Sikeressége két másodpercen múlott – füttyögő (Törökország)

Az 1970-es években Anatólia tengerparti sávjában kamionok ezrei gördültek a Közel-Kelet felé. A kisgyerekek váratlanul a járműszerelvények elé ugrottak, hogy a sofőröket megállásra kényszerítve édességet, rágógumit kunyeráljanak. Hiába fékezett egyikük, a tragédiát nem kerülhette el. Segítségnyújtás céljából kiszállt a járműből, agyonverték a falusiak. Az eset után a csendőrség a kamionosoknak megtiltotta a közúton történő megállást. Csak az arra kijelölt, fegyveresek által őrzött parkolóban tehették. Amennyiben útközben esemény történt, az első ellenőrzőponton jelenteni kellett.

Azóta nagyot fordult a helyzet. A katonai junta végétől kezdődően 1980 óta országszerte ezerszámra megjelentek az építőiparban használt daruk. Az évezredforduló táján egy rohamosan fejlődő országról számolhattak be a turisták. A diktatúra óta megduplázódott a lakosok száma. Jelenleg nyolcvanötmillió. Körutazásunk során Isztambultól Ankarán és Antalján át Isztambulig 3600 kilométer hosszan nyugat-európai színvonalú autópályákat, településeket és tengerparti üdülőkomplexumokat láthattunk a feleségemmel. Az országutak ellentétes irányú sávjait kertészek által virágokkal teleültetett, gondozott leanderekkel és fákkal gazdagított, széles, öntözött zöldfelületek osztják ketté. A települések lakóházai közelében az anatóliai lankák déli lejtésű oldalain kiterjedt napelemparkok. A közepes vagy nagyvárosok lakótelepei között tömérdek dús vegetációjú közpark. A kényelmes padok felett napárnyékoló. Nem hiányoznak a kondi gépek sem. Irigylésre méltó.

A közelmúltban Kelet-Anatóliában járt utastársaink ugyanilyen szintű fejlődésről számoltak be. Eldobott szeméttel az ismerkedés szintjén sem találkozni. Végeláthatatlannak tűnő utunk során csak egy felüljáróoszlopon fordult elő graffiti. Akit ilyen önmegvalósító absztrakt művészeti alkotás elkövetésén kapnak, fél évre bevágják a dutyiba.

Vallásukból adódóan az utcán változatos színű fejkendőt viselnek a nők. Kevesebbjük eltakarja az arcát, de fejkendő nélküli lányokkal és anyákkal is találkoztunk. Essen szó a legtöbb országban problémás köztéri mosdókról. Több tucatban megfordultunk Katival. A patikatisztaságú helyiségekben orrunkat sehol nem csavarta szag. Mindenhol volt vécépapír és folyékony szappan. Nyilvános helyen a szolgáltatásért nem kell fizetni. Elővigyázatosságból érdemes palackozott vizet fogyasztani. Jobb félni, mintsem illemhelyért imádkozni.

A törökországi fejlődés ütemére álljon itt egy eklatáns példa. Két év alatt készült el az új isztambuli nemzetközi repülőtér. Három műszakban hatvanezer ember építette. Jelenleg is tart a bővítése. Pár év múlva a világ legforgalmasabb légikikötőjévé válik. Évente százmillió utas fogadására lesz alkalmas.

A köztársaság kikiáltását követően a katonailag nehezen védhető Konstantinápoly helyett 1923 óta az ország középső részén lévő Ankara az új főváros. Lakosainak száma nyolcmillió. A körutazás kezdetekor a parlament ellen robbantásos merényletet hiúsítottak meg. Napjaink politikai szösszenete után tekintsünk vissza a gazdag emlékű múltra. Az ankarai Anatóliai Kultúrák Múzeuma régi mecsetből lett kialakítva. Kertjében 7,5 méter magas obeliszk tör az ég felé. A történelmi falak között időrendi sorrendben ismerkedhettünk meg a tárgyi emlékekkel. Néhány különlegesség közülük. Kelet-Törökországban található a Göbekli Tepe régészeti terület. Jelenlegi ismeretünk szerint az emberiség legrégebb óta emelt építményei láthatóak ott. Az őslelet a vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytató eleink korából származik. Korát 12 500 évre becsülik. A világ legelső kétszintes épületeinek maradványaira is Anatóliában találtak. Fagerendák képezték az emeletek alapjait. Ezen a tájon fordult elő első ízben, mégpedig időszámítás előtt VII. században, hogy a lüd nép pénzének értéke nem a pénz valós értékén alapult, hanem az ország (Lüdia) gazdasági erején és hitelességén. A hettiták birodalma évszázadokat ölelt át. Jelentősége meghatározó fontosságú Anatólia történetében. Évekkel ezelőtt még igen, de látogatásunkkor már nem találkozhattunk azzal az ezüsttáblába vésett, ékírásos szerződéssel, amelyet III. Hattusilis hettita király II. Ramszesz egyiptomi fáraóval kötött. Ezt tartják az emberiség első fennmaradt békeszerződésének. Isztambulban tekinthető meg. A Hettita-birodalom a tengeri népek támadásainak következtében összeomlott.

Következő állomásunk Hattuszasz. Az egykori Hettita-birodalom fővárosa, amely a mai Bogazkale közelében található. A régészeti területen lévő építményeket időszámítás előtt XIV–XIII. században emelték. Hegyes-völgyes, vízfolyásokkal tagolt területen ősi település romjaira építkeztek. A vaskorban Anatólia középső részén éltek a harci kocsisaikról híres hettiták. Magukat az ezer isten népének vallották. Fő istenségük Teszub viharisten volt. Elsőnek a kőfaragásos sziklaszentély falat tekinthettük meg. A nem vagy alig látható domborulatait csak a képzelőerő fokozhatta élménnyé. Emelkedőn busszal felkapaszkodva az oroszlános kapu előtt állunk. A viszonylag kopár fennsíkon régen a növényzetben és prédában gazdag tájon párducok, oroszlánok vadásztak. Magas tornyokkal tagolt fal védte a felsőváros déli oldalát, ahol három kapu magasodott: az Oroszlános kapu, a Király kapuja és a Szfinxek kapuja. A sziklába vésett oroszlán fogatlanságát abból vezette le az idegenvezető, hogy barátságos állatnak tartották a helybeliek – ekkor eszembe jutottak a Lánchíd kőoroszlánjai. Arról nem szólt a fáma, hogy az agyagba, valamint a kőbevésett hattuszaszi ékírások és hieroglif írások foglalkoztak-e az oroszlánkérdéssel?

Nevsehir. A nap végén a szálloda környékével ismerkedtünk Katival. A milliós város parkjai és játszóterei irigylésre méltóak. A főútvonaltól egy sarokkal beljebb találtunk rá a város központi mecsetjére. Környezete, mint a mese. Itt sikerült elsőnek a törökországi müezzin imára hívó énekét rögzíteni. Sikeressége két másodpercen múlott – ez is egy élmény.

Egész napos kappadókiai programsorozat vette kezdetét. Ez a tájegység attól különleges, hogy az idők folyamán különböző anyagú lávarétegek rakódtak egymásra. Keménységük eltérő. Ezt követően évmilliók alatt végezte dolgát az erózió. A puhább rétegeket kimosta, a keményebbek megmaradtak. Ettől a természetátalakító munkától elképesztően egyedi táj kerekedett. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy a természetnél nincs jelentősebb alkotóművész. Réges-régi kitöréseikért három tűzhányót illet dicséret. A lávák meghatározó tartalma a laza szerkezetű tufa. Nem csak az ezerarcú időjárás bánt el könnyedén vele, hanem az ember teremtőkeze is.

Négy helyet fogunk felkeresni. Kappadókiában a legismertebb földalatti város Derinkuyu. Előzetes adatgyűjtésem alapján nagyon sokat vártam a 35 méter mélységig terjedő barlangvárostól, de őszintén be kell vallanom, óriási csalódást okozott. Akár tizenhatezer ember és állatok (ló, szarvasmarha, juh, lábas jószágok) 3-12 hónapra való befogadására alkalmas, gigantikus építményben gondolkodtam. Bár csak a fele, nyolc emelet mélységben volt bejárható, valamint sok oldalelágazását a beomlás veszélye miatt befalazták, de az egészet inkább egy szűköcske alacsony lejt aknához tudnám hasonlítani, mintsem egy földalatti gigaváros labirintusszerű utcaszerkezetéhez. Igazi érdekességnek egy szellőzőaknához volt szerencsénk, mely még manapság is tökéletesen működik. Ezek olyan egybefüggő rendszert alkottak, melyeket szükség esetén könnyen és gyorsan lehetett szakaszolni. A kürtő kijárati nyílása dús növényzettel fedett, nehezen megközelíthető magaslati helyen lett kialakítva. Az állatokat az első szinten tartották. Onnan lehetett a trágyát legkönnyebben eltávolítani. A föld alatt kocsma és imahely biztosította a mindennapi szokások gyakorlását. A temetkezési helyet a legalsó szinten jelölték ki. Miért nem tudták a keresztényeket a túlerőben lévő hódítók kifüstölni? A földalatti városba való bejutást csak a belülről nyitható, hatszáz kilós malomkerék nagyságú kőkorszaki ajtó zárta el. Odáig csak az egy személy szélességű, derékban előre hajolva testhelyzetben járható, tíz méter hosszú alagúton át lehetett eljutni. Az ajtó mögötti széles térben egyszerre több katona is őrködhetett. Ilyenképpen kizárhatóvá tették a behatolás lehetőségét. A veszély elmúltával visszatértek eredeti lakókörnyezetükbe a keresztények.

Nem kellett sokat utazni a következő helyig. Igazi különlegesség a két-három emelet magasságú, felfelé kissé beszűkülő, találóan tündérkéménynek nevezett tufaképződmény. Némelyik tetején bazaltból gombakalapra emlékeztető sapka. Oka, hogy azon a helyen a földréteg nagy keménységű követ is tartalmazott. A magasba törő formák belül üregesek. Ennek okára sajnos nem kérdeztem rá. A tündérkéményekben bérelhető lakótereket alakítottak ki.

Következzen a harmadik látnivaló. A Zelve-völgyben a korai kereszténység idejében készült sziklatemplomokat, kolostorokat és barlanglakásokat lehet felkeresni. A kápolnákban VIII–XIII. századi primitív freskók. Sziklákba vájt kamrákban éltek a szerzetesek. Hogy betevő falatjuk legyen, földműveléssel is kellett foglalkozniuk. A sziklás talajon ez nem volt egyszerű kihívás. A Galambok völgyének nevezett területen galambokat tenyésztettek, és ezek guanóját használták trágyaként a sovány földek feljavítására – a szárnyasoknak kis fészkeket vájtak a sziklafalakba. Felkerestük a ma már néptelen falu fölött sziklába vájt templomot, ahol tiltották a falfestmények fotózását. Ezután a főutcán egy nagyobb lapos kövön helyet foglaltam. Kati pedig nagyjából körbevágtázta a közel két kilométer hosszú, a XX. század közepén még lakott területet.

Legvégül a Templomok völgye. Ami 1600 évvel ezelőtt templomnak számított, az manapság inkább kápolna. A Templomok völgye pedig igaz úgy, hogy a völgyből lépcsőkön jó magasra fel kell gyalogolni, hogy a fél tucat szenthelyet felkereshessük. A belső falakon a freskók annyira megkoptak, hogy tilos a fotózás. Az oszmán időkben az épületek funkciót váltottak, de a történelem viharait épségben túlélték. Az ókorban fontos tudásközpontnak számított. Itt folyt a bibliaoktatás és a szövegmagyarázat is. Régisége és épsége miatt érdemes a számtalan lépcsőt bevállalni, mert a tömeg ellenére is valamit megérezhetünk a IV. század világából.