Tusoló – keresztrúd (2013)

Egy képregény emlékezetes története élénken megmaradt az emlékezetemben: egy torzonborz csavargót fülön ragadtak, és mivel élete során egyetlenegyszer sem fürdött meg, egy vízzel teli dézsába a feje búbjáig belenyomták, majd szappannal jól lecsutakolták. A vízből fénylő testtel előkerülő csavargó a megpróbáltatástól nyomban szörnyethalt (Egy jenki Arthur király udvarában).

Borsod megyét azért kedveljük a párommal, mert a táj érintetlensége magáért beszél. Ez az igazi varázsa a nem elkényelmesedett városi ember számára. A helyiek pedig küszködnek a megélhetéssel. Rengeteg apró, pár száz lakosú településből rajzolódik ki a meglepően hosszúkás, kelet-nyugat irányú megye területe.

Az Aggteleki-karszt szélében búvik meg a 80 lakosú falucska. Lakóinak jelentős része nyugdíjas korú. Ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, délelőtt az élelmiszerbolt hívogatja a háziasszonyokat, délután pedig a kocsma várja a kiszáradt torkú vagy csak beszélgetésre vágyó férfiakat.

Ebben a faluban üzemelt egy aprócska élelmiszerüzlet. A helyiség falszomszédja egy üresen álló, kocsmának való egység volt. A boltos továbbra is a „munka, kenyér” változatban gondolkodott, és nem a közmunkában. Szép sorjában intéződött a hivatalos procedúra, mígnem elérkezett a mindenható ÁNTSZ rábólintása. Hihető vagy sem, de a népegészségért felelős hivatal kitalálta, hogy csak abban az esetben adja meg a működési engedélyt a kocsmára, amennyiben tusolót létesítenek benne, hogy a munkaidő letelte után megfürödhessen a kocsmáros – aki egyébként 50 méterre lakik onnan.

Én a képregényhez hasonlóan ezt az életből vett példát is nagyon humorosnak tartom, csak hát a második eset a napjainkból való...

Lett is élet szabta megoldás: az élelmiszerbolt azóta illegálisan kocsmaként is üzemel.