Szextett

 

 

 

Szaporodási szokásaikról ad számot a formabontó tárlat:

faliképbe selyemfonallal szőtték az alfát és az ómegát.

Az alkotóknak nincs mit szégyenkezniük,

a tartalmat kurátorként rendezte a Teremtő.

Nem ujjszopó ivadékaiknak képmesélnek a pókok,

de a háttérben egyértelműen ők a kódok.

Nincs ezzel semmi baj az égadta világon:

ha eljő az idő, egymást fogják felzabálni.

 

 

Az Indiai-óceán kék tükrét tajtékosra hajtja a szél,

messzi távolból csupazöld sziget integet felénk.

Madagaszkáron él s hal a darwin-kéregpók,

az érzékiség édes kelyhének habzsolója.

A nőstény köztük hatalmas, robusztus úrnő,

a hím csupán elhanyagolható, parányi töredék.

Párzás előtt és alatt a széptevő nyálát

csorgatja a szebbik nem imádott testrészébe.

Minden egyes hím híve az orális szexnek,

a bolondéria oka egyelőre ismeretlen.

Egyik rágójával rácuppan az ivarnyílásra,

testével merőlegesen rádől, s folyadékkal telibe lövelli.

Minőségi fajfenntartási garancia ez,

vagy ivarsejtjeinek készít elő ideális terepet.

A darwin-kéregpók selyemfonala kirívóan erős,

de ásó-kapa szóvirágot csokorba kötni vele igencsak nehéz lenne.

 

 

A fekete özvegy, vagy másként a karakurt,

a meleg éghajlati övezetek lakója.

A nőstény napjai magányosan múlnak,

fogamzóképességének csúcsa a forró évszak.

A hím óvatosan közelít az ara hálójához,

a fonalak egyikét megrántva bejelentkezik.

Ha a nősténynek nincs ellenére,

széttárt karokkal keblére öleli.

Szeszélyes a partit adó kedélyállapota,

nem csoda, ha a hím sebesen körbefonja, s közben vemhessé teszi.

Gyakran közben vagy utána a nőstény belemar, és befalja.

A fekete özvegy egyes fajainál szent igaz:

a hím a nőstény hálójában életbiztosítás nélkül is ellakhat.

Az ivadékoknál, kikelésüket követően, visszaigazolódik anyjuk gyilkos természete:

szétrajzás előtt, egyeduralomra törve, megritkítják soraikat.

Ha az anya éhes, egyet-kettőt ő is bekap közülük,

elégedetten megtörli száját, s a következő szextettről ábrándozik.

 

 

A kontinensnyi szigetország partjainál kék cápa köröz,

fejével int: arra kanyarodik tárlatnéző utatok.

A rossz ómenű fekete özvegy közeli rokona,

az ausztráliai vöröshátú pók — ő a főhősünk.

Miután a hím második tapogatóját is behelyezte a nőstény szerelemnyílásába,

megtörténik a vérnász — földi küldetését ezzel bevégzi.

Sok-sok véráldozatra volt szükség ahhoz,

hogy a végén magára találjon az önreflexió.

Életmentő tervet szőttek védelmükre a hímek:

párzás előtt táplálékot kínálnak a nősténynek.

Igaz, próbálkozásuk némi sikert hozott a konyhára,

de gyümölcse évszázadok kitartó munkája lesz.

 

 

Európától Ázsia északi részén át Japánig előfordul,

így hazánkban is közismert a darázspók.

Üde gyepek, magas sásosok és láprétek az első számú tanyája,

de napsütötte, füves területeken is összefuthatunk vele.

A hímek lényegesen kisebbek a nőstényeknél,

testtömegük alig egytizede azokénak.

Más tőről fakad a darázspókok kannibalizmusa;

a hímek utódaik egészségéért, párzási sikerük növelése érdekében,

előszeretettel áldozzák fel magukat.

A nőstény a párosodás csúcspontján morzsaként lenyeli a gavallért,

de csámcsogás közben is szent marad a béke közöttük.

Azzal, hogy önfeláldozóan engedi át magát a kannibalizmusnak,

a hím kitolja a párzás idejét, növelve a megtermékenyítés esélyét.

A véres szexuális vircsaft révén egészségesebb utódok jönnek a világra,

emléke felett glóriaként lebeg a fajgazdagítás magasztos pátosza.

 

 

Az Atlanti-óceán és a La Plata folyó tölcsértorkolata mossa a partjait;

Dél-Amerika egyik legkisebb országában rovarászkodunk.

Bevett szokás a pókoknál,

hogy a nőstényeket a hímek keresik fel szaporodás céljából.

Az uruguayi farkaspóknál ellenben más a házirend:

a hím fogad az üregében, gyakran a látogató vesztére.

Nem esztelenül gyilkol a kegyúr,

a szelektálás elsődleges célja a gazdag áldás.

Az első szűz, roskadásig telerakott petezsákkal érkező nőstényt magjával meghinti,

útjára bocsátja, s általa bőséges ivadékáldást remélhet.

A kevésbé fitt vendégre kíméletlenül lesújt a háziúr;

cselekedete a mostoha környezeti feltételekre adott válaszreakció.

A farkaspók folyópartok menti, sivár homokfövenyek lakója:

jelentős a hőmérséklet-ingadozás, fák ágait tépi a szél, kevés a táplálék.

Ha a nőstény nem bizonyítja hitelesen szaporodóképességét, prédává válik.

Ilyen körülmények között minden falat egy újabb bölcsőnyi jövevénnyel ér fel.