Szétrajzó alapítók – egy helyben topogva (2022)

A tudomány mai állása szerint az emberiség ősmagja a mai Etiópia területéről rajzott szét. A családmagot pár százan képviselhették. Ők még közeli rokonai voltak egymásnak, mondhatni, népes családot alkottak. Talán ez lehetett az egyetlen pillanat az emberiség történetében, amikor relatív békesség honolt a tagok között.

A térben szétrajzó csoportok az éghajlathoz, a domborzati viszonyokhoz és sok más tényezőhöz alkalmazkodva egymástól eltérő fejlődési úton indultak el. Jelentős különbségek alakultak ki közöttük nyelvben, létszámban, fejlettségben, gazdagságban és harciasságban. Idővel tért nyert a bizalmatlanság. Azt a beidegződést, hogy a másiktól valamit erővel szerezzünk meg, még az állatvilágból hozhattuk magunkkal... – és máris napjainknál tartunk.

Ma már egyetlen államalkotó nép sem él olyan területen, ahol korábban ne laktak volna más népcsoportok. Egy-egy mai ország területéről az elmúlt évezredek során számtalan közösség tűnt el erőszakos úton. A jelenlegi országalkotó népek így egy-egy hatalmas, véráztatta sírdomb tetejéről, továbbra is eltérő módon ítélik meg a világban zajló eseményeket. Talán nem véletlenül van ez így.

Jellemzően minden országban a legnagyobb hódítót szokták a legkiemelkedőbb történelmi alaknak megnevezni. A histórikus logika alapján így folytatódik az emberiség vértől csöpögő története. Ellenszerként patikaszer lehetne a vallás, de a különböző hitbéli teóriák nem egymás tejtestvérei. Egyazon anyaszentegyházhoz tartozó hívek is gyakran indultak papi áldással egymás ellen a csatába. A legvéresebb vallásháborúk pedig mindig a támadó fél egekbe felmagasztalt istenének nevében zajlottak.

A második világháború után pár évtizedig – az atomfegyverek árnyékában – naivan abban reménykedhettünk, hogy a világban, de legalábbis annak fejlettnek mondott vagy gondolt részén végre kialakul egy hosszú távú területi stabilitás. Nem így lett, mert az emberiség képtelen tanulni a saját kárából. Ennek okát alapvetően az evolúció törvényével igazolnám: az erősebb, a rátermettebb, a rafináltabb, a helyzethez jobban alkalmazkodni képes marad életben, és szaporodhat. Az evolúció és a humánum azonban nem járhat kéz a kézben. Az emberiségre tekintsünk az evolúció szemüvegén át, de emberarcú lényként testet öltve legyünk az emberiség javára!