Úszóversenyre hívott ki – három az egyben (Malé)
A főváros elvitathatatlan gyöngyszeme Villimalé. Itt minden olyasmi megtalálható, amelyért a trópusokra kikapcsolódás céljából útra kel a vándor. A km2-nél nem nagyobb alapterületű lakott szigetre az idill mintájaként lehet tekinteni. Annyira gazdag a vegetációja, hogy az utcákon délidőben árnyékban lehet sétálni. A helyi mikroközösség „lakóparkban” él, még akkor is, ha nem modern emeletes házban lakik, hanem régi földszintesben. Általános és tűzoltóiskola, futballpálya, mini zöldség-gyümölcspiac, kisebb élelmiszerüzletek, étkezdék és kávézók a környezet további hozadékai, meg a kifogástalan állapotú aszfaltozott utak, valamint a karbantartott közparkok.
Az elmaradhatatlan mecsetről nem szeretnék megfeledkezni. Lám van csoda, mert eldobott szemét sehol. Igaz, úton-útfélen szemétgyűjtőedény. Aki a központi szigetről idetart, 25 eurócentért válthat jegyet a kompra. Megérkezve gyalogosan folytathatja az útját vagy nagy kényelmesen helyet foglalhat a hajó utasaira váró elektromos minibuszban: rajta kívül csak környezetbarát robogók róják az utakat. A sziget lakott volta óriási előny a turistának. A helyi mikroközösség tökéletes körképet nyújt a maldivok mindennapjairól.
Bár látszólag semmi nem indokolná, de egy-két lakóház ajtaja előtt, a lábbelijeiket kint hagyták a háziak. A zöld környezet ellenére az egyik többemeletes épület telibe volt futtatva virágzó növényzettel. A következő lakóház második emeleti erkélyén korláthoz kiláncolt arapapagáj, aki hangosan rikácsolva jelentkezett be a közéletbe. A kávézóban – ahol csak férfiak voltak jelen – fehér pincérnő szolgált fel. Az élelmiszerüzletben a kereskedő nem átallott erjedésnek indult banánt ránk sózni, de nem volt kifogástalan a csereáru minősége sem. A behűtött szuper minőségű 1,25 literes fantát erősen figyelmébe ajánlom mindenkinek. A futballpályán baseball edzés folyt. Az úttest közepén asszonyok beszélgettek. Csoportba verődött gyerekek igyekeztek valahova. Hova máshova is, mint a strandra.
Igen, a strand. Itt aztán minden kiderül, mindenről színt vallanak a maldivok. Mégis egy közérdekű információval kezdem, mégpedig a strand szélében lévő háromcsillagos Vinorva szállodával: tengerre néző erkélyes szoba ára napi 85 euró, reggeli nélkül. A föveny annyira zöld – pálmafák, dús lombú fák, magas bokrok –, hogy a nap bármelyik szakaszában árnyékos helyre lehet találni: pláne délután. A fehér homok a tűző napon is talp meleg, nem úgy mint a sárga. Van mosdó, tusoló és átöltözésre zárt tér is. A parton túli látkép sem elhanyagolható szempont. A szigettel szemben Malé, de másfelé tekintve, a nyílt óceán kék végtelensége.
Nézzünk szét a vízparton. A maldivok szaporulatával nincs probléma. Gyermekcentrikusak, amelyből kiveszik részüket az apukák és a nagypapák is. Amíg a parton feketébe öltözve üldögél az asszony, addig csemetéjével homokozik vagy pancsol a rövidnadrágban, pólóban, netán félmeztelen lévő apuka. Persze mindez létezik família kivitelben is. Bevett szokás a parton magukkal hozott asztalnál elfogyasztott családi, baráti családok közös piknikezése. A kiporciózott rizst, zöldséget és húst kézzel fogyasztják. Termőföld híján az ország, eltekintve a haltól, élelmiszer behozatalra kényszerül. Gyakran falevélbe hengerítik az élelmet. Ennek köszönhetően felismertük, hogy a fejünk fölé nyúló faágon ugyanolyan levelet lebegtet a szél. Téptünk belőle egyet. Óvatosan megrágtuk, majd csemegéztünk belőle, minden negatív utóhatás nélkül.
Családon belül a felnőttek és a gyerekek viszonya idillien harmonikus: hangos szó, méltatlankodás kizárva. A nagyobb testvér mindig odafigyel, segíti a kisebbet: mintapéldája a családi szocializációnak. Ha megszólal a müezzin imára hívó éneke, senki nem keresgéli az imaszőnyeget. A nők öltözködési szokásai eltérőek. Létezik a csak szemsáv nyitott megoldás, az arc eltakarásának hiánya, a fejkendő elmaradása, de előfordult a férjével és a kamaszlányával szimbiózisban a sortban pólóban fürdőző anyuka is. A lányok tizenkét éves korukig térdnadrágban és pólóban vannak jelen, utána a szülők miatt kétesélyes a dolog. Nem szabad megfeledkezni az anyukák indirekt hatásáról sem: a fekete tüllruhába öltöztetett hároméves kislány pompája – az anyuka szeme fényesebb volt a napnál. Muszlim gyermek fürdőruha: hosszú nadrág és fodros hosszú ujjú ruha.
Felhőtlen vidámság jellemezte a partszakaszt. Beszélgető felnőttek, kiabáló visítozó kölykök a 27-30 fokos vízben. Mi is belegázoltunk Katival. Sétánkat váratlan fejlemény szakította meg: úszóversenyre hívott ki egy fekete fejkendős negyvenes hölgy! – Mi mást is tehettem volna, hasra vágtam magam és mellúszásba kezdtem. A világ legrövidebb úszóversenye lett belőle, mert öt méter után győztesnek tekinthettem magam (óriási hibát követtem el, mert úgy kellett volna jelen lennem a vízben, mint aki éppen bele akarna fulladni).
Az eltérő kulturális környezetből érkező átlagember sok mindent belegondolhat a női muszlim viseletbe, de lazaságot aligha. A Korán nem rendelkezik a felsőruházaton túlra: a maléi fehérneműbolt kirakatában szexis, a férfiak bevadítására tökéletesen megfelelő piros színű csipkés viselet. Poénnak ide kívánkozik, hogy vasárnap, amikor teljesen kihalt volt a part, odalépett hozzánk egy rendőr és kijelentette: No bikini! – mindketten hatvanon felüliek vagyunk.
Nem hiányozhatnak a státuszszimbólumok sem. A jómódú szülők a kisbabák bokájára és nyakába aranyláncot akasztanak. A tizenéves lány karján papagáj, csuklójához rablánccal odakötve. Viszont teljesen más „allűrje” volt az egyik nagypapának: egyéves unokáját függőágyban ringatta, és dudorászás közben elhajtotta róla a moszkitókat. Később ölbe kapta, végigsétált vele a part hosszában, aközben mély átéléssel mesélte a látnivalókat – később egy flakon ásványvíz ajándékkal átadta nekünk a napozóágyat. De nemcsak mi, emberek voltunk jelen a parton, mert egy hosszú farkú gőte is sütkérezett: később a bokrok árnyékába szaladt. Egy fehér lány ideiglenesen hátrahagyott szívószálas üdítővel teli poharát feldöntötte egy szarka, ivott a léből, majd távozott a pohárral. A napágy mellett a fehér homokban csigaházhoz hasonlító páncélzatú pirinkó rák tűnt fel. Fényképezés céljából tenyerembe vettem, de fürgesége miatt csak hosszas próbálkozást követően sikerült lencsevégre kapni: utána mehetett a dolgára ő is.
Az utolsó emlékért visszatérünk a lakóövezetbe. Kedvenc fám a banyánfának beazonosított „földeléses” fa, amelynek oldalsó ágaiból a föld felé léggyökerek nőnek további vízfelvétel céljából. Az egyik járda apró kockakövekből lett kirakva. A matuzsálemkorú növény léggyökerei, a kockalapok közötti résekbe úgy nőttek bele, hogy köréje szabályos keretként illeszkedtek — nem győztem betelni vele. Az egyik ivó épületének közepéből egy többszáz éves fa tört az ég felé.
Ha a légikikötő elől átkompozunk Maléra és elindulunk
jobbra, akkor nagy vonalakban előbb a zöldséggyümölcs és a halpiac következik,
utána a strand, majd a Villimaléba közlekedő komp kikötője (
Ahol visszakanyarodik a busz, onnan tovább előre egy
A két kilométer hosszú strand a kikötővel ellentétes oldalon helyezkedik el. Partjánál egymás mögött három sorban szállodasor. Az óceánra néző erkélyes szobákért mélyen kell zsebbe nyúlni. Itt is fehér homokos a vízpart. A villimaléi strandhoz képest, a jóval több koralltöredék miatt, csak vastagtalpú vízi cipővel érdemes próbálkozni. Vízi eszközöket itt is lehet bérelni vagy szolgáltatást vásárolni. Kulturált mosdó, tusoló szolgálja a strandolók kényelmét. A parttól távolabb hullámtörő szelídíti az érkező tajtékot: a közepes magasságú hullámok teteje megtörik rajta, fehér habokra vált. A nyílt víz felől érkező milliónyi hullám visszatükrözi a napfényt, így a partról nézelődő emberek orráról nem hiányozhat a napszemüveg. A parti sáv végig zöldben tündököl.
A három fővárosi strand közül itt éreztem legmelegebbnek a víz hőfokát. Árnyékban ülve hosszasan időztünk a fehér homokos parton. A nyílt víz felől fújó szél, a partra vetődő hullámok folyamatos morajlása előidézte bennem a „vagyok” érzést – ez a rajtam kívül minden más megszűnik érzése. A partra 16 óra után jöttek le a helyiek. Négy hölgyismerős csoportot alkotva beszélgetett. Hogy közülük ki ki-csoda, arról a karjukon lévő aranykarperecek, és az ujjukon lévő aranygyűrűk száma mesélt.
Kedves emléknek marad meg innen, hogy mindenféle holmiból asztalokon, és faágra akasztva, szabadtéri öntevékeny art kiállítást nézhettünk végig – Maléban kimaradt az Art múzeum.
Nemcsak a három strand teljesen más, hanem a főváros három része is. Hulhumalé egy parkváros: modern fejlődő városrész, középmagas lakóházakkal, trópusi parkokkal. Széles utak és parkolók hálózzák be. Az épületek közötti vegetációban Ivókutak, kondigépek és kényelmes padok várják az időzésre várókat. Van tér, van levegő, van hova kimenni. Ha valaki az est leszállta után kikívánkozna szállásáról, lemehet a szemétmentes utcára, kiülhet egy parkba, kedvére sétálhat vagy az óceánpartról nézheti a tengernyi csillagot.