2011.10.15-16. Kiskőrös - Orgovány - Kecskemét

Szombaton reggel a még csak félig kész Kőbánya-Kispest vasútállomástól indultunk, ahol a reggeli találkozót kissé megzavarta, hogy két jegypénztár van, de hamar egymásra találtunk.
A vonat pontosan érkezett Kiskőrösre és a nap is szépen sütve melengette a hajnali csípős levegőt, így vágtunk neki a túránknak.
A települést elhagyva, a már nem üzemelő kisvasút melletti homokos utakon haladtunk Északkeleti irányban. Néhol igen kellemes erdősávokkal kerített utakon haladtunk, Kúti-tanya, Felsőcebe, Kisbócsa egykori vasúti megállóhelyek mellett, de resti híján csak az út menti szőlő ültetvényeken itt-ott fennhagyott fürtöket dézsmáltuk meg.
Kaskantyúra beérve a Zöld-ász sörözőbe vettük be magunkat, itt jót mulattunk, még a karaoké gépet is beizzították a kedvünkért.
Eredeti és hamisítatlan tanyavilágon vezetett az egész utunk, néhány kilométerenként egy-egy tanya, ahol látszottak az élet jelei is, de igen csak el voltak szigetelve, hiszen csak a homokos földúton voltak megközelíthetőek, a vasút meg már évek óta nem jár.
Orgoványhoz közeledve láthatóak voltak a régi katonai gyakorló lőtér vasbeton objektumai, amik a régi katonás időszakokat idézték.
Orgovány mellékutcáin néhol homokos "burkolatot" is találtunk, de a szálláshoz érve már aszfalton verhettük le magunkról a felgyülemlett homokot.
A szállás jól nézett ki, és tágas is volt, viszont a hálószoba meg nagyon zsúfolt. Ez a kettősség jellemezte a fürdőszobát is, mert a hatalmas volt, zuhanykabin és kád is volt benne, valamint wc és 2 mosdó is, de ha 1 valaki elfoglalta, akkor a második wc, ami egy piciny fülke volt, amiben meg a kézmosási lehetőség nem működött.
A vacsoránk is ellentmondásos volt, mert volt ami egész jól sikerült a szakácsnak, de volt amit nem sikerült annyira eltalálnia.
Másnap reggel inkább a kisboltból reggeliztünk, és 8:30-kor vágtunk neki az útnak. Kicsit hűvösebb volt mint előző nap, így a kabátjainkat nem igen kellett begyömöszölni a hátizsákba.
Az első 2.5 km aszfaltos út nehezen akart elfogyni, de aztán jött egy kis megváltó homok. Furcsán is néztük a térképet, hogy ez tulajdonképpen az 5303-as közforgalmi út, és valóban elég nagy forgalom is volt rajta annak ellenére, hogy süppedős homokról volt szó. Ez is jellemzi a tanyavilágot ezen a környéken, míg a szem ellát. A Kiskunsági nemzeti park szélén gyalogoltunk hosszasan, aztán a piros sáv turistajelzést is elértük. Itt egy kis kitérőt tettünk a Szappanos kúriához, de sajnos már csak a bontásának lehettünk szemtanúi. Ludas-tótól Miklós úgy döntött, hogy mezítláb jön tovább és Görbemajor után így értünk el az Oázishoz, mármint a Helvécia szélén található Oázis sörözőhöz. Itt megtöltöttük a teraszt, ahol jó levegő volt, míg meg nem érkezett egy huszár katona lóháton, azaz egy szomjas gazda csattogón.
Mivel a szerkezetet feltehetőleg nehezen lehet beindítani, így ott hagyta a kocsma előtt csattogni a szerkezetet. Legalább a hangját jól fel tudtuk venni. Kicsit odébb ültünk a füves töltésen és napozás közben fejeztük be az ivászatot és a felolvasást. Ismét felkerekedtünk, és miután beígértem a cukrászdát, a lányok egyből jobb kedvvel szaporázták lépteiket. Beérkezve a központba megcsodáltuk a szép templomot, és a Szabadság tér egyéb látnivalóit, majd betértünk a Fodor cukrászdába.
Itt még feltöltöttük magunkat fagyival és süteményekkel, ki-ki igény szerint, majd kisétáltunk a vasútállomásra.
A két nap alatt 53 km-t mentünk.

Képek:
http://www.friweb.hu/olahtamas/20111015orgovany/20111015orgovany.html