Utolsó éveit tölthette itt – füttyögő (Törökország)

Antaljából a Földközi-tenger partján elindultunk Isztambul felé. Pamukkale-i karsztos vidék. Az ókori rómaiak az itteni természetes hőforrásokra alapozva hozták létre híres fürdővárosukat, Hierapolist. A városból nem sok maradt. Itt volt a temetkezési helyük a gazdag római polgároktól a gladiátorokig. Ennél érdekesebb a látványos, különböző természeti képződmények világa, melyet a feltörő termálvíz hozott létre a mészkőben és gipszben gazdag vidéken. A sómedencékben pár éve még csörgedezett a víz. Benne mezítlábasan lehetett gyalogolni. Ez már a múlté. A források vízutánpótlása folyamatosan apad. Hogy mégis legyen valamiféle turistaattrakció, mesterséges medencéket építettek az elmaradó élmény visszacsempészésére. Aki akart, belehasalhatott a vízbe, aki nem, bokáig gázolhatott benne. Háromhónapos babájával anyuka is ott ügyeskedett, igen ügyeskedett, mert nagyon csúszott a járófelület. Fénykorában ötvenezren lakták a települést. Két színháza volt, a belvárosi és a városszéli. Gazdag rómaiak jártak a messzi földön híres gyógyfürdőbe. A halálukon lévő patríciusok előrelátóan szarkofágot készítettek maguknak. Amennyiben hatékonynak bizonyult a fürdőkúra és velejárói, hátrahagyták. Maradva a vízforrásnál. Az ókoriak, ha tehették, szabadtéri fürdőket építettek. Az itteni neve Kleopátra. Nem nagy, de érdekes. A három részre osztott medencébe bővizű forrás zubogtatja a vizet. A termálvíz mélysége beülésre teszi alkalmassá. Az első két meder alja kavicsos, a legtávolabbié ókori kövekkel, oszlopokkal teleszórva. A délszaki növények igazi édenkertfürdőt varázsoltak belőle. Mindketten belegázoltunk a kellemes melegségű vízbe, és a babérkoszorúk hiánya ellenére megdicsőültünk. Egy újabb vágya teljesült a feleségemnek.

Új nap, újabb élmények. Marmarisban a görög Rhodosz-sziget hajóval való felkeresése helyett szabadnapot adtunk magunknak. A százezres várossal ismerkedtünk. A török tengerpart ékköve jelzővel illetik. Egykor hetente több charterjárat szállította ide a nyaralni vágyó honfitársakat. Természetföldrajzi szempontból egyedi a környezet. Az öblöt a szárazföld felől hegykaréj öleli körbe. A viszonylag nagy öböl majdnem teljes szélességét szintén magas hegy zárja el, csekély helyet hagyva a vízfelületről járművel való kijutásra. Igen ám, de ott egy újabb hasonló víz- és hegyfelület duplázza, ahonnan már a nyílt tenger következik. Mindezt részben turistatérkép alapján írtam le. Amennyiben hozzávesszük ehhez, hogy a város és az öböl partja déli fekvésű, már sejthetünk valamit. Itt télen sincs 20 Celsius foknál hűvösebb. Az öböl nyugati részétől egyre szűkebb területen összpontosul a szállodasor. A hajókikötő felé továbbsétálva, kerekes székesek számára kialakított komplex strand. Segítségnyújtásra fiatalember áll rendelkezésre. Szélében tipp-topp mosdó. Egyenesen tökéletes. Természetvédelmi ráutalással, pár méter magas, fehérre meszelt törzsű fa, melynek alacsonyabb ágaira különböző színű nejlonzacskókat aggattak. Véget ért a szállodasor.

A kikötő világa következik. Innen jellemzően 10 órától indulnak a kirándulójáratok például a közeli görög szigetre, Rhodoszra is. A kisebb-nagyobb magántulajdonú vízi járműveknek se szeri se száma. Megérkeztünk a gyűszűnyi óvároshoz, mely magában foglalja a pirinkó várat. Az erődöt Herodotus görög történész írásai említik, aki azt állította, hogy időszámítás előtt háromezer évvel építették. Más változat szerint időszámítás előtt XI–VI. század között. Az épület megjelenése a VIII. századig változatlan maradt. Szulejmán uralkodása idejében újjáépítették. Ebben a formában maradt fenn a mai napig. Helytörténeti múzeum működik benne. Itt említem meg, hogy Törökországban a látássérült kísérőjével együtt lényegében minden történelmi és kulturális helyre szabadjegyet kap. Igazolásnak elegendő a fehér bot felmutatása. Azért akadt olyan hely is, ahol tanakodás előzte meg a kiadandó belépőjegy fajtáját. Mit láttunk a várban? Sorolom: árulkodó történelmi térképek, a régészeti lelőhelyek helyéről; kőkorsók; szobortorzók; cserépedények; három méter hosszú ágyú, a belevaló golyó átmérője 15 centiméter. Az óváros házacskái nem egységesen lettek felújítva, megmaradhattak sajátosságaik. Nem skanzen, hanem lakókörnyezet. Visszafelé sétálva betértünk a bazárba. Fedett piac a belvárosban, ahol utcákon átnyúlóan kereskedők garmadája próbál vevőt fogni. Mindenki markából kicsúsztunk. Ismét a szállodanegyedben vagyunk. Nem itt esett meg, de mégis idekívánkozik. Az egyik autópálya melletti vendéglátóhelyen, mivel nem kértem italt, a pincér idővel meghívott egy pohár üdítőre. Térjünk vissza a jelenbe. A tenger hőmérséklete 25 fok lehetett. A víz nem teljesen átlátszó, melynek okát a jelentős vízi forgalommal, és a szűk öbölkijárókkal magyaráznám. Rövid időre megmártóztam benne, de a kekovai élmény töredékét sem okozta. Másnap továbbálltunk.

Ephesos közelében, a Koressos-hegyen található Szűz Mária feltételezett háza. Utolsó éveit tölthette itt. A Vatikán két jelenkori pápai látogatással, hivatalosan elismerte szenthelynek. Egy-egy olvasót hagytak ajándékba. Üvegfal mögött láthatók. Jézusnak a szent szellem által megtermékenyített édesanyja keresztelő Szent János kíséretében érkezett ide, mely az egyik fő érv a hitelesség mellett. Az oszmán telekkönyvben Panagia (Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva. Több dokumentum említi, hogy Ephesosban járt Szűz Mária. Közülük legtekintélyesebb az ephesosi zsinat jegyzőkönyve (A Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, az Állomás út 61/A. szám alatt a világon egyedüliként felépítették Szűz Mária utolsó földi lakhelyének, az ephesosi háznak a pontos mását). A város története. Tízezer éve alapították a települést. Fénykorát a Római birodalom idején élte. Kétszáz-háromszáz ezren lakhatták. A kultúra iránti igényüket a tizennyolcezer fő befogadására alkalmas színház is szolgálta. Ez volt az ókor legmeredekebb nézőterű ilyen épülete. Időszámítás előtt VI. században ezen a helyen állt az ókori világ hét csodájának egyike, Artemisz temploma. A többször leégett, és végül a lerombolt istenházából alig maradt valami. Nem úgy a háromszáz fő befogadására képes zárt, fagerendázatú tetejű parlamentből. Napjainkban kulturális programok helyéül is szolgál. Volt mit látni. Az oszlopokkal és épületmaradványokkal övezett díszes sétány végében, nagyszerű állapotban elénk tárult az ephesosi könyvtár homlokzata. Az oszlopokon látható furatok az esti kivilágítást szolgálták. Sötétedéskor ide szúrták bele a fáklya nyelét. Korának harmadik legnagyobb bibliotékája volt. Mellette üzemelt a városi bordélyház. Közelében közfürdőben áztathatták elgémberedett tagjaikat a felfrissülésre vágyó polgárok. A sétány baloldaláról induló kiépített útvonalon, a legvégén alapélményben volt részem. A régészek az egész domboldalt tartósan lefedték. Alatta feltárták az egymás fölé épített villákat.

A római birodalom második legnagyobb városának tehetős polgárai gyönyörű házakban éltek, ahol természetes volt a folyóvíz, a fürdő és az illemhely, de nem sajnálták a pénzt a művészetekre sem. A lakóházak falait virágokat és madarakat ábrázoló freskókkal ékítették. Itt már létezett a távfűtés. Egy-egy kazánnal akár három épületet is fűthettek. Fejlett vízvezeték-hálózat üzemelt a városban. Ha a ciszternában csökkent a vízhozam, akkor elsőnek a gazdagoktól vonták meg a szolgáltatást. Legutolsónak a közfürdőknek biztosítottak vizet. A városnak több fürdője volt: a kikötő mellett, a városközpontban és a szélén. A kikötőnél lévő fürdő a hajón érkező, esetleg betegséget magukkal hozó utasok számára a megtisztulás lehetőségét kínálta. Ám a város felett jelképes viharfellegek gyülekeztek. Az Adriai-tenger végéből hódító szándékkal gótok érkeztek. Elfoglalták a várost, és felgyújtották a könyvtárat is. A megszállók kiűzése után rehabilitálták a települést, de egy földrengést követően végleg elnéptelenedett. A romvárosban éppen a négyszemélyes közvécé feltérképezésével voltam elfoglalva. Mivel az eléje kifeszített zsineg miatt nem bírtam elég közel kerülni hozzá, erősen behajoltam. Balról az egyik csoporttárs tartott, míg jobb felől ismeretlen személy lett javamra, melyről illedelmesen lemondtam. A történet az isztambuli Nagy bazárban folytatódik és fejeződik be.