Utcaszobor megmozdul – monopoli Monopoliban (Bari)
Bariba busszal akartunk visszajutni, de órákat kellett volna várni rá. Közelben a vasútállomás. Próba, szerencse. Volt egy kis izgi itt is, de túléltük. A helybeliek számára köztudott, hogy innen csak altamurai átszállással lehet a tartományi székhelyre eljutni. Ennek megfelelően Altamurában a vonatot az összes utas elhagyta. Ám percen belül mindenki a régi helyén ült, mert ez a szerelvény kivételesen most végigközlekedett. Mindenki derült rajta.
Ismét Bariban vagyunk. A szállástól az óváros felé tartottunk. Néhány sarok után kisebb templom. Az utcára kihallatszott a miséző pap hangja. Megtámasztottam az ajtófélfát belülről. Elkészült a hangfelvétel. Kiindultunk a mellékutcába. Csakhogy onnan kétszer is visszatértünk. Vajon miért? A frenetikus hangulat miatt. Az Archeológiai múzeumban a hangokkal aláfestett videóinstallációt életszerűsége miatt dicsértem, itt ugyanaz a helyzet állt elő. Nem vagyok templomba járó. Itt Bariban viszont magával ragadott minket a módfelett lelkes, örömteli hangulat. A fiatalabb korosztály tagjai csurig töltötték a templomot. Ültek, álltak, kinek hol jutott hely. Bármikor jut eszembe a kedves emlék, mindig szívesen gondolok vissza rá. A Katari futball világbajnokságra nem jutott ki az olasz válogatott. Szállásunk utcájában sétálva, az egyik kávézóból a döntő közvetítése szüremlett ki. Odabent néhány fekete nézte tévén, csendesen. Ekkor az argentinok a franciák ellen kétgólos előnyben voltak.
Pár perc múlva a sétálóutca karácsonyi forgatagába csöppentünk bele. Ember emberhátán. Magasságánál nagyobb átmérőjű karikával brillírozott egy középkorú férfi. A produkció végén kalapozott. Hogy eközben került-e a feleségem hátába a jelképes Rossini bácsi, nem ismert, de Kati hátizsákjának külső cipzárja félrehúzva. Az enyves kezű nem örülhetett sokáig a zsákmánynak, mert covidmaszkból és papír zsebkendőből állt: egészségedre, tolvaj szarka! A Dalí-kiállításra plakát hívta fel a figyelmet. Elegáns palotába tértünk be. Úgy vélekedtünk az első emeleti kiállítórészben, hogy lakáskiállításon vagyunk. Jól szituált idős férfi fogadott minket. Ő volt a meghatározó személyiség, rajta kívül figyelőemberek is köröztek a tágas szobákban. Malagában Picasso, Bariban Dalí. Sorra átbeszéltük az alkotásokat. Megpróbáltunk kontaktusba kerülni velük, nehezen ment. A végén levontuk a konzekvenciát.
Gyakran találkoztunk párosan járőröző rendőrrel. Közöttük sok volt a gyengébb nem tagja. Jól megfizetik őket, meg is becsülhetik szakmájukat. Bevándorlóval elvétve találkoztunk, leginkább fiatal feketével. Közöttük többen kéregettek, vagy éppen az utcai szemetesedények legalsó fakkjából, használt holmikat nejlonzsákba gyömöszöltek. Feltűnő volt, amikor a hetvenes olasz férfi a húszas éveinek elején járó szemrevaló fekete barátnőjével kézen fogva beléptek a sétálóutca egyik üzletébe. Újszerűnek hatott, ahogy az anyukák a pár éves kislányokra szövetkabátot adtak, vagy mint egyikükre, bundát. Még a negyvenes hölgyekre volt jellemző az elegáns felöltő, a többiek kortól és nemtől függetlenül inkább sportosan öltözködtek. Egy- és kétgyermekes családokkal találkoztunk. Utcakép: a napistennek öltözött utcaszobor megmozdul, mire a közelében álló kislány, aki az imént pénzt dobott a szobor előtt lévő kalapba, ijedtében teli torokból felsikít. A gyorsan élővé váló szobor az ölében lévő dobozból csokival megkínálta a rémült gyermeket. A szülők és a jelenetet látó korzózók jót derültek az eseten. A közelben emeletes körhinta csábította magához az aprónépet. Bízom benne, hogy a magáról életjelet adó szobortól megrémült kislány anyukája társaságában beült a most ingyenesen igénybe vehető játékba. A közelben télapó várja az ő kis kedvenceit. Hosszú sor áll előtte. Türelmesek a kölykök. Negyed-fél óra várakozást simán megér a buksisimogatás, ajándékcsomaggal megédesítve. Itt már jóval karácsony előtt megkezdődött az 50-80 százalékos árleszállítás. Ez persze elsősorban a sétálóutca méregdrága boltjaira igaz, amelyekben a leárazott cikkek még így is jóval borsosabb áron maradtak, mint a mellékutcában lévő üzlet ugyanazon portékái, teljes áron.
Elég a zsúfoltságból. Keressük fel a városi strandot. A
sétálóutcától fél óra gyalog. Útközben érintjük a halászkikötőt is. Szokásos
mederben folyt az adás-vétel. Éles késével tengeri sünt nyitott fel az árus, a
fölös részeket kikanyarította, majd félredobta. Az eladásra előkészített
portéka a kínálatot gyarapította. Mivel addig nem volt szerencsém tengeri
sünhöz, egyik tüskéjét ujjbeggyel óvatosan megérintettem. Maradjunk annyiban,
inkább újra itt találkozzam vele, mintsem a tengerben. A strand partja homokos,
és minő meglepő, mosdó is igénybe vehető. Bár nem kristálytiszta a víz, de
fürdőzésre bőven alkalmas. Vize lassan mélyül, így kedvelt hely a
kisgyermekesek számára is. A parttól távolabbra tekintve, a parti sávval
párhuzamosan húzódó hullámvédő betonfalak egymást követő sora látható, melyek
között