Tanítómesteri pálca – okulásra (1983)

Kolléganőm férje szakszervezeti vezetőként tevékenykedett a szocializmusban. Markáns arcú, karakteres egyéniségként emlékszem vissza rá. Akkoriban léptem ki a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetéből, amit ő – négyszemközt – erősen helytelenített.

A nagyobbik fia nevelési módszerétől azonban megbotránkoztam. Ha valami gond volt a fiúval, az apa szépen megkérte, hogy vegye le a szekrény tetejéről a pálcát, és adja oda neki. Mindezt – illemtudó ember lévén – természetesen meg is köszönte. A gyepálás után a fiúnak a fizikai fenyítést és a vele járó okítást is meg kellett köszönnie. Miután a büntetés véget ért, a pálca visszakerült a szekrénysor tetejére.

Idővel megszakadt a kapcsolatunk. Annyit tudok róluk, hogy ebből a fiúból később rendőrtiszt lett.