Pénzjegynyomda vagy mi – örökbecsű (2013)

Véget ért a zajos fővárostól való elszakadás egyhetes idillje. A megyeszékhelyen vonatot váltottunk. A fülkében rajtunk kívül még egy fiatalember utazott, aki egy budapesti építőipari cégnél dolgozott. Szemét egy zenész cigány család szép szemű lányán felejtette. Elmondása szerint a család kőkeményen fogta a nagykorúság határán lévő tündérkét, és az udvarlásról csakis az etikett szabályai szerint lehetett szó. A szerelemért azonban sok mindenre képes az ember.

Utastársunk egykor egy olyan magyar párt veretes tagja volt, amelynek harci zászlaja éppen az előbbi népcsoport tagjai ellen lengedezett. A szerelemre lobbanás óta a fiatalember „kikeresztelkedett” a pártból, és ma már teljesen másként látja a dolgokat. Az életről vallott újsütetű elgondolásai miatt egyre

szimpatikusabbá vált számunkra. Ám a pénz nagy úr. Váratlanul szóba hozta, milyen jó is annak, akinek pénzjegynyomdája van, mert az annyi pénzt nyomtat magának, amennyire éppen szüksége van!