Szabálytalan – a belőle fakadó élettapasztalat (1968)

Az első barátommal épphogy alulról súroltuk a tízéves kort. Ekkor lett egy örökhajtós bringám háromszáz forintért, de alig néhány napig tekerhettem. Történt ugyanis, hogy a lakótelepen, az úttest 180 fokos, balra ívelő kanyarjában úgy hajtottam be, hogy az előttem haladó autót balról előztem, miközben szemből egy másik érkezett. Épp a két jármű közé ékelődtem. Nem csoda, hogy miután elmúlt a veszély, leszálltam a bicikliről, és remegő lábakkal hazatoltam. Nem én kértem a drótszamár eladását: miután otthon elmeséltem az esetet a szüleimnek, másnap a kocsitárolóban már csak a hűlt helyét találtam.

Imi barátom is kapott egy bringát a szüleitől, és az egyik alkalommal felültem a hátsó csomagtartóra. A Dagály utcában a Váci út felé karikáztunk – hol máshol? Amint megérkeztünk a főút közelébe, valamiért megbillent a bicikli, én pedig reflexszerűen letettem a jobb talpamat. Eközben előre, a forgalmas főút felé néztem.

A villamosvágányokon keresztben egy kisteherautó várakozott, amelynek a hátulját láttam. Az Árpád híd felől, jobbról egy motoros érkezett. Arra lettem figyelmes, hogy a kétkerekű vezetője felkiált, félkörívben felrepül a levegőbe, majd a járda szélénél az úttestre vágódik. Gyorsan odasiettünk a sérülthöz, akit a hamarosan kiérkező mentőautó nyílt combcsonttöréssel szállított kórházba. A teherautó eleje enyhén belelógott a főút belső sávjába, a figyelmetlen motoros valószínűleg az első lökhárítójának ütközhetett.