Szájhagyomány útján – kapirgálás (2016)

A fiatal pár vidéken kezdte a pénz összekapirgálását. Szorgalmasak voltak. Egyikük annyira, hogy valamelyik következő nyarat egy hűvös klímájú műintézmény zárkájában tölthette. Visszavárta az asszony. A pénz mindenhatósága lett a férfi istene. Ez visszahatott az érzelmi alapon induló kétfős, de idővel négy főre bővült családi vállalkozás belső életére. Mire a fiúk nagykorúvá váltak, szép sorjában elhagyták a családi fészket. Legvégül a feleség is a távozás hímes mezejére lépett. A férfi tovább építgette vállalatbirodalmát. Ha kellett, üzletet kötött, ha szükségét érezte, a raktárban együtt gürizett a melósokkal. Tette ezt jóval a nyugdíjas koron túl is.

A kereket oldott testvérpár közös vállalkozásban is kereste a kenyérre valót. Jó üzleti érzékkel lettek felmálházva otthonról. Szépen gyarapodtak, igaz, ez a változás a külső szemlélődő számára csak az idősebb fiú esetében vált szembetűnővé. A másik fiú csendesen csordogáltatta tovább magányos, egyhangú életét. Semmi fényűzés, semmi úri muri. Kinézete alapján egy lány szeme sem akadhatott meg rajta. Élt-halt a tőzsdézésért.

A másik fiatal párhoz háromszor kelepelt be a gólya. Nagy választék nem volt, a kéménybe mindháromszor egy-egy leánygyermeket pottyantott. Az apuka itt is jól menő vállalkozást vitt. A három lány közül a legidősebb felnőve az ő cégéhez került felsőfokú szakmai végzettséggel. A hugik nem törték össze magukat a tankönyv fölé görnyedésben. Életük megalapozására és a további stabil háttér biztosítására szemük előtt ott lebegett a zsákszámra igénybe vehető szülői apanázs. Ebben a családban is a pénz és az egzisztencia közösen rajzolták meg a kőkemény szabályokat. A három testvér közül az idősebbik csemete alaposan kilógott a libasorból. Nem viselte volna szívesen a nyakába akasztott pénzpóráz öntörvényű rángásait.

A kiszámíthatatlan sors szeszélye folytán egy baráti társaság összejövetelén a magának való fiú és az apja cégében jól kereső hölgy összetalálkoztak. A fiatalember a maga csendes egyszerűségében volt jelen, a lány viszont tűzről pattant egyéniségként. A feltűnően szép nőnek a fiú higgadtsága és okossága imponált. Ahogy ilyenkor szokott lenni, nagyot dobbant a női szív, és megpecsételődött a férfi sorsa. Mivel mindketten pénzesek voltak, de ez egyikükön sem látszott meg, ezt a témát úgy kerülték, mint egér a macskát. Többnapos kirándulásra indultak egy rozsdásodó autóval és egy szakadt sátorral.

A fiú mamája és a testvére is hamarosan megismerhették a nőt. A mama teljesen el volt ragadtatva. Az öccsénél külsőre jóval előnyösebb megjelenésű báty teljesen odalett a fehérnépért, aki csinossága mellett okos is volt. Megpróbálta szóval magához édesgetni, de kosarat kapott. Hamarosan azzal a hírrel rukkolt elő az idősebb testvér, hogy a cégnél eltűnt néhány millió, amiért egyértelműen az öccsét tette felelőssé. A két fiú viszonya teljesen megromlott. A bíróságon vádaskodó báty az anyjával is minden kapcsolatot megszakított.

Eközben a tőzsdéző fiú egyik barátja családostól Nyugat-Európában próbált szerencsét. Az összespórolt pénzét tőzsdei tranzakciókkal próbálta gyarapítani – vesztére. Több év munkája után üres zsebbel kulloghattak haza. A fiú gálánsan viselkedett a barátjával: megkérte a barátnőjét, hogy nézzen ki egy család részére optimális méretű lakást, majd a haverja nevére megvásárolta azt. Az ingatlant ráadásul kifogástalanul be is rendeztette.

A párkapcsolat elején a lány még az apja vidéken prosperáló cégénél állt alkalmazásban. Szabadidejében a távoli fővárosba sietett. Az édenkertből a családjához visszatérve mindig komor fellegek gyülekeztek a feje fölött. Ennek oka a fiú középfokú végzettsége, a nem kvalifikált munkahelye és az albérleti lakása volt. Az örökös konfrontálódás szép lassan kezdte felemészteni a kapcsolatot. Saját indíttatástól vezérelve a fiú felkerekedett, és bekopogtatott a rá és a lányra egyaránt acsarkodó szülőkhöz. Próbálta szépen kérlelni őket, de hasztalan. Egyre több keserv töltötte el az egyre jobban összeszoruló szívű lányt, mígnem egyszer túlcsordult az a bizonyos pohár. Véglegesen a fővárosba költözött.

Lassacskán lehűltek a kedélyek. A fiú továbbra is otthon, az albérletben dolgozott, és a lány is a másik szobában. Nem éltek nagy lábon, nem a külsőségektől remélték a boldogság élethosszig tartó kiteljesedését. A leendő anyós és a lány jól megértették egymást. Ha hármasban voltak, és kissé megcsörrent a kanál a fiatalok között, az anya csendesen szemlélődött, vagy elment sétálni. Eközben az életrevaló lány mellett szép lassan elkezdett kinyílni a magába forduló fiú.

Az apósjelölt egyenesen odáig volt a reménybeli menyéért. Apa és fia között hosszú éveken át nem volt semmilyen kapcsolat. A nyolcvan felé közeledő öregúr egyszeriben megfiatalodott. Befejezte a kerek életen át tartó pénzhajszolást, és az élet számlájának egyenlegjavítására gondolt. Felkereste a lány apját, és javasolta, hogy vegyenek közösen lakást a fiataloknak. Terve azonban csúfos kudarcba fulladt. Nem vacakolt sokáig, döntött: megkérte a fiatalokat, hogy keressenek maguknak egy kedvükre való, család számára is kényelmes méretű lakást. Miután ez teljesült, az ingatlan tulajdonjogát megosztotta a fiatalok között, a haszonélvezetről pedig lemondott.