Szextett
Szaporodási szokásaikról ad számot a formabontó tárlat,
faliképbe selyemfonallal beleszőtték alfáját és ómegáját.
Az alkotóknak nincs mit szégyenkezniük,
a tartalmat kurátorként rendezte a teremtő.
Nem ujjszopós ivadékaiknak képmesélnek a pókok, de
a háttérben egyértelműen ők a kódok.
Nincs ezzel semmilyen baj sem az égadta világon,
ha eljő az idő, ők is egymást fogják felzabálni.
Az Indiai-óceán kék tükrét tajtékosra hajtja a szél,
a messzi távolból egy csupazöld sziget integet felénk.
Madagaszkáron él és hal a darwin kéregpók,
érzékiség édes kehelyének habzsolója.
A nőstény egyértelműen debella,
a hím elhanyagolható töredék.
A párzás előtt és alatt
a széptevő nyálát belecsorgatja a szebbik nem imádott testrészébe.
Minden egyes hím híve az orális szexnek,
a bolondéria oka egyelőre ismeretlen.
Egyik rágója segítségével rácuppan az ivarnyílásra,
testével merőlegesen rádől, és szájából folyadékkal telibe lövelli.
Ez jelenthet egy minőségi fajfenntartási garanciát,
netán ivarsejtjeinek előkészíti az ideális terepet.
A darwin kéregpók selyemfonala kirívóan erős,
de ásó-kapa szóvirágot csokorba összekötni vele igencsak nehéz lenne.
A fekete özvegy, vagy másként karakurt,
a meleg éghajlati övezetek lakója.
A nőstény napjai magányosan múlnak,
fogamzóképességének csúcsa a forró évszak.
A hím óvatosan közeledik az ara hálójához,
a fonalak egyikét megrántva bejelentkezik.
Ha a nősténynek nincs ellenére,
széttárt karokkal keblére öleli.
Mindig szeszélyes a partit adó kedélyállapota,
így nem csoda, hogy a hím sebesen körbefonja, közben vemhessé teszi.
Gyakran közben vagy utána
a nőstény belemar, és befalja.
A fekete özvegy egyes fajai esetében szent igaz,
hogy a hím a nőstény hálójában életbiztosítás nélkül is ellakhat.
Az ivadékoknál kikelésüket követően visszaigazolódik anyjuk gyilkos természete:
szétrajzásuk előtt egyeduralomra törekedve soraikat megpróbálják megritkítani.
Ha az anya éhes, egyet-kettőt ő is bekap közülük,
utána elégedetten megtörli a száját, és a következő szextettről ábrándozik.
A kontinensnyi szigetország partjának közelében kék cápa köröz,
fejével int, arra kanyarodik tárlatnéző utatok.
A rossz ómenű fekete özvegy közeli rokona,
az ausztráliai vöröshátú pók — ő a főhősünk.
Miután a hím második tapogatóját is behelyezte a nőstény szerelemnyílásába,
megtörténik a vérnász — földi küldetését ezzel bevégzi.
Sok-sok véráldozatra volt szükség hozzá,
hogy a végén magára találjon az önreflexió.
Életmentő tervet szőttek önmaguk védelmére a hímek:
párzás előtt táplálékot kínálnak a nősténynek.
Igaz, próbálkozásuk némi sikert hozott a konyhára már,
gyümölcse lesz évszázadok kitartó munkája.
Európától Ázsia északi részén át Japánig előfordul, így
hazánkban is közismert a darázspók.
Üde gyepek, magas sásosok és láprétek az első számú tanyája,
de napsütötte, füves területeken is összefuthatunk vele.
A nőstényeknél a hímek lényegesen kisebbek,
testtömegük alig egytizede.
Más tőről fakad a darázspókok kannibalizmusa;
a hímek utódaik egészségéért előszeretettel feláldozzák magukat párzási sikerük növelése érdekében.
A nőstény a párosodás csúcspontján morzsaként lenyeli a gavallért,
de csámcsogás közben is szent marad a béke közöttük.
Azzal, hogy önfeláldozóan megengedi a nősténynek a kannibalizmust,
kitolja a párzás idejét, növelve a megtermékenyítés esélyét.
A véres szexuális vircsaft révén egészségesebb utódok jönnek a világra,
emléke felett glóriaként lebeg a fajgazdagítás magasztos pátosza.
Az Atlanti-óceán és a La Plata folyó tölcsértorkolata mossa a partjait;
Dél-Amerika egyik legkisebb országában rovarászkodunk.
Bevett szokás a pókoknál,
hogy a nőstényeket a hímek keresik fel szaporodás céljából.
Az uruguayi farkaspóknál ellenben más a házirend:
a hím fogad az üregében, gyakran a látogató vesztére.
Nem esztelenül gyilkol a kegyúr,
a szelektálás elsődleges célja a gazdag áldás.
Az első szűz, roskadásig telerakott petezsákkal érkező nőstényt magjával meghinti,
útjára bocsátja, és általa bőséges ivadékáldást remélhet.
A kevésbé fitt vendégre kíméletlenül lesújt a háziúr;
cselekedete a kitett környezeti feltételekre adott válaszreakcióról szól.
A farkaspók folyópartok menti sivár homokfövenyek lakója,
jelentős a hőmérséklet-ingadozás, fák ágait tépi a szél, kevés a táplálék.
Ha a nőstény nem bizonyítja hitelesen szaporodóképességét, prédává válik.
Ilyen mostoha körülmények között minden falat egy újabb bölcsőnyi jövevénnyel felér.