! 2010. március 13-15. Darány Barcs Vízvár Nagyatád

 

2010.03.13 Darány Barcs

 

A hosszas utazás után, a Vasútállomáson Natasa, Eszti, és Feri már vártak minket, hogy ismét közösen vághassunk neki az immár 9 fősre kiegészült csapattal,

az országjárásnak.

Esztinek gyorsan megünnepeltük a 11. születésnapját, majd a kis utcákon indulva, a modellvasút kiállítást kívülről megtekintve hagytuk el a települést,

az elég ritkásan felfestett zöld sáv turistajelzésen.

A Barcsi ősborókáson is kétfelé válva keresgettük a jelzéseket, de nagyjából sikerült felderíteni a nyomvonalat.

A tó partjára érve, mivel jó idő volt, jobbról egy szabványon kívüli kék kör jelzésen sétáltuk körbe azt, és a madárleshez érve meg is pihentünk egy rövid

időre.

Csináltunk egy csapatfotót is, majd folytattuk az utunkat, hiszen még a gyógyfürdőbe is szerettünk volna betérni.

Egy magas feszültségű villamos távvezeték nyiladékában vezető szekérútra tértünk, és jó tempóban haladtunk, de egyszer csak, egy lovaskocsival találkoztunk,

és Nóra nem tudta megállni, hogy negyed órát ne cseverésszen a kocsissal.

Azért nagy nehezen időben értük el, az Ili mama által készített ízletes vacsorát, majd gyorsan felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a termálfürdőt.

Igaz nem mindenki készült fürdőruhával, de megoldottuk a problémákat, és megmerítkeztünk a melegvizes medencékbe.

A fürdő bezárásakor elég nagy tumultus volt az öltözőkben, de rugalmasan lekezeltük a kérdést, majd a büfében sörözgetve vártuk be egymást, míg végül ki

nem dobtak az épületből.

Visszaérve a szállásra még egy jó darabig hallgathattuk Ili mama történeteit, aztán szép lassan elpárologtunk a szobáinkba, hiszen reggel korán kellett

kelnünk.

19 km. és aztán még 3km. a fürdőbe.

 

2010.03.14 Barcs Vízvár

 

Ili mama reggel újult erővel indította be a szóözönt, miközben a reggelit szolgálta fel, de sikerült a reggelit is időben befejezni, majd elindultunk az

állomás felé, hiszen Eszti és Feri, már ott vártak minket.

Lementünk a Dráva partjára, és megnéztük a vízmérce állását is, aztán beindultunk, hiszen több mint 30 km. várt ránk.

Amikor a meglehetősen Kanyargó Dráva közeli pontjaihoz értünk, akkor lesétáltunk a partjára, és gyönyörködtünk annak a szépségében.

Péterhidához érve megnéztük a kastélyt és a Vízimalom romját, majd bementünk a központba, hiszen már félúton jártunk és elkelt már egy kis kocsmázás.

Felfrissülve lementünk a malomcsatorna partjára, és azzal párhuzamosan jutottunk el a Rinya partjára, amit szintén követtünk az országútig, ahol át tudtunk

jutni rajta, Babócsánál.

A csapatból ketten úgy döntöttek, hogy itt kiszállnak, így őket páran lekísértük a vasútállomásig, majd immáron nagyobb tempóra kapcsolva folytattuk az

utat, hiszen a vacsoránkat még melegen akartuk elérni.

Természetesen a magaspartot így sem hagytuk ki, hiszen az nagyon gyönyörű látványt nyújt. Alulról szépen mutat a víz fölé tornyosuló partfal, a tetejéről

pedig jól belátható a Dráva meseszép kanyarulata.

A csárdában bőséges vacsorával vártak minket, majd átmentünk a nyári szállásként szolgáló faházakhoz, ahol bizony elég kevés volt az 1 szem olajradiátor.

Még lesétáltunk itt is a partra, aztán a meleg zuhany után alaposan betakarózva sikerült rövid beszélgetés után elaludnunk.

33 km. és még 3 km. a partra

 

2010.03.15 Vízvár Nagyatád

 

Ismét koránra kellett húzni a vekkereket, hiszen gondolnunk kellett a hazaútra is, így 7 órakor kezdtünk reggelizni, és hamar el is indultunk a Zsitvapuszta

felé vezető erdei aszfaltúton.

Az út ellett egy régi temetőbe is kitértünk, aztán haladtunk is tovább. A sarat elkerülendő tovább is aszfalton haladtunk, majd egy pihenőnél megkajáltunk.

Kisvártatva szarvasokkal is találkoztunk, és hamarosan mi is befordultunk az erdőbe, egy nem túl sarasnak látszó szekérúton.

Rengeteg szarvassal találkoztunk az erdőben is, sőt egy nyulat is sikerült kiugrasztanom a 3 méterre levő bokorból, de olyan gyorsan elinalt, hogy esélyem

sem volt lefényképezni.

Az erdőből kiérve, egy meglehetősen saras szekérútra keveredtünk, így küzdöttünk pár km.-t a sárral, míg ki nem értünk a Tarany felé vezető aszfaltútra.

A templomhoz érve kocsmakereső üzemmódba kapcsoltam, és viszonylag hamar sikerült felkutatni a Bözsi presszót.

Innen az érdekes szerkezetű településen keresztül vezető szekérúton gyalogoltunk át, majd a falu szélét, a víztoronytól induló szintén elég saras úton hagytuk

el.

Ismét egy eléggé saras utat kaptunk a talpunk alá, de a szemből érkező kerékpáros látványa azzal a reményekkel kecsegtetett, hogy azért az út valamelyest

járható.

A kivadári határhoz érve normalizálódtak az útviszonyok, és így értünk be a kispusztai fatelephez, ahol egy darabon egy kutya is elkísért az országútig,

ahova a gazdája jött utána autóval.

Innen már az országúton sétáltunk be Nagyatádig, ahol a busz pályaudvarnál elváltunk Esztitől és Feritől, majd kisétáltunk a vasútállomásig.

1 km. a reggelihez majd 28 km. a túra

 

A vonaton hazafelé azt taglaltuk, hogy Eszti a maga 11 évével, nagyon szépen bírta a 3 nap alatt több mint 80 km.-nyi gyaloglást.

 

Fényképek: