Véreb– szimat (2004)

Sokunk kedvenc irodalma volt évtizedekkel ezelőtt, Szamos Rudolf Kántor nyomoz című kötete. Ki ne szeretne egy szerfölött okos kutyát? A szimat főhős, ma már az örök vadászmezőkön szaporáz a szagnyomok után. A rendőrségen még vannak ilyen képzettségű kutyák. Élesben bevetésük száma elenyésző lehet.

Vas megyében jártam az Ezermester kutyák című kötethez adatgyűjtés céljából. Oda is a vakvezetővel érkeztem. A „vadászkutyák” fejezet kidolgozása volt soron. Itt hallhattam a következő, csettintésre méltó esetről:

„Tudomásom van egy hannoveri véreb szinte hihetetlen szagmunkájáról. A kutya közreműködésére egy bizonyítási eljárás részeként került sor. Gyilkosság áldozata lett egy személy. A nyomszakértők a tetthelyen, a feltételezett elkövető szagát egy ott fellelt ruhadarabon tudták rögzíteni. A bizonyításra bírósági tanúk jelenlétében az eset elkövetése után nyolc nappal került sor. A kutya az orra alá dugott szagnyom alapján a csapát húsz perc elteltével tudta felvenni. A hannoveri véreb műúton és patakvízen át, a tetthelytől mintegy másfél-két kilométerre egy ház ajtajában állt meg. A „célba érés” után a kutya pszichésen és fizikailag is annyira ki volt fáradva, hogy gazdája az ölébe véve tette be az autóba.“

A történet margójára kívánkozik, hogy a gyilkosság ideje és a kutya szagkövetése között eltelt napok csapadékosak voltak! — ez pedig alaposan megnehezítette a „tökös“ szimatmester dolgát.