sagrada alapkövét. Egy évre rá Gaudí lett a főépítész.

1891-ben elkezdődött a keleti szárny építése. A 90×60 méter alapterületű templom – jelenlegi legmagasabb tornya 138 méter – jelenleg is épül, és messze áll a befejezéstől. Aljában altemplom kriptával, amelyben barna márványlap alatt örök álmát alussza a mester. Aki be szeretne jutni ide, annak lehetősége nyílik a 9 órai spanyol, a 10 órai angol és a 20 órai katalán nyelvű mise felkeresésekor. Mi is így kerültünk be az utolsó nap délelőttjén. Az altemplomba száz fő férhet be, feleannyian lehettünk. Fiatal japán párral alkottuk a külföldiek jelképes szekcióját. A ceremóniát öt fős papi alakulat vitte végbe. Tehát a bazilika utcaszintjén altemplom kriptával, felette hatalmas oszlopcsarnok, ahonnan az üvegpadlózaton át lelátni az imapadokra.

Eddig kilenc torony készült el, amely fele a végső számnak. Ezek egy részének építése folyamatban van. Közülük 170 méterével a Krisztust jelképező lesz a legmagasabb. A tizennyolc torony szimbolizálja: a 12 apostolt, a 4 evangélistát, Szűz Máriát és Jézust. Aki nem látta még az organikus építészet remekét, ideérkezésekor nagy valószínűséggel meglepi és rabul ejti. Mit láthat a magunkfajta rácsodálkozó? Égbetörő kecses tornyokat és néhányat az épülőfélben lévő jelképek közül. A régi tornyok megsötétedtek. A százévesnél idősebb fehér kő barnás tónusú. A tornyokon homorú mélyedések, amelyek kis méretű kagylódíszítéssel zárulnak. Szabálytalan vonalakkal díszítettek. Az új tornyok visszafogottabbak. Kehelyszerűen szétnyílnak és benne gúlaszerűen felrakott lila, sárga és zöld gömbök. Nincs szoborfaragás rajtuk.

Jelenleg tizenegy kapu fogadja az épületbe belépő látogatót. Mindegyiknek saját elnevezése van például: születés kapuja, szenvedés kapuja, feltámadás kapuja. A főbejáratnak tekinthető kapu felett kőből faragott, zöldre mázolt ciprusfa, rajta fehér galambfaragások. Minden torony és bejárati homlokzat szobrokkal élénkített, amelyek arcosak vagy arctalanok. Csak szabálytalan mértani alakzatok fordulnak elő rajtuk. Többek között: ablakok, szobrok, gömböcskék, kígyó és gyík, valamint vasúti sínből készített keresztre feszített, Krisztust szimbolizáló sematikus alak. Arcát a fejéről lelógó lepel takarja el.

Az újabb építésű tornyok világos köve a régiek közül kiviláglik, azoknál kevésbé díszesek. Szabályos és nem szabályos geometriai formák világa. Hat új torony mutatja magát. Tetejük kehelyszerűen szétnyílik. Gúlaszerűen elhelyezkedő gömböket fogadnak magukba: narancssárga, lila, sárga színűek. Hatásuk meseszerű. Mind ebbe hosszasan lehet elmerülni. Százak bámészkodnak körülötte. Egész és félórakor a toronyóra kondulása hangjátékkal jelzi az idő múlását. A városnéző busznak itt is van megállója.

A Sagrada Família 2010 óta bazilika. Elkészülte után a világ legnagyobb ilyen épülete lesz. 2006-tól Spanyolország leglátogatottabb épített emléke, megelőzve a granadai Alhambrát és a madridi Pradot. Akkoriban évi 2,4 millió jegyet értékesítettek. A bazilika továbbépítése jegybevételekből és támogatásokból valósul meg. Évente 22 millió euró áll a munkálatok folytatására. A konzervatív keresztények és a japánok a fő mecénások. A bazilika előtt nem véletlenül lehettünk szemtanúi a japán fiatalok esküvői fotózásának, és a kimonóban mosolygó japán leánycsapatnak.

Nem állt szándékunkban az FC Barcelona intézményeinek felkeresése, de mivel hazafelé tartva utunkba esett a közkedvelt katalán futballcsapat látogatóközpontja, bementünk szétnézni. Az emeleten plakátkiállítás mesélt a múltról. Közöttük három magyar vonatkozású is akadt: Kocsis Sándor, Újpesti Dosza (Újpesti Dózsa) és Budapest MTK plakátok révén. A földszinten Bajnokok Ligája serleg Johan Cruijff edzősége idejéből.

A másik látnivalóra az utcán találtunk rá. A szállás szimpla ablakán keresztül szokatlan zaj szűrődött be a szobába. Rajta kitekintve meglepve tapasztalhattuk, az Európa szerte folyó traktoros tüntetés elérte a katalán nagyvárost is. A kétszer kétsávos főút dugig telt a digitális vezérlésű mezőgazdasági járművekkel. Összehangolt hangjelzésükkel és dübögő motorjukkal felforgatták a békés város rendjét. Fél óra elteltével a kormány mögül lemásztak a gazdák és nyomtalanul eltűntek. Spanyol és idegen egyaránt lelkesen fotózott. 22-kor hazaindult a bürokrácia és a rájuk rótt terhek miatt tiltakozó gazdák serege.