Rúgás – változnak az idők (2022)

A lakótelepi házba költözés idején, 1963-ban ugyanannyi éves voltam, mint az a kisfiú, akiről szó lesz. Édesanyja apró termetű, de atomreaktor-mennyiségű energia munkálkodik benne. A férje kenyérre kenhető. Családi perpatvarkor a volán mögött ülő férfira úgy rávágta az ajtót, hogy a másik oldalon lévő ajtó kis híján kiesett. A családalapítási terv végeredménye egy az apjáról fénymásolt baba lett. A kis mukit az anyja a lehető legvagányabbul öltözteti, a szemét a világ összes kincséért sem venné le róla. Így ha az öcskös túllépi a viselkedés íratlan szabályait, nem marad el a dörgedelemmel alátámasztott okítás.

A lépcsőházban nagy játékban volt a kisfiú és a feleségem, csak úgy zengett a kapualj. Az anyuka szeme ragyogott a büszkeségtől. Ám egyszer mindennek vége szakad. Könnyen érthető, hogy a játék végét nehezen vette tudomásul a kisfiú, és a liftbe belépve annak oldalába macsósan belerúgott – kapott is érte az anyjától.

Egyik nap hatalmas újsággal (friss hírrel) tért haza a feleségem. Mint kiderült, az óvodás fiúnak már nem kell a lift oldalát rúgnia, mert időközben a kerületi futballcsapat megkerülhetetlen tagja lett. Mint az édesanyja elmondta, szófogadó az edzéseken, és imádja kergetni a labdát.